A nyelv keresése arra, ami ellenáll a megnevezésnek

Könyvfesztivál BRaK ebben az évben ismét ünnepélyes estével nyitott, amely az Eugène Gindl-díj átadásával volt összekötve. Bemutatjuk Önnek a díjazott, a lengyel riportázs ikonja, Mariusza Szczygiełt, Rafał Majereka, az Eugène Gindl-díj zsűritagját és a krakkói Jagelló Egyetem Szláv Filológia Tanszékének szakmai asszisztensétől, aki laudációt mond a díjazottnak.

Tisztelt hölgyeim és uraim, a mai esemény vendégei, jó estét kívánok,

nagy megtiszteltetés számomra bemutatni azokat az okokat, amelyek miatt az Eugène Gindl-díj zsűrije úgy döntött, hogy idén Mariusz Szczygieł kapja meg. Csak a legfontosabbakat emelem ki.

Az Eugène Gindl-díjat olyan személyiségek kapják, akik alkotásai magas művészi színvonalat, etikai érzékenységet és erős felelősségtudatot mutatnak abban, hogy a riportázs irodalom miként ábrázolja a valóságot. Olyan szerzőknek szól, akik szövegeikkel jelentősen hozzájárulnak a riportázs hagyományának fejlődéséhez, kreatívan kapcsolódnak hozzá és új irányokat adnak neki. Olyan művekről van szó, amelyek a pontosságot a megfigyelésben ötvözik átgondolt kompozícióval és kifinomult nyelvezettel, és amelyek képesek tartósan beépülni a kulturális tudatba.

Mariusz Szczygieł alkotásai kétségtelenül a díjat alapító szellemhez kötődnek. Könyvei és riportázsai kifejező irodalmi formát ötvöznek mély érdeklődéssel az ember és a társadalom iránt. És azt mutatják, hogy a riportázs nemcsak pontos lehet a részletekben, hanem művészileg hatásos is. A szerző tisztelettel és empátiával közelít a riportjai hőseihez. Érzékenyen ragadja meg az emberi sorsok törékeny pillanatait, ugyanakkor helyezi őket egy szélesebb történelmi és társadalmi keretbe.

A központi témák közé, amelyekhez Mariusz Szczygieł neve szorosan kötődik, a cseh kultúra tartozik. Bár több szöveget szentelt neki, említek legalább két rendkívül inspiráló könyvet: Gottland és Zrób sobie raj (Csinálj magadnak paradicsomot). A szerző ezekben a sokrétegű képet kínál a cseh társadalomról, gazdag és összetett múltjával és jelenével. Felfedi kevésbé ismert, gyakran bonyolult történelmi fejezeteket, feledésbe merült személyeket és helyzeteket, és megmutatja, hogy a cseh sorsok mennyire átitatottak traumákkal, paradoxonokkal és morális dilemmákkal. Érzékeny értelmezésével a cseh kultúráról hozzájárul a közép-európai régió mélyebb megértéséhez, ahol történelmi tapasztalat, kulturális emlékezet és geopolitikai feszültségek egyedülálló módon fonódnak össze. Fontos hangsúlyozni, hogy fordításainak köszönhetően ez a mélyebb nézőpont nemcsak Lengyelországra, hanem más országok olvasóira is hatással van.

Az ő nézőpontjában a cseh kérdéskörben megmutatkozik az egyik alapvető jellemzője szerzői gesztusának. Szczygieł nemcsak érdekes riportázs témaként kezeli a cseh kultúrát – nyíltan szereti azt. Ez számára „mennyei szerelem”, ahogy egyik könyvének címe is utal rá.

Az erről a szerelemről, amely mély lenyűgöződéshez kötődik, szeretne megosztani az olvasókkal is. Nemcsak új ismeretek vagy értelmezések közvetítéséről van szó, hanem arról is, hogy személyesen fontos dolgot ad át. Szövegei így a párbeszéd terepévé válnak – meghívás arra, hogy vele együtt lépjünk be egy másik kultúrával folytatott beszélgetésbe, és egyben lehetőség arra, hogy mélyebben elmélkedjünk sajátunkról.

Természetesen, írásművészetében fontos szerepet játszik a történet és annak feldolgozása – a riportázsnak fenn kell tartania a feszültséget, meglepnie és vonzania kell az olvasót. A történet, ha a mi díjazottunk esetében, mindig mesterien kezelt, soha nem öncélú. Csak egy első réteg, amely mögött egy másik tér nyílik meg – ez lesz a belépő a mélyebb gondolkodáshoz. A értékről, az emlékezetről, az egyén viszonyáról a történelemhez és a hatalomhoz, arról, hogyan élünk másokkal együtt. Ennek köszönhetően riportázsai nemcsak lebilincselő mesék, hanem saját reflexióra ösztönző indítékok is.

Mariusz Szczygieł szerzői stílusát figyelemre méltó kompozícióérzék és nyelvi precizitás jellemzi. Szövegei túllépnek a műfaji határokon, és gyakran jelentősen újraértelmezik a riportázs fogalmát. A szerző a dokumentarista pontosságot ötvözi esszéisztikus mélységgel és finom iróniával, így egyedi, könnyen felismerhető kézjegyet alkot. Pont abban rejlik jelentősége, hogy képes új kifejezésmódokat és formális megoldásokat találni, ami hozzájárul a kortárs irodalmi riportázs fejlődéséhez. Ezek a tulajdonságok jelen vannak egész életművében, de különösen kiemelkednek az Nie ma (Nincs) című könyvében. Ebben a műben elsősorban a veszteség és a hiány érzékeltetéséhez, valamint az elmúlás reflexiójához keres megfelelő formát, és ez a keresés nyelvi szempontból rendkívül megragadó és alkotóan meggyőző.

A mű kiválóságát és erejét bizonyítja az is, ahogyan fogadták. Az Nie jest című könyv megnyerte a legtekintélyesebb lengyel irodalmi díjat, a Nike-t, amelyet szakmai zsűri ítélt oda. Ugyanakkor az olvasók a 2019-es év legjobb könyvének választották. Ez az összhang a zsűri és az olvasói közönség között ritka, és hangsúlyozza ennek a műnek a hatását. Szintén meg kell említeni, hogy Mariusz Szczygieł olyan szerzők közé tartozik, akiket számos jelentős irodalmi díj ért már el otthon és külföldön – teljes listájuk azonban messze meghaladná ennek a beszédnek a kereteit.

Az alkotó kiválóan uralja az írói mesterséget, ugyanakkor érdeklődése a riportázs iránt nem korlátozódik csupán az irodalmi riportok írására. Foglalkozik a műfaj lényegének elmélkedésével – arról, hogy miben rejlik a sajátossága, hogyan lehet értelmezni az igazság fogalmát a riportázs irodalomban, illetve hogyan lehet bánni az anyaggal, amit az alkotó rendelkezésére bocsát. Nagy figyelmet fordít a szó felelősségére is. Ezek a reflexiók és elmélkedések különösen a Fakty muszą zatańczyć (A tényeknek táncolniuk kell) című könyvben öltenek formát, amely mély szerzői tudatosságról és etikai érzékenységről tanúskodik.

Az alkotói tudat része a riportázs hagyományához való erős kötődés is, amelyhez kapcsolódik és amelyet alkotó módon fejleszt. Elsősorban a lengyel riportázsiskolához kötődő hagyományról van szó, és annak jelentős személyiségeiről. Közülük említsünk például Hanna Krallt és Małgorzata Szejnertet. Érdemes megemlíteni egy régebbi vonalat is, amely a 20. század elejéig nyúlik vissza, és amely a riportázs formálásában, mint irodalmi és publicisztikai műfajban, meghatározó szerepet játszott. A hagyomány iránti tisztelet és annak megidézésére, valamint rendszeres népszerűsítésére irányuló erőfeszítések végül egy kivételes kiadói kezdeményezéshez vezettek. Ez a lengyel riportázs 20. századi antológia háromkötetes kiadása, melynek szerkesztője Mariusz Szczygieł – közel három ezer oldal terjedelemben, a műfaj lengyel kontextusban való komplex feltérképezését célozza.

Hasonlóképpen, mint a múlt jelentős alkotásainak megidézése és a memória művelése, a jövő gondolata – arra, hogy miként fejlődik tovább a riportázs irodalom, és milyen feltételek szükségesek ehhez –, alapvető aspektusai Mariusz Szczygieł tevékenységének. Ez erőteljesen megnyilvánul az intézményi tevékenységeiben is. A Reportázs Intézet Alapítvány társalapítója (Wojciech Tochman és Pawło Goźliński mellett), amelynek keretében többek között a Dowody na istnienie (Bizonyítékok a létezésre) kiadó és a riportázsiskola jött létre. Ez jelentősen hozzájárul az új riportázs-generáció formálásához.

Tisztelt Szczygieł Úr,

az Eugène Gindl-díj zsűrije úgy döntött, hogy ezt az elismerést Önnek adja a kivételes irodalmi munkássága elismeréseként. Az Ön írásművészetének eredetisége, mesteri nyelvi kezelése, mély emberi történetekbe való belemerülése és az is, hogy képes megragadni azt is, ami rejtve marad, kétértelmű vagy nehezen kimondható, jelentős gazdagodást hoz a riportázs kortárs formájába. Értékeljük azt is, hogy munkájával hosszú távon bővíti azt a teret, ahol a riportázs születik és fejlődik – szerzőként, szerkesztőként és olyan projektek kezdeményezőjeként, amelyek támogatják a további fejlődését.

Engedje meg, hogy a zsűri nevében szívből gratuláljak az 2026-os évre szóló Eugène Gindl-díj átadásához.