A jövő ökológiai vágóhidaknak szánt futóudvarok mind a malacoknak, mind a környezetnek hasznot hoznak
Økologisk NuA bioüzemeltetésért felelős Linda Rosager Duve kommunikációs munkatárs, az Ökológiai Gazdálkodás Innovációs Központjától Az ökológiai hízósertések egész évben hozzáférnek egy kifutóhoz, és nagy lehetőség rejlik annak fejlesztésében. Egy kifutó általában betonfelületből áll, ahol a terület legalább fele fix padlós, a többi része pedig résekből áll. A kifutó általában részben fedett, így a sertések ki tudnak menni, friss levegőt, napfényt kapni, és egyben szárazon maradni. A kifutó egyaránt szolgál pihenő-, tartózkodási- és aktivitási területként, de a sertések nem feltétlenül használják az összes részt, ahogyan azt tervezték. Ez azt jelentheti, hogy ugyanazon helyeken pihennek, piszkítanak és gázolnak, ami mind az állatjólétet befolyásolhatja, mind pedig növelheti az ammónia párolgásának kockázatát. A jövő kifutójának úgy kell kialakítania, hogy a sertések természetes módon válasszanak különböző területeket pihenésre, aktivitásra és trágyázásra. Ez mind az állatjólétet erősítheti, mind pedig csökkentheti a környezetterhelést. De hogyan optimalizáljuk a kültéri területet, hogy jobban megfeleljen a sertések igényeinek, és hogyan motiváljuk őket arra, hogy helyesen használják a területet? Ezt a kérdést járta körül egy workshop, amelyet nemrég tartott az Ökológiai Gazdálkodás Innovációs Központja a PENMAP projekt keretében, ahol kutatók, ökológiai hízósertés-termelők és tanácsadók közösen dolgoznak a jövő kifutójának fejlesztésén. A résztvevők számos ötlettel álltak elő arról, hogyan lehetne a kifutót úgy kialakítani, hogy az támogassa a sertések természetes viselkedését, figyelembe vegye a környezetvédelmet, és ugyanakkor kezelhető maradjon a termelők számára. A kültéri területnek invitálnia kell a sertéseket ki Az ökológiai hízósertések, mint már említettük, hozzáférnek egy kifutóhoz, de annak kialakítása nagyban befolyásolja, hogyan használják a sertések. Az egyik fő megállapítás a workshopból az volt, hogy a kifutónak intuitív módon kell megmutatnia a sertéseknek, hogy hol pihenjenek, legyenek aktívak, és hol trágyázzanak. Ha sikerül elkülöníteni a különböző viselkedési mintákat, az mind az állatjólétet javíthatja, mind pedig megkönnyítheti az ammónia párolgásának korlátozását a kifutón. Ugyanakkor fontos, hogy a megoldások ne csupán a trágyázási helyeket költöztessék be a pajtába. A sertések igényei évszaktól függően változnak A workshop során felmerült, hogy a nyári időszakban a árnyék, szellőzés, locsolás és más hűtési lehetőségek kulcsfontosságúak, míg télen a menedék és a száraz fekvőhely nagyobb jelentőséggel bír a testhőmérséklet szabályozásában. Ezért többek között javasolták a fedett területek növelését és a jól szőrt fekvőhely kialakítását. A fekvőhelynek a következőket kell kínálnia: · egy árnyékos és puha fekvőhely nyáron · árnyékot, védelmet és szigetelő aljzatot télen Az árnyék szerepe is kiemelkedő volt a megbeszélésekben. Több termelő tapasztalta, hogy a sertések napégést szenvednek, különösen a világos színűek. Ezért a több árnyék és a sármedencék kialakítása is felmerült, mint lehetséges megoldások, amennyiben azok beilleszthetők anélkül, hogy új környezeti problémákat okoznának. Télen a sármedencék nem szükségesek, ezért fontos, hogy a sármedence területe télen átalakítható legyen például aktivitási területté, így továbbra is értékes marad a sertések számára. A sármedencék például úgy alakíthatók ki, hogy peremet és szőnyeget szerelnek fel a szórófejek alá, és a földet naponta többször megöntözik. A föld vízgyűjtőként is működik, így sárfürdővé alakul, ami hűti a sertéseket, véd a nap ellen, és lehetőséget ad a földben való turkálásra. A földben való turkálás sok sertés számára motiváló tevékenység. Télen a szőnyeg eltávolítható a gödörből, és például faforgács vagy más turkálórész kialakítható. Így a terület csak télen funkcionál turkálóként, nyáron pedig sármedencének és turkálónak egyaránt. Egy jó pihenőhely a sertéseket kimozdítja Egy vonzó pihenőhely fontos feltétele annak, hogy a sertések szívesen tartózkodjanak kint. Ezért a pihenőhely kialakítása nagy szerepet kapott a workshopon. A résztvevők egyetértettek abban, hogy egy puha, száraz fekvőhely egy féltető alatt egész évben vonzóbbá teheti a kifutót. Ugyanakkor a pihenőhelynek egyértelműen el kell különülnie a piszkálási és trágyázási területektől. Ha a szőrtelenített terület túl nagy, fennáll a veszély, hogy a sertések trágyáznak azon a részen. Ezzel szemben egy nagyobb pihenőhely csökkentheti az agressziót a sertések között, így egyensúlyt kell találni a különböző szempontok között. Többen hangsúlyozták, hogy a pihenőhely méretét célszerű a sertések méretéhez igazítani a termelési folyamat során. Javasolták továbbá, hogy a fekvőhely két végén legyenek be- és kijáratok, hogy a sertések ne ragadjanak meg hátul, és ne trágyázzanak ott. Ugyanakkor kiemelték, hogy a fekvőanyagnak egységesnek kell lennie, és nem szabad ösztönözni a piszkálási viselkedést. A nyár folyamán homok, télen pedig szalma lehet a választott anyag. Többen megjegyezték, hogy a sertések szeretik a falhoz feküdni, ahol biztonságban érzik magukat. Egy másik ötlet egy pihenőhely kialakítása egy magasított pihenőplatform alatt. A platform árnyékot ad a pihenőhelyen, és például kefékkel is felszerelhető a bőrápoláshoz a pihenőterület fölött. A platform mozgatásával változatosságot lehet teremteni a környezetben, és a helyének áthelyezése megkönnyíti a takarítást. Friss turkálórész fenntartja az érdeklődést A turkálási viselkedés a sertések természetes viselkedésének fontos része, de a workshop résztvevői egyetértettek abban, hogy a sertések gyorsan elveszítik az érdeklődést, ha az anyag ugyanaz nap mint nap. Ezért javasolták olyan megoldásokat, amelyek során a turkálórészek, mint a szalma, ágak, komposzt, friss fű, föld vagy faforgács folyamatosan cserélődnek vagy kiegészülnek. Többen kiemelték, hogy a sertéseket motiválja, ha dolgozniuk kell, hogy jutalmuk legyen – például azzal, hogy keresnek takarmányt vagy egyszerű elfoglaltsági elemeket aktiválnak. A hosszabb ideig tartó elfoglaltság pedig csökkentheti az agressziót. A sertések például egy akasztott golyóval aktiválhatók, amit nem lehet piszkálni, mert sár lesz. A golyó lehet sárgarépát vagy más jutalomformát tartalmaz, amitért a sertések dolgozniuk kell. A tartalom változtatható, hogy újdonságérték maradjon, és a golyó akár csak időszakosan legyen elérhető. Apró részletek is befolyásolhatják a trágyázási szokásokat A workshop azt is megmutatta, milyen összetett a sertések viselkedése. Általában elkerülik, hogy trágyázzanak funkcionális erőforrások közelében. Például a sertések általában nem trágyáznak ott, ahol ennek az ételnek a közelében vannak. Ez azt jelenti, hogy a funkcionális erőforrások (pl. szálas takarmány) elhelyezése aktívan befolyásolhatja a kifutó kialakítását. De ez csak akkor működik, ha az erőforrások valóban fontosak a sertések számára. Fontos, hogy például a szálas takarmányt gyakran, kis mennyiségben adjuk, hogy fenntartsuk az érdeklődést. A résztvevők szerint a sertések gyakran trágyáznak, miután felállnak egy pihenőidő után, és gyakran rövid távolságot tesznek meg a pihenőhelytől, mielőtt trágyáznának. Néhányan úgy vélték, hogy a sertések gyakran kis kitérőt tesznek, hogy trágyázzanak, miközben egyik pontból a másikba tartanak, ezért elengedhetetlen a sertések közlekedési útvonalainak és trágyázási lehetőségeinek figyelembevétele a kifutó tervezésekor. A következő lépés a gyakorlatban való tesztelés A workshop a PENMAP fejlesztési munkájának kezdetét jelzi, és a sok ötletet konkrét megoldásokra kell majd átültetni, amelyeket először egy termelőnél próbálnak ki. A pilotkísérlet során lehetőség lesz a különböző zónák kialakításának finomhangolására és optimalizálására. Ezután tudományos vizsgálat következik, hogy dokumentálják, milyen hatással vannak a több funkcionális zóna a sertések jólétére és a kifutó használatára. A projekt 2029 elejéig tart, és célja, hogy a jövő kifutóit olyan módon fejlessze, ahol a magas szintű állatjólét és a környezetvédelem kéz a kézben járnak – mind a sertések, mind a termelők és a környezet javára.
Af: Linda Rosager Duve, kommunikációs munkatárs, Ökológiai Mezőgazdasági Innovációs Központ
Az ökológiai hízósertések egész évben hozzáférnek egy futóudvarhoz, és nagy lehetőség rejlik abban, hogy ezt még jobban fejlesszük.
A futóudvar általában egy betonfelületből áll, ahol legalább a felület fele fix padlós, a többi része pedig résekből áll. A futóudvar általában részben fedett, így a sertések lehetőséget kapnak arra, hogy kijöjjenek, friss levegőt, napfényt kapjanak, és egyben szárazak maradjanak.
A futóudvar egyaránt szolgál pihenő-, pihenő- és aktivitási területként, de a sertések nem feltétlenül használják az összes részt, ahogyan az eredetileg tervezve volt. Ez azt jelentheti, hogy ugyanazon a helyen pihennek, rendezkednek és ürítenek, ami mind a állatjólétet befolyásolhatja, mind pedig növelheti az ammónia párolgásának kockázatát.
A jövő futóudvarának olyan módon kell kialakítania, hogy a sertések természetes módon válasszanak különböző területeket pihenésre, aktivitásra és ürítésre. Ez mind az állatjólétet erősítheti, mind pedig csökkentheti a környezet terhelését. De hogyan optimalizáljuk a kültéri területet, hogy jobban megfeleljen a sertések igényeinek, és hogyan motiváljuk a sertéseket a helyes használatra?
Ez a kérdés volt a központi témája egy workshopnak, amelyet nemrég tartottak az Ökológiai Mezőgazdasági Innovációs Központ által a PENMAP projekt keretében, ahol kutatók, ökológiai hízósertés termelők és tanácsadók közösen dolgoznak a jövő futóudvarának fejlesztésén.
A résztvevők számos ötlettel álltak elő arról, hogyan lehetne a futóudvart úgy kialakítani, hogy az támogassa a sertések természetes viselkedését, figyelembe vegye a környezetvédelmet, és ugyanakkor kezelhető maradjon a termelők számára.
A kültéri területnek invitálnia kell a sertéseket kijárni
Az ökológiai hízósertések, mint már említettük, hozzáférnek egy futóudvarhoz, de annak kialakítása nagyban befolyásolja, hogy a sertések hogyan használják azt.
Az egyik fő megállapítás a workshopból az volt, hogy a futóudvarnak intuitívnak kell lennie a sertések számára, hogy hol pihenjenek, hol legyenek aktívak, és hol ürítsenek. Ha sikerül elkülöníteni a különböző viselkedési mintákat, az mind az állatjólétet javíthatja, mind pedig megkönnyítheti az ammónia párolgásának korlátozását a futóudvarról. Ugyanakkor fontos, hogy a megoldások ne csupán az ürítőhelyet helyezzék át az istállóba.
A sertések igényei évszakonként változnak
A workshop során a beszélgetés arra vezetett, hogy az árnyék, szellőzés, locsolás és más hűtési lehetőségek nyáron döntőek, míg a menedék és a száraz fekvőhely nagyobb jelentőséggel bír a sertések hőszabályozásában télen. Ezért többek között több fedést és jól szőtt fekvőhelyet javasoltak.
A fekvőhelynek a következőket kell kínálnia:
· árnyékos és puha fekvőhely nyáron
· árnyék és menedék, valamint szigetelő aljzat télen
Az árnyék kérdése is sokat szerepelt a vitákban. Több termelő tapasztalta, hogy a napégés veszélyezteti a hízósertéseket, különösen a világos színűeket. Ezért a több árnyék és a sármedencék kialakítása is felmerült, mint lehetséges megoldások, amennyiben ezek beilleszthetők anélkül, hogy új környezeti problémákat okoznának. Télen a sármedencék nem szükségesek, ezért fontos, hogy a sármedencés terület télen átalakítható legyen például aktivitási területté, hogy továbbra is értéket képviseljen a sertések számára.
A sármedencék például úgy alakíthatók ki, hogy egy peremet és egy alátétet szerelnek a szórófejek alá, és a földet naponta többször is megforgatják. A föld vízgyűjtőként is működik, így sárfürdővé alakul, ami hűti a sertéseket, védelmet nyújt a nap ellen, és lehetőséget ad a földben való kaparásra. A földben való kaparás sok sertés számára motiváló tevékenység.
Télen a fekvőhelyen lévő alátét eltávolítható, és például faforgács vagy más kaparóanyag is hozzáadható. Így a terület kizárólag kaparóhelyként működik télen, nyáron pedig sármedencének és kaparómedencének egyaránt megfelel.
Egy jó pihenőhely a sertések kijárását segíti
Vonzó pihenőhely alapvető feltétele annak, hogy a sertések szívesen tartózkodjanak kint. Ezért a pihenőhely kialakítása sokat szerepelt a workshopon. A résztvevők egyetértettek abban, hogy egy puha, száraz fekvőhely egy féltető alatt egész évben vonzóbbá teheti a futóudvart. Ugyanakkor a pihenőhely legyen jól elkülönítve attól a területtől, ahol a sertések rendezkednek és ürítenek. Ha a szórt terület túl nagy, fennáll a veszélye, hogy a sertések ürítenek bizonyos részeken. Ezzel szemben egy nagyobb pihenőterület csökkentheti az agressziót a sertések között, így egyensúlyt kell találni a különböző szempontok között.
Sokan hangsúlyozták, hogy a pihenőhely méretét célszerű a sertések méretéhez igazítani a termelési folyamat során. Javasolták továbbá, hogy a fekvőhelyen legyenek be- és kijáratok mindkét végén, hogy a sertések ne ragadjanak meg hátul, és ne ürítsenek ott. Emellett kiemelték, hogy a fekvőanyag egységes legyen, és ne ösztönözzön rendezkedő viselkedést. A nyárra homokot, télen pedig szalmát említettek, mint lehetséges anyagokat. Többen megjegyezték, hogy a sertések szívesen feküdnek egy fal mellett, ahol védve érzik magukat.
Egy másik ötlet egy alacsonyabb pihenőhely kialakítása volt, amely árnyékot ad a pihenőhelyen, és például kefékkel van felszerelve a bőrápoláshoz a pihenő fölött. Egy ilyen pihenőhely változatosságot adhat a környezetnek, és könnyebbé teszi a takarítást, mivel mozgatható és rögzíthető a padlóhoz.
Friss kaparóanyag fenntartja az érdeklődést
A kaparási viselkedés a sertések természetes viselkedésének fontos része, de a workshop résztvevői egyetértettek abban, hogy a sertések gyorsan elveszítik az érdeklődést, ha az anyag ugyanaz nap mint nap.
Ezért javasolták olyan megoldásokat, amelyek során a kaparóanyag, mint a szalma, ágak, komposzt, friss fű, föld vagy faforgács folyamatosan cserélődik vagy kiegészül. Többen hangsúlyozták, hogy a sertéseket motiválja, ha dolgozniuk kell, hogy jutalmuk legyen – például azzal, hogy keresnek takarmányt vagy egyszerű foglalkoztató elemeket aktiválnak. A hosszabb ideig tartó elfoglaltság pedig csökkentheti az agressziót a sertések között.
Például a sertéseket egy felakasztott golyó aktiválásával lehet ösztönözni, amit nem lehet sárba mártani. A golyó lehet sárgarépát vagy más jutalmat tartalmaz, és a sertéseknek dolgozniuk kell, hogy hozzáférjenek. A tartalom változtatható, hogy újdonságérték maradjon, és a golyó csak időszakosan legyen elérhető.
Apró részletek befolyásolhatják az ürítő viselkedést
A workshop rámutatott arra is, hogy a sertések viselkedése rendkívül összetett. Általában a sertések elkerülik, hogy funkcionális erőforrások közelében ürítsenek. Például nem ürítenek ott, ahol esznek. Ez azt jelenti, hogy a funkcionális erőforrások (pl. szálas takarmány) elhelyezése aktívan befolyásolhatja a futóudvar kialakítását. De ehhez az kell, hogy az erőforrások valóban hasznosak legyenek a sertések számára. Fontos, hogy például a szálas takarmányt gyakran, kis mennyiségben adják, hogy a sertések ne veszítsék el az érdeklődést.
A résztvevők megjegyezték továbbá, hogy a sertések gyakran ürítenek, miután felálltak egy pihenőidő után, és gyakran rövid távolságokat tesznek meg a pihenőhelyről, mielőtt ürítenének. Néhányan úgy vélték, hogy a sertések gyakran kis kitérőket tesznek, hogy ürítsenek, miközben egyik pontból a másikba tartanak, ezért elengedhetetlen a szállítási útvonalak és az ürítési lehetőségek figyelembevétele a futóudvar tervezésekor.
A következő lépés a gyakorlati tesztelés
A workshop a PENMAP fejlesztési munkáinak kezdetét jelzi, és a sok ötletet konkrét megoldásokra kell majd alakítani, amelyeket először egy termelőnél pilotkísérletben tesztelnek. A pilot során lehetőség lesz az egyes zónák kialakításának finomhangolására és optimalizálására. Ezután tudományos vizsgálat következik, hogy dokumentálják, milyen hatással vannak a funkcionális zónák a sertések jólétére és a futóudvar használatára. A projekt 2029 elejéig tart, és célja, hogy a jövő futóudvarait olyan módon fejlessze, ahol a magas szintű állatjólét és a környezetvédelem kéz a kézben járnak – mind a sertések, mind a termelők és a környezet javára.