Ukrán Oszkár, az orosz ellenzékiek elleni fellépés és a szövetségesek közötti határviták
A legjobb egészestés dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat idén a megrendítő ukrán film 20 nap Mariupolban, kapta, amely az orosz hadsereg által 2022 tavaszán megrohamozott város agóniáját mutatja be. A szobrocskát átvéve – amely világszerte a filmszakma szakembereinek álma – a film alkotója Msztyiszlav Csernov mondta hogy szívesebben nem kapott volna Oscar-díjat, és hogy a film azért nem készült el, mert nem volt háború Ukrajnában. A hollywoodi csillogás hangulatát egy rövid pillanatra megtörte ez a komor elmélkedés az orosz agresszióról és annak áldozatairól.
Az Oscar-díj egy ukrán háborús filmnek Ukrajna nem csak politikai, hanem kulturális téren is bekövetkezett megerősödésének kifejeződéseként is felfogható. Ezért némi keserűséggel vette tudomásul az ukrán média – amely az Oscar-gála rövidített változatát tervezte közvetíteni -, hogy a díjátadóról kivágták a „20 nap Mariupolban” és stábját bemutató részt. Az esemény szervezője és producere, a Disney Entertainment azzal magyarázta, hogy az ilyen vágásokra akkor volt szükség, amikor a többórás teljes eseményt 90 perces adássá rövidítették.
De az ukrán kolumnistának Vitaly Portnikov más elmélete volt. Az ukrán médiában Espreszo úgy véli, hogy a nyugati lelkiismeret számára az orosz-ukrán háború már történelem. Olyan történet, amely eltűnt az újságok címlapjairól, és valahol a képzelet perifériáján foglal helyet. Mindez annak ellenére, hogy szerinte a háború még csak most kezd lendületet venni, és elkerülhetetlen, hogy a demokráciák és a tekintélyelvűség közötti konfliktus a világ több területére is átterjedjen, Vlagyimir Putyin pedig kijelentette, hogy kész a Nyugat elleni nukleáris háborúra. Portnyikov arra is rámutat, hogy egy évvel ezelőtt nem vágták meg Julija Navalnijnak a Navalnij című filmért mondott díjátadó beszédét, amelyben egyszer sem utalt hazája Oroszország Ukrajna elleni agressziójára.
Az ellenzéki vezető Alekszej Navalnij, aki meghalt februárban egy orosz büntetőtelepen, egyperces néma csenddel tisztelegtek az idei Oscar-gálán. Katherine Verdery egykor a holttestek politikájáról elmélkedett a kelet-európai posztkommunista átmenet kontextusában. Ezek az elmélkedések aktualitást nyernek, amikor azt látjuk, hogy sok közönség számára egyetlen holttest szimbolikus súlya sokkal nagyobb lehet, mint az emberek ezreinek életét elvett életeké.
Alekszej Navalnij támogatói praktikus okból kerülték az Ukrajna-témát. Mégpedig azért, mert ők az oroszok befolyásolásáért küzdenek, nem az ukránokért. Az ő harcuk Putyin rezsimje ellen folyik, és eddig csak erkölcsi győzelmeik vannak.
Alig néhány héttel Alekszej Navalnij börtöngyilkossága után, március 12-én mozgalmának egyik vezetőjét Leonid Volkov otthonának közelében megtámadták és súlyosan megverték egy kalapáccsal. Ez nem Oroszországban, hanem a litván fővárosban, Vilniusban történt. Ugyanezen a napon Volkov interjút adott a száműzetésben élő független orosz portálnak Meduza. Az interjúban kijelentette hogy a legnagyobb kockázatnak azt tartja, hogy „mindannyiunkat megölnek”.
A litván biztonsági szolgálatok úgy vélik, hogy a támadást valószínűleg orosz ügynökök szervezték, hogy ellensúlyozzák az ellenzék befolyását a 2024. március 15-17-i oroszországi elnökválasztásra. Gabrielius Landsbergis külügyminiszter a Twitteren azt mondta hogy az illetékes hatóságok dolgoznak, és a Leonyid Volkov elleni támadás felelősei büntetést fognak kapni.
A támadás az Jelena Kosztjucsenko riporter megmérgezése Németországban és Makszim Kuzminov, egy orosz pilóta brutális halála Spanyolországban, aki Ukrajnának ment dolgozni. Az európai kémelhárító szolgálatok nyilvánvalóan küzdenek a száműzetésben élő orosz ellenzéki személyek biztonságáért. Ahogy a népszerű orosz politikai elemző Ekaterina Shulman fogalmazott, az orosz ügynökök szabadon kószálnak Európában, mintha büfében lennének.
In Lengyelországban, az ukrán határnál hetek óta tartanak a gazdák és néhány más csoport tiltakozásai. Hivatalosan a tiltakozás és a blokád az Ukrajnából származó élelmiszer- és mezőgazdasági termékek behozatala ellen irányul. A gyakorlatban azonban a határátkelők és az utak megzavarása akadályozza az összes áru szállítását – beleértve a fronton szükséges árukat is. Miután többször előfordult, hogy lengyel tüntetők ukrán árukat dobtak ki vasúti kocsikból és konténerekből, a lengyel miniszterelnök végül úgy döntött, hogy a határátkelőket is felveszi a fokozottan védett kritikus infrastruktúrák listájára. Sokakat meglepett, hogy a háborúban álló országgal közös határt nem tekintették kritikusnak.
A határblokád árnyékot vet a lengyel-ukrán kapcsolatokra. Az ukránok szeretnék fenntartani azokat a kedvező kereskedelmi megállapodásokat, amelyeket az EU 2022 februárja óta kínál nekik. A lengyel gazdák a maguk részéről a határ teljes lezárását akarják az ukrán termékek előtt. Eközben a szakemberek – széles körben figyelmen kívül hagyva – kifejtették, amint Kaja Puto beszámol a Krytyka Polityczna című lapban kifejtette, hogy a lengyel piacon az alacsony gabonaárak nem az ukrán gabona beáramlásának következményei, hanem a világpiaci árak tükrözése. Ezeket az árakat minden bizonnyal csökkentette Oroszország hatalmas termelése.
Ukrajnában némi felháborodást vált ki, hogy Lengyelország követeli a határ lezárását előttük, miközben nem lát problémát a kereskedelemben a Oroszországgal vagy Belarusz. Az ilyen kereskedelem végül is nem illegális, mert az élelmiszeráruk nem tartoznak a szankciók hatálya alá. A hangulatot tovább fűtötték azok az ukrán újságírók lengyelországi letartóztatásai akik megpróbálták dokumentálni ezt a helyzetet.
Az ukránok is nagyon rossz szemmel nézték az ukrán gabonát dömpingelő lengyel gazdák jeleneteit. Egy olyan nemzet számára, amely elszenvedte a Holodomort, a Sztálin által az 1930-as években mesterségesen előidézett éhínséget, amely ukránok millióinak halálát okozta, az ilyen cselekedetek merő profanitásnak számítanak. Különösen igaz ez, ahogyan arra az elnök Volodimir Zelenszkij gyakran rámutat, tekintve, hogy az ukrán gazdák olykor tűz alatt aratták le a termést, vagy az orosz hadsereg által a földjeiken hagyott aknák ölték meg őket.
Szerencsére nem létezik olyan egyszerű megoldás, amely minden oldalt maradéktalanul kielégítene. Ehelyett Lengyelországban április 7-re kitűzött helyhatósági választások vannak kilátásban. A kormánykoalíció mindenképpen szeretné legyőzni Jarosław Kaczyński Jog és Igazságosság pártját, többek között annak hagyományos fellegváraiban, azaz a lengyel tartományokban. Közvetlenül ezután pedig megkezdődik az európai parlamenti választási kampány. A Tusk-kormány számára tehát nem ez az idő a gazdákkal való leszámolásra.
Közösségi választások Lengyelországban
A gazdák tiltakozásai, és különösen az a narratíva, hogy a lengyel asztalokra rossz minőségű ukrán élelmiszerek kerülnek, olyan ellenérzéseket szít Ukrajnával szemben, amelyek az orosz támadás után alig két évvel ezelőtt még elképzelhetetlenek lettek volna. Az akkori szolidaritás légköre ma már valóban távolinak tűnik. Az Ipsos felmérése szerint a lengyelek 78 százaléka támogatja a gazdák tiltakozását és követeléseit. Hasonló arányban utasítják el azt az érvet, hogy az ukrán import leállítása árthat Ukrajnának az Oroszországgal vívott háborúban.
Az ukrán oldalon eközben a helyzet hasonlónak tűnik, mint ősszel, amikor Lengyelországban közeledtek a parlamenti választások. Sokan most úgy vélik, hogy ki kell várni a választási ciklust, és a helyzet normalizálódik. A probléma az, hogy az orosz-ukrán fronton zajló háború nem függ a lengyel választási naptártól, és nem fog várni a nyárig.
Translated by Harry Bowden
