A gazdák tiltakozásának kibontása: Az érzelmek, a politika és az élelmiszer jövőjéért folytatott harc Európában

Az Egyes megfigyelők szerint az az Európa-szerte tiltakozó gazdák ilyen nagy visszhangjának egyik oka, hogy az emberek hajlamosak érzelmesebbek lenni, ha arról van szó, hogy mit esznek. Ezek az elemzők azt gondolhatják, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos viselkedésünk valahogyan elkülönül attól, hogy hajlandóak vagyunk lemondani fosszilis tüzelőanyagokról az otthonaink fűtésére. Én nem értek egyet ezzel a látásmóddal, amelyet meglehetősen burzsoának tartok.

Nemrég részt vettem egy kutatóúton a Hollandiába Clean Energy Wire által szervezett Tiszta Energia Vezeték, hogy többet megtudjak erről a témáról. Nem véletlen, hogy a populista vezetők és pártok (ismét) erősödőben vannak számos európai országban. Hollandiában a szélsőjobboldali politikus Geert Wilders lehet a következő miniszterelnök, lehetséges koalíciós partnere pedig a BBB (Farmer-Polgár Mozgalom). A helyzetet bonyolítja, hogy a A mezőgazdaság támogatásának nagy részét az EU Közös Agrárpolitika  (KAP) határozza meg, és Brüsszel vádolása a gazdák érdekeinek megsértésével gyakori trópus számos tagállamban.

A német újság tageszeitung szorosan követte a témát. A jobboldali szélsőségek szakértője Andreas Speit írja hogy „míg a politikusok és a média szívesen nevezi „terrorizmusnak” a klímatüntetéseket, addig a gazdatüntetésekkel elnézőbbek, holott ezeket valójában „középponti szélsőségeknek” kellene tekinteni.”

A traktorosok felvonulása szerte Európában az elmúlt két hónapban Speit szerint „a jogosultság elosztásáért folytatott harcról szól”. „Jelenleg a politikai és állami reakciók hevessége fordítottan arányos a tiltakozó mozgalom veszélyességével” kommentálta Jonas Schaible a Der Speigel. A legagresszívabb gazdatüntetésekkel szemben a „legnagyobb engedékenységgel” élnek a Fridays for Future aktivistái szerint. Egy olyan engedékenységet, amely szintén táplálja a jobboldali ellenérzéseket, mint például az establishment kiváltságai, állapította meg Speit.

Sofia Sánchez Manzanaro jegyzetek in Euractiv az EU Bizottság jelenlegi elnökének Ursula von der Leyen szemléletváltásáról, aki most készül elindítani választási kampányát második mandátumáért. „Nem meglepő módon Von der Leyent a héten Bukarestben, Romániában tartott kongresszusán a jobbközép Európai Néppárt (EPP) az idei európai parlamenti választások vezető jelöltjévé koronázta” – írja Sanchez Manzanaro. Mégis, hogy az idei választásokon biztosítsa a „gazdakirálynői” címet, és igazodjon az EPP stratégiájához, „Von der Leyen előtt az a feladat áll, hogy saját agrár-élelmiszeripari örökségének maradványai ellen kampányoljon „.

Dánia ebben az értelemben ambiciózusabb volt, a mezőgazdaságra kivetendő klímaadóra vonatkozó javaslata visszahozta a szélsőséges szárnyakat a nemzeti politikába. A Információ, Lars Trier Mogensen írja a következőket: „a parasztfelkelés veszélye nyomást gyakorol a burzsoáziára, de ez jó öreg zsarolás”.

Egyéb hírek

Gary Fuller az The Guardian nézi a légszennyezettségi adatokat, amelyek az elmúlt hetekben a címlapokra kerültek, miután az olaszországi Milánó városáról szóló vita „teljesen rossz” szerint  Valigia Blu‘s Angelo Romano. Az figurák az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint évente mintegy 253 000 légszennyezés okozta halálesetet lehetne elkerülni, ha az EU27 országai valóban betartanák az Egészségügyi Világszervezet légszennyezésre vonatkozó irányelveit. És több mint 400 000 haláleset elkerülhető lenne, ha a részecskés légszennyezést teljesen el lehetne kerülni.

Most az Európai Parlament az első nemzetközi testületként kriminalizálta a nagymértékű ökoszisztéma-pusztítást, akár 10 évig terjedő büntetést bevezetve a vezérigazgatókra, Disclose szerzők Pierre Leibovici, Xavier Deleu, Marianne Kerfriden, Sílvia Lisboa és Maurício Brum show hogyan menekül a bútoróriás Ikea a felelősség alól. Brazíliában a cég az Artemobili céggel dolgozott együtt, amelyet 2018 és 2022 között többszörös környezeti szabálysértéssel vádoltak meg.

Az Európai Bizottság számára talán itt az ideje, hogy a gazdasági modellezés diverzifikált megközelítését alkalmazza annak érdekében, hogy olyan ökológiai átállási politikákat tervezzen, amelyek gazdaságilag reálisak, ökológiailag kívánatosak és társadalmilag igazságosak. A L’Echo oldalon mintegy 200 közgazdász „mélyreható átalakulásra” szólít fel annak érdekében, hogy az öt évvel ezelőtt a Green Deal által elképzelt jövő valósággá váljon.

Végezetül térjünk vissza oda, ahonnan a Egy világ kapcsán indultunk: miközben Esmée Koeleman  mindannyiunkat biztat megmutatja hogy a klímaaktivisták elegendő konszenzust érhetnek el a társadalmi változáshoz, ha jogi és politikai küzdelemmel kísérik, „ahol a hatalom van”, Marthe van Bronkhorst ad kilenc kéretlen tanácsot, hogy Hollandia legyen a legjobb tanuló a klímaosztályban. Ugyanebben a témában, Angelo Romano ismét a Valigia Blu, kommentálja az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának elítélését a kormányokról világszerte a klímaaktivisták elnyomása miatt. Romano kiemeli a klímaaktivisták kritikus szerepét az éghajlatváltozással kapcsolatos tudatosság és cselekvés előmozdításában, és bírálja a kormányokat, amiért a gazdasági érdekeket a környezetvédelem és az emberi jogok elé helyezik, majd azzal zárja, hogy hangsúlyozza a nemzetközi szolidaritás és az összehangolt erőfeszítések szükségességét az aktivisták védelme és az éghajlati igazságosság globális előmozdítása érdekében.