Utóvetemények hűthetik a klímát - de ha havazik, más hatással vannak
Økologisk NuAz őszi vetések nagyon valószínűleg hűtő hatással lehetnek a klímára. Ezért fontos eszköz lehet a globális felmelegedés elleni küzdelemben, és a mezőgazdaság klímabarátabbá tételében. A Københagyni Egyetem Növény- és Környezettudományi Intézetének posztdoktora, Tine Engedal, a LinkedIn-bejegyzésében egy új tanulmányról ír, amelyben társszerző. A tanulmány kimutatja, hogy az őszi vetések mennyire hűtő hatással lehetnek a Földre, mivel több napfényt tükröznek vissza, mint ha a gazdálkodók a betakarítás után szabadon hagyják a földet. Az őszi vetések albedóhatása nehezen számítható be a klímabecslésekbe, mert hiányoznak adatok, és ez a tanulmány lépés a terület jobb megértése felé. A kutatók kimutatják, hogy ez a hatás akár 84 kg CO₂e/ha évente is lehet, így meghaladja azokat a negatív klímakihatásokat, amelyek a dízelhasználatból származnak az őszi vetések telepítésekor és a nitrogéngáz-kibocsátásuk során. A tanulmány szerzői hangsúlyozzák azonban, hogy az eredmények egyetlen kísérleten alapulnak, ezért előzetes becslésként kell kezelni őket. Mi az albedó? Az albedóhatás legjobban úgy írható le, mint egy felület azon képessége, hogy visszaverje a napfényt, és egy 0-tól 1-ig terjedő skálán mérik. Minél közelebb van az albedó 0-hoz, annál több napenergia kerül a felszín által elnyelésre és hővé alakulásra. Sötét, szabad föld, őszi vetések nélkül általában alacsony albedóval rendelkezik, így nagy része a nap energiájának elnyelődik. Ez az energia hővé alakul, amely felmelegíti mind a földet, mind a légkört. Ha növeljük a föld albedóját, több napfényt tükrözhetünk vissza, így csökkentve a klíma felmelegedését. A tanulmány szerint a szabad föld albedója átlagosan mindössze 0,14 volt, míg az őszi vetésekkel borított területek esetében ez 0,19 és 0,23 közé emelkedett. Hóparadoxon Az, hogy az őszi vetések pozitív hatással vannak az albedóra, nem teljesen egyszerű, például a hó miatt. A tanulmány szerint a szabad földön lévő hó a legmagasabb természetes albedóhatással rendelkezik, amit 0,59-re mértek. Ugyanakkor a kutatók megmutatják, hogy ez a hatás csökken, ha az őszi vetések átütnek a hó felszínén. Ez sötétebbé teszi a felületet, így az albedó 0,20 és 0,32 közé csökken. A hatás változik attól függően, mikor van hó a télen. Kilenc napnyi őszi vetés és hó közepén a klímahatás 16%-kal csökkent, februárban pedig 27%-kal, mivel ekkor több napfény érkezik a tél végén. Dániában azonban a hóparadoxon nem annyira jelentős. Ez főként a viszonylag enyhe teleknek és a hóborítás időszakainak rövidségnek köszönhető. Bár az albedóhatás a hóborításon kívül a legmagasabb, átlagosan nincs elég hónap Dániában ahhoz, hogy megváltoztassa az őszi vetések pozitív hatásának összképét. Így a tanulmány arra utal, hogy az őszi vetések összességében mérhető nettó klímacsökkentő hatást gyakorolhatnak az év során. A hóborítási napok száma 1960 óta csökken. 1961-1990 között Dániában átlagosan 26,4 hóborítási nap volt évente, míg 1991-2020 között ez a szám 18,6-ra csökkent. 2014-2023 között pedig mindössze 8,3 napra. Ha ez a tendencia folytatódik, várhatóan a hóparadoxon is kevésbé lesz releváns a dániai mezőgazdasági területek albedóhatásában. Bár a tanulmány ígéretes eredményeket mutat, a kutatók hangsúlyozzák, hogy az eredmények szcenáriófüggőek. Az eredmények egyetlen szezonon, egy helyszínen és egy hómérésen alapulnak. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy az eredményeket nem lehet általánosan alkalmazni a dán mezőgazdaságra, inkább kiindulópontként szolgálnak a további kutatáshoz. A tanulmány a Agriculture, Ecosystems & Environment című folyóiratban jelent meg.
Az utóvetemények nagyon valószínűleg hűtő hatással lehetnek a klímára. Ezért fontos eszköz lehet a globális felmelegedés elleni küzdelemben, és a mezőgazdaság klímabarátabbá tételében.
A LinkedIn-bejegyzésben Tine Engedal, a Növény- és Környezettudományi Intézet posztdoktora, a Koppenhágai Egyetem Növény- és Talajtudományi Intézetéből ír arról, hogy egy új tanulmány, amelyben társszerzőként szerepel. Bemutatja, hogy az utóvetemények mennyire hűtő hatással lehetnek a napfény több visszaverésével, mint ha a gazdálkodó hagyná a földet szabadon a betakarítás után.
Az utóvetemények albedóhatása nehezen számolható bele a klímabecslésekbe, mert hiányoznak adatok, és a tanulmány egy lépés a terület jobb megértése felé. Itt a kutatók kimutatják, hogy a hatás akár 84 kg CO₂e/ha évente is lehet, és meghaladja azokat a negatív klímahatásokat, amelyek a dízelhasználatból származnak, amikor az utóveteményeket telepítik, valamint azok nitrogéngáz-kibocsátását.
A kutatók hangsúlyozzák azonban, hogy az eredmények egyetlen kísérleten alapulnak, ezért előzetes becslésként kell kezelni őket.
Mi az albedo?
Az albedóhatás legjobban úgy írható le, mint egy felület visszaverő képessége a napfényre, amit 0-tól 1-ig terjedő skálán mérnek. Minél közelebb van az albedó 0-hoz, annál több napenergia kerül a felszínre, és alakul át hővé.
Fekete, szabad föld utóvetemények nélkül általában alacsony albedóval rendelkezik, így nagy része a nap energiájának elnyelődik. Ez az energia hővé alakul, amely felmelegíti mind a földet, mind a légkört. Ha növeljük a föld albedóját, több napfényt lehet visszaverni, így csökkentve a klíma felmelegedését.
A tanulmány szerint a puszta föld albedója átlagosan mindössze 0,14 volt, míg az utóveteményekkel borított területeken 0,19 és 0,23 között változott.
A hóparadoxon
Az, hogy az utóvetemények pozitív hatással vannak az albedóra, nem teljesen egyszerű, mivel olyan dolog is befolyásolja, mint a hó.
A tanulmány szerint a hó a szabad földön a legmagasabb természetes albedóval rendelkezik, amit 0,59-re mértek. Ugyanakkor a kutatók azt is kimutatják, hogy a hatás csökken, ha az utóvetemények a hó között kiemelkednek. Ez sötétebbé teszi a felületet, így az albedó 0,20 és 0,32 közé csökken.
A hatás változik attól függően, mikor van hó a télen. Kilenc nap utóveteménnyel és hóval a téli közepén a becsült klímahatás 16%-kal csökkent – februárban pedig 27%-kal, mivel ekkor több a napfény a tél végén.
Dániában azonban a hóparadoxon nem annyira jelentős. Ez főként a mérsékelt téli időjárásunknak és annak köszönhető, hogy a hóborítási időszakok gyakran rövidek.
Habár a hó albedója a hóborítás nélküli utóvetemények esetén a legmagasabb, átlagosan nincs elég hónap Dániában ahhoz, hogy megváltoztassa az utóvetemények pozitív hatásának összképét.
Ezért a tanulmány arra utal, hogy az utóvetemények összességében mérhető nettó hűtő hatást gyakorolhatnak az egész év során.
A hóborítási napok száma 1960 óta csökken. Az 1961–1990 közötti időszakban Dániában átlagosan 26,4 hóborítási nap volt évente, míg az 1991–2020 közötti időszakban ez 18,6-ra csökkent. 2014–2023 között pedig mindössze 8,3 nap. Ha ez a tendencia folytatódik, várhatóan a hóparadoxon is kevésbé lesz releváns a dániai mezőgazdasági területek albedóhatásában.
Habár a tanulmány ígéretes eredményeket mutat, a kutatók hangsúlyozzák, hogy az eredmények szcenáriófüggőek.
Az eredmények ugyanis egyetlen szezonon, egy helyszínen és egy hómérésen alapulnak. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy az eredményeket nem lehet általánosan alkalmazni a dán mezőgazdaságra, inkább kiindulópontként szolgálnak a további kutatáshoz.
A tanulmány a Agriculture, Ecosystems & Environment című folyóiratban jelent meg.