A szlovákiai választások a populizmus aggasztó erősödését jelzik, amely veszélyezteti Európa egységét Ukrajna támogatásában. A baloldali pártok válságban vannak, mivel a szélsőjobboldali ideológiák egyre nagyobb teret nyernek. Eközben Spanyolország három regionális nyelvet enged be nemzeti parlamentjébe.

A 2010-es évek második felében Európa populista hullámot élt át, amelyet olyan események, mint a Brexit és Donald Trump megválasztása tápláltak, és amely aggodalmakat keltett az európai projekt jövőjével kapcsolatban. Az idő múlásával azonban ez a hullám fokozatosan visszahúzódott, és átadta helyét egy váratlan fejleménynek: a tagállamok példátlan egységének, amikor Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójával szembesültek. Az olyan kifejezések, mint a „Frexit” és a „Grexit” elhalványultak az európai címlapokról. A kontinens médiájában azonban új nyugtalanság jelent meg, amely visszhangzik. A populista nacionalizmus, amelyet egykor főként a szélsőjobboldalhoz társítottak, továbbfejlődött, és most már a hagyományos baloldali pártokban is megjelenik.

Az e tendencia körüli növekvő aggodalomra jó példa a nemrégiben lezajlott parlamenti választások Szlovákiában, egy olyan országban, amely ritkán kap nemzetközi figyelmet. Kis mérete és a nagyobb uniós tagországokhoz képest szerény gazdasága ellenére Szlovákia meglepően jelentős szerepet játszott Ukrajna támogatásában. A GDP alapján a világ hatodik legnagyobb hadianyagot szállító országa Ukrajnának, amely még az olyan európai nagyhatalmakat is megelőzi, mint Franciaország, Olaszország és Spanyolország. Robert Fico, az önjelölt szociáldemokrata, nacionalista és olykor nyíltan oroszbarát álláspontot képviselő politikus újbóli felemelkedése az egész kontinensen visszhangot keltett. Ficót, a volt kommunista vezetőt 2018-ban korrupciós vádak és a gyanú szerint Ján Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya meggyilkolásához fűződő kapcsolatai miatt váltották le. Ez a szövetség, valamint Magyarország Orbán Viktor vezette megosztó vezetése veszélyezteti az Ukrajnának nyújtott európai támogatást. Ebben a geopolitikai küzdelemben Ukrajna a szavazatokért folytatott rövid távú politikai manőverezésbe keveredett, ami aggodalmat kelt Európa stabilitásával kapcsolatban.

„Reakciós hullám terjed Európában”, titles Público (spanyolul). Ruth Ferrero-Turrión politológus a spanyol online magazin hasábjain arra figyelmeztet, hogy „a legrosszabb az a ragályos hatás, amelyet a reakciósok a jobbközép, a balközép vagy akár a zöldek hagyományos pártjai között is beoltanak„. Magyarország és Lengyelország teremtette meg a precedenst, és olyan országok követték a példát, mint Svédország, Finnország, Észtország és Olaszország. De példaként említhetjük Dániát, amely kiszervezi a menekültügyi igazgatást, Hollandiát, amely korlátozza a menekültek bejutását, és Németországot, amely a szigorúbb határellenőrzés irányába mozdult el, ami a jobboldali pártok felemelkedését táplálja. Ez a tendencia azzal fenyeget, hogy olyan kritikus kérdések, mint a jogállamiság és az alapvető jogok háttérbe szorulnak Európa politikai életében. „Sürgősen szükség van alternatív javaslatok megfogalmazására, mivel a biztonság és a védelem uralja a napirendet” – zárja Ferrero-Turrión.

Ugyanerre a jelenségre hívja fel a figyelmet a Deník Referendum (csehül) is, amely címlapján azt kérdezi : „Megfordíthatja-e a baloldal a szélsőjobboldal felemelkedését Európában?”. A cseh baloldali online napilap szerint „a szélsőjobboldali pártok teret nyertek a legutóbbi európai választásokon, míg a baloldal küzdött”. Robert Fico SMER-je, annak ellenére, hogy az európai szociáldemokrata pártokhoz tartozik, a „szélsőjobboldal mainstreamingjéhez” hasonló pályát választott. Ez az igazodás a SMER-t a lengyel PiS-hez vagy a magyar Fideszhez hasonló kategóriába sorolja a pártok spektrumán belül. A baloldal vonakodása a gazdasági egyenlőtlenségek kezelésétől és a diskurzus átengedésétől a szélsőjobboldalnak hozzájárul a hanyatlásához. E tendencia megfordítása érdekében a baloldalnak a kisebb városok és a vidéki területek gazdasági kihívásaira kell összpontosítania, hangsúlyt fektetve a befogadó politikára.

Olaszországban a Linkiesta aggodalmát fejezi ki (olaszul) az aggasztó tendencia miatt, miszerint „az ukránbarát európai front morzsolódik, és ehhez az elmozduláshoz a jobboldali és a baloldali populizmus egyaránt hozzájárul”. A független online újság rámutat, hogy Szlovákia jelentős támogatója volt Ukrajnának, mind katonai, mind diplomáciai támogatás formájában. Ugyanakkor a Moszkva-barát politikusok felemelkedése az EU-n belül, „amely az orosz beszivárgás epicentrumából, azaz a visegrádi blokk államaiból kiindulva gyorsan terjedhet nyugat felé, és különösen az alapító ország felé, amely történelmileg a leginkább kompromittált a veszélyes kapcsolatokban a következőkkel Putyin – Olaszország felé.

Olaszország jelenleg elszakadni látszik ettől a dinamikától, mivel a Meloni-kormány gyorsan a szövetséges nemzetekhez igazodik, annak ellenére, hogy a Lega és a Forza Italia korábban támogatta Putyint, és a Fratelli d’Italia bírálta a Moszkvával folytatott nyugati kapcsolatokat. Ez az atlantista elmozdulás azonban inkább a kényelem és a függőség miatt fordulhat meg, mintsem Olaszország múltbeli Putyin-barát álláspontjának kritikus mérlegelése miatt. A baloldal még nagyobb kihívásokkal néz szembe. Az új elnök, Elly Schlein vezette Demokrata Párt (PD) hajlamos a pacifizmusra, amit Giuseppe Conte és az Öt Csillag Mozgalom rendíthetetlen leszerelési törekvései akadályoznak, amit jól példáz a Fico pozsonyi győzelmével egybeeső legutóbbi kiáltványuk, amely a Kijevbe irányuló katonai szállítások azonnali leállítását követeli.

Hasonló aggodalomra ad okot a háborús fáradtság és az európai szomszédok csökkenő segítőszándéka is. a Die Presse című osztrák napilap által megosztott (németül, fizetős), amely azt állítja, hogy „Kijevnek mostantól nemcsak az orosz agresszorok ellen kell harcolnia, hanem a Nyugat által való elhagyatottságtól való félelem ellen is”. A bécsi lap szerint Európának a populizmus iránti növekvő preferencia okaira kell összpontosítania. Ukrajna hatékony támogatása érdekében a szövetségeseknek fel kell készülniük egy elhúzódó konfliktusra, biztosítva a nyugati segítséget még a belpolitikai visszaesések idején is. Ezzel párhuzamosan az EU-nak határozott választ kell adnia a menekültválságra, hogy megakadályozza a populista vezetők felemelkedését a tagállamokban. Nyolc hónap van hátra az európai választásokig, ezért az EU vezetőinek gyorsan kell cselekedniük, nemcsak Ukrajna érdekében, hanem saját stabilitásuk megőrzése érdekében is.

„Veszélyes sodródás a populizmus felé” – hirdeti címlapján a Tagesspiegel (németül), amely Robert Fico Smer-pártjának győzelmét úgy értékeli, mint a domináns kormánypárt, az SPD számára komoly akadályt jelent. A Smer, az SPD hivatalos szövetségese és az Európai Parlament szociáldemokrata pártjainak SD-családjához tartozó tag, egyre több felszólítással néz szembe, hogy kövesse a kereszténydemokratákat, akik nemrégiben megszakították kapcsolataikat Orbán Viktorral és a Fidesz pártjával. Németország legolvasottabb újságja szerint a szlovákiai választási eredmény sokak számára ébresztőként kell, hogy szolgáljon Németországban. Az antidemokratikus tendenciákat és az uniós jogállamisággal kapcsolatos kérdéseket gyakran „jobboldaliaknak” bélyegzik. Fico visszatérése mégis egy „baloldali ” változatot mutat be. Ez a szociáldemokrata hasonlóságokat mutat a magyarországi „jobboldali” Orbán Viktorral. A „jobboldali populizmus ” és a „baloldali populizmus ” megkülönböztetése önkényesnek tűnik. Mindkettő a nemzeti és a társadalmi szempontokat egyesíti, hasonlóan a „nemzeti szocializmushoz„, amely a német történelem által tabusított kifejezés. Sahra Wagenknecht, a Die Linke korábbi Bundestag-vezetője a nemzeti és a szociális eszmék hasonló konvergenciájára törekszik pártja projektjében.

Pavel Bartůšek cikke