Nemi erőszak, beleegyezés, hatalom (és nőgyilkosság)
![Nemi erőszak, beleegyezés, hatalom (és nőgyilkosság)](https://displayeurope.eu/wp-content/uploads/2023/12/mateus-campos-felipe-9KngV0Hk3AU-unsplash-scaled.jpg)
TVanessa Filho francia filmjének Le Consentement („Beleegyezés”) váratlan közönséghez jutó váratlan sikere újra a közbeszéd középpontjába állította a beleegyezés fogalmát Franciaországban, de Európa más részein is.
A film Vanessa Springora 2020-ban megjelent, azonos című könyvének adaptációja, amely a szerző és Gabriel Matzneff író (akit most újabb vádak érnek kiskorúak elleni szexuális zaklatás) kapcsolatának történetét meséli el. A történet kibontakozásakor a szerző 14 éves, Matzneff pedig 50 éves. Kapcsolatuk a nyilvánosság elé kerül, a családok, a társadalom és a közvélemény számára.
A „beleegyezés forradalma”
A szöveg egy kollektív lépést tesz afelé, hogy szavakba öntsön annyi kérdést, amelyek áthatják a férfiasság és a nőiesség, a hatalom és az erőszak történetét, és amelyek a #MeToo-val robbantak ki. Mi a beleegyezés? Mit jelent beleegyezni egy kapcsolatba, a szexuális együttlétbe? Mi az a hatalmi viszony, ami az intim kapcsolatokat áthatja? A #MeToo a „beleegyezés forradalma” volt, írja Mediapart.
A megjelenéskor Vanessa Filho filmje diszkrét sikert aratott a közönség körében, különösen a városi, művelt középosztály körében – magyarázza Le Monde. Aztán valami váratlan dolog történt: tíz nappal a megjelenés után „húsz év alatti fiatalok, tizenöt éves lányok, párokban, barátokkal vagy szülőkkel, sokan munkásnegyedekből, akik nem tudtak a könyv létezéséről” elmentek a moziba. Ez a közönség teszi ki a regisztrált belépők majdnem felét a feljegyzett belépők majdnem felét. Mi történt? A TikTok „jelenséggé”, bensőséges eseménnyé tette a filmet, mondja Radio France. Ezek a fiatal nők filmre vették magukat, amint bemennek és távoznak a színházakból. Néhányan sírva. A hashtag #leconsentement a cikk írásakor 32 millió megtekintést ért el. A könyvből, amelyből havonta körülbelül 1800 példány fogyott, októberig 17 500 példányt adtak el.
Egy másik, ugyanebben a témában készült film a fiatalok szexhez, szerelemhez és beleegyezéshez való viszonyáról szól: Molly Manning Walker How to Have Sex című filmje (amely Cannes-ban elnyerte az Un Certain Regard díjat). A The Guardian-ban Barbara Ellen meghív mindenkit, hogy nézze meg ezt a filmet, mert „egy alapvető, pusztító igazságot mond el nekünk: A szexuális beleegyezés, bármennyire is elméletileg, vitatható és kulturálisan fertőtlenített, „kint a terepen”, ahol számít, ahol az igazi lányok és fiúk vannak, továbbra is egy csúszós fogalom marad, és túl gyakran nem is létezik.” Allen szerint „itt az ideje elismerni, hogy a ragadozók kihasználják a szexuális beleegyezés kiskapuit és apró betűs részét. Hogy számukra a vonakodó beleegyezés még mindig legális beleegyezés. Azt is el kell ismerni, hogy a fiatalok lehetnek tájékozottak, mégis sebezhetőek.”
A beleegyezés a nemi erőszak meghatározásában
November 14-én az Európai Parlament, a Bizottság és a tagállamok ismét összeültek, hogy megvitassák a 2022. március 8-án elindított, a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak elleni küzdelemről szóló irányelv javaslatát, amely meghatározza, mi minősül szexuális erőszaknak (nemi erőszak, beleértve a házasságon belüli nemi erőszakot, a csonkítást, a kényszerházasságot, a kényszersterilizációt, a zaklatást…), és 2023 júniusában az európai parlamenti képviselők jóváhagyták, amint beszámolt róla a francia-német tévécsatorna Arte.
Múlt júniusban azonban néhány ország – különösen Franciaország, de még Magyarország, Lengyelország, Horvátország, a Cseh Köztársaság és Németország – ellenezte az 5. cikket, amely a nemi erőszakot „beleegyezés hiányaként” határozza meg. Mint Le Monde magyarázza, ezek az országok – legalábbis formálisan – arra alapozzák ellenállásukat, hogy csak az úgynevezett „euró-bűncselekmények” – korrupció, terrorizmus és szexuális kizsákmányolás – szerepelnek a Az EU működéséről szóló szerződés 83. cikke (TfUe) az európai jog hatálya alá tartoznak, míg az olyan bűncselekményekkel, mint a nemi erőszak, a nemzeti büntető törvénykönyvek foglalkoznak.
És van egy másik, kulturális és társadalmi probléma is: hogyan használjuk, határozzuk meg és gondolkodjunk a beleegyezés fogalmáról jogi szempontból. Tanulmányok – Nature, 2023. május – és a józan ész alapján például tudjuk, hogy a félelem nem mindig fizikai ellenállásban vagy akár hangos és egyértelmű vagy alig suttogott „nem”-ben nyilvánul meg. Eközben az „igen” különböző formákban és különböző okokból érkezik. Bár a fogalom jelen lehet a szokásokban és a szókincsben, jogi szempontból ez egy összetett kérdés.
Az oszlopok Libération, az amerikai feminista és jogász Catherine MacKinnon – akinek a szexuális zaklatás definíciójáért folytatott jogi csatát köszönhetjük, és aki most jelentette meg Le Viol redéfini („A nemi erőszak újraértelmezése”, Flammarion 2023) – ellenzi a franciaországi törvény megváltoztatását, amely a nemi erőszakot „erőszakkal, kényszerrel, fenyegetéssel vagy meglepetéssel” elkövetett szexuális aktusként határozza meg.
„Ha meg akarják változtatni a törvényt, tegyék világossá a nemek közötti egyenlőtlenségeket, amelyek a vállalatok, az intim kapcsolatok, a párok és a családok körében léteznek. Hogyan gyakorolhatja a beleegyezést, ha társadalmi egyenlőtlenségek között van? A beleegyezést arra használják, hogy igazolják a hatalom nélküliek engedelmességét a hatalmasok törvényeivel szemben” – magyarázza MacKinnon. A jogász szerint a jelenlegi törvényt nem a beleegyezés fogalmával kellene javítani, hanem „az egyenlőtlenség dimenziójának bevonásával: osztály, életkor, „fajok”, kisebbségi státusz, nemzetiség, vallás, fogyatékosság, a lista terjedelmes és részletes a törvényben”.
A nemi alapú erőszakról
Az UN Women Nők és lányok nemi alapú gyilkosságairól (nőgyilkosság/nőgyilkosság) szóló jelentés becslései szerint 2022-ben világszerte 45 000 nőt és lányt ölt meg valamelyik partnere vagy rokona.
.Európában az Európai Bizottság szerint hetente körülbelül két nőt öl meg partnere vagy családtagja. Az adatok nem pontosak a pontatlan meghatározások és a heterogén adatgyűjtés miatt. Az Európai Adatújságíró Hálózattal (EDJNet) közösen végzett MIIR tanulmány, amelyet közzétettünk 2022-ben jelentettünk, arról számol be, hogy 2011 és 2021 között több mint 6500 nő (óvatos becslés) halt meg az EU-ban a partner vagy családtagja keze által.
Október 1-jén lépett hatályba az EU-ban a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló isztambuli egyezmény, Eunews jelentések. Mindezt annak ellenére, hogy hat ország megtagadta a ratifikálást (Bulgária, Csehország, Magyarország, Lettország, Litvánia és Szlovákia). Az említett TfUe szerint azért kell majd betartaniuk, mert az Unió által kötött nemzetközi megállapodások „kötelezik az uniós intézményeket és a tagállamokat”.
A patriarchátus megsebesült, ezért vadabb – Interjú Ilda Dominijanni
-val.Graziella Balestrieri | L’Unità | november 22. | IT
Giulia Cecchettin 22 éves egyetemista volt. November 11-én megölte volt férje, Filippo Turetta, akivel baráti viszonyban maradt. Az év eleje óta az olasz belügyminisztérium adatai szerint 102 nőt öltek meg. Ezek közül 82 nőt családi és/vagy intim környezetben öltek meg, 53-at pedig a partnerük (vagy volt partnerük) ölt meg.
A L’Unità által megkérdezett Ida Dominijanni újságíró rendszerszemléletű olvasatát adja ennek a jelenségnek a – talkshow-kban vagy politikusok által terjesztett – diskurzusokkal szemben, amelyek egyszerű bűncselekményre vagy egyéni devianciára redukálják. „A véleményformálók egy egész csoportja meglepődik azon, hogy Olaszországban kevesebb a nőgyilkosságok száma, mint az észak-európai országokban, és azt a következtetést vonják le, hogy ezért helytelen a nőgyilkosságokat a patriarchális kultúrának tulajdonítani. E kifogás mögött teljes tudatlanság húzódik meg azzal kapcsolatban, hogy mi is a patriarchátus. A patriarchátus egy kultúrákon átívelő társadalmi-szimbolikus rendszer, amely különböző kultúrákban különböző formákban fordul elő, és amelyet nem győz le a demokrácia. Egy poszt-patriarchátussal van dolgunk, amely már nem a hagyományos patriarchátus, amelyben a nőket nem is kellett megölni, mert háziasították őket. Most egy megsebzett patriarchátussal van dolgunk, amelyet a nők kivívott szabadsága sebez meg, és amely aztán brutális módon reagál erre a szabadságra.”
Translated by Ciarán Lawless