Visegrádi Négyes: Túlélés, nem gyarapodás, viszályok közepette
A kommunizmus bukása után a közép-európai együttműködés csatornájaként született meg a Visegrád Csoport, amely magában foglalja a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Lengyelország, és Magyarország, amelynek célja, hogy ezeket a nemzeteket az euroatlanti szövevénybe szője. Most a kvartett kettészakadni látszik, mintha a V4 = V2 + V2 képlet alapján, a Oroszország ukrajnai agressziójával szembeni stratégiáik által megosztva. A csehek és a lengyelek a katonai segítségnyújtás hívei, míg Magyarország és Szlovákia azt állítja, hogy több fegyverrel szerintük nem oldható meg a konfliktus. A frakción belüli széthúzás olyan szintre jutott, hogy már a de facto felbomlásról beszélnek.
Az idén februárban Prágában, érezhető feszültségek közepette összehívott visegrádi csúcstalálkozót követően azonban a közép-európai médiavilágban regionális és politikai különbségeken átívelő konszenzus alakult ki arról, hogy a szövetség fennmarad, és folytatni kell az együttműködést. A Pravda című lapban megjelent írásában a szlovák politikai gondolkodó Tomas Strazay eloszlatja a V4 megszűnésének rémét, és azt állítja, hogy a miniszterelnökök konklávéja nem jelentette a 33 éves kezdeményezés végét, ahogy azt egyesek jósolták. A V4 végül is „soha nem törekedett arra, hogy egy monolitikus, kórusban éneklő regionális egység legyen.”
Éppen a merev intézmények hiánya adja meg a csoportnak azt a mozgásteret, hogy többféle álláspontot képviseljen, még a stratégiai fontosságú kérdésekben is”. Éppen az egységesség hiánya teszi lehetővé a pragmatikus koalíciókat a kölcsönösen előnyösnek ítélt frontokon – vegyük például a mezőgazdasági támogatást, az energiát vagy a migrációt. Ezt az érzést visszhangozza, Ivan Hoffman a Pravda egy szomszédos rovatában, jellemzia V4-eket, mint közép-európai államok konklávéját, „amelyeket kevésbé a gazdasági kapcsolatok vagy a közös politikai ambíciók kötnek össze, mint a vasfüggöny mögötti lét közös emléke – a Nyugat keleti peremén rokon geopolitikai sorsok által egyesített nemzetek testvérisége”.
„A prágai temetést megelőzve, a V4-ek újjáéledése jelent meg,” heralds szalagcím a magyar konzervatív napilap, Magyar Hírlap, a Magyar Külügyi Intézet kutatási igazgatójával,Vass Ágnes, készített interjú kíséretében. Vass azt állítja, hogy a blokk Achilles-sarka és egyben legfélelmetesebb erőssége a képlékenysége – egy olyan tulajdonság, amely az ukrán válság által vájt szakadékok ellenére még mindig szankcionálja a pragmatikus konzorciumot olyan területeken, mint az energia és a migráció.
Martin Ehl a Hospodářské noviny ajánl hasonló diagnózist állít fel Prágából: „A visegrádi csoport nem haldoklik, ahogyan azt egyesek elképzelik, hanem csak újrakalibrált, és három évtizedes fennállása során talán a legpragmatikusabb megközelítést alkalmazza”. A csúcstalálkozót követően a csoport miniszterelnökei gyorsan cáfoltak minden pletykát, és megerősítették, hogy a Visegrádi Csoport az Európai Unión belül egy erős érdekérvényesítő blokk lehet.
A négy nemzet ritka egyetértésre jut egy olyan dilemmában, amely azzal fenyeget, hogy a jövőben viszályt szít Közép-Európában: az alacsony árú ukrán termékek beáramlása. Ez a kérdés itt és most, a agrártüntetések közepette rezonál, és hosszú árnyékot vet az Európai Unió pénzügyi keretére, ahol a költségvetés bő harmada a mezőgazdasági ágazatot táplálja.
Lengyelország legnagyobb példányszámú napilapjának, a Rzeczpospolita brossúráján Tomasz Kubin házak hasonlóan haszonelvű álláspontot képvisel, „Ne öljük meg a visegrádi csoportot – még nagyon hasznosnak bizonyulhat.” címmel írt levelet.” A V4-ek tevékenységének „befagyasztása” mellett érvel a teljes leállás helyett. Kubin úgy véli, hogy a szövetség jelentős szereplője lehet az uniós szerződési reformokról szóló vitáknak, illetve az EU-n kívüli nemzetekkel folytatott diplomáciai kapcsolatoknak, amelyeket gyakran a kibővített „V4+” formátumban folytatnak. Kubin kiemeli, hogy egy meglévő keret újjáélesztése praktikusabb, mint egy új koalíció alapból történő összeállításának fáradságos feladata.
A nacionalizmusra hajlamos magyar kormány, amely tavaly – az uniós normákat állítólag semmibe véve – törvényt hozott jogszabályokat, hogy megvédje magát a külföldi politikai beavatkozástól, szuverenitása egy szeletét készül átengedni Pekingnek, engedélyezve, hogy kínai csendőrök hivatalos minőségben magyar földre lépjenek. Világgazdaság, egy budapesti gazdasági napilap, nem találja nem talál okot aggodalomra, és a rendőrségi partnerséget a főszezonban és a tömegrendezvényeken a turisztikai központok biztonságának megerősítését szolgáló áldásként értékeli.
A hetilap Heti Világgazdaság legyint azonban disszonánsabb hangot üt meg, óvakodva a puszta turisták védelmén túlmutató következményektől. Rávilágít az aggodalmakra, hogy e tisztviselők hatásköre kiterjed majd a helyi kínai közösség és a magyarországi tájat ellepő, egyre növekvő kínai akkumulátorgyárak ázsiai munkaerőjének felügyeletére is. A folyóirat a lap évek óta beszámol az úgynevezett „szervizállomások” titkos működéséről legalább három magyar városban – olyan létesítményekről, amelyek az aktivisták szerint valójában a diaszpórára nyomást gyakorló kínai rendőrségi előőrsök.
Még több válogatás
EU és Ausztria semlegessége
Ralph Janik | Die Presse | március 13. | DE
Az orosz ukrajnai betörések árnyékában, Finnország és Svédország félredobták legendás semlegességüket, hogy csatlakozzanak a NATO soraihoz – ez a Moszkva harciassága miatt kifacsart északi idegek éles bizonyítéka. Ausztria, a NATO-országok közé ékelődve, a távolságtartás szigetének tűnik. A Kreml gambitja aligha borzolta fel az alpesi köztársaság politikai tollát, és nem is ösztönözte semleges álláspontjának átértékelésére a mai feszült geopolitikai színtéren.
Ralph Janik, a Die Presse nemzetközi joggal foglalkozó kutatója, megjegyzi hogy Ausztria EU-tagsága belekeveri a Közös kül- és biztonságpolitika webre, ami némileg ellentmond Klaudia Tanner védelmi miniszter azon kijelentésének, hogy nem avatkozik be, ha egy uniós szövetségest megtámadnak. A semlegesség, bár nem negligálódott, morfondírozott; Ausztria megtartja azt az előjogát, hogy bizonyos uniós fellépések, például az ukrán fegyverek finanszírozása elől kitérjen. Az EU-tagság azonban kiszélesíti Bécs diplomáciai mozgásterét. Az osztrák semlegesség egy árnyalt hibriddé vált – rugalmas, de az EU kollektív fellépései által kötött. Ha úgy döntene, kiterjeszthetné katonai támogatását, inkább a szolidaritás, mint a semlegesség gesztusaként.
