A populizmus összeolvad a szélsőjobboldallal: üdv a magyar politikában!
Az Orbán Viktor kormánypártja, a Fidesz azóta, hogy 2021 márciusában kirúgták az Európai Néppártból, ingadozik aközött, hogy a populista-radikális Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportjához vagy a szélsőjobboldali/populista Identitás és Demokrácia képviselőcsoportjához csatlakozzon.
A Magyarországon, a Fidesztől még jobbra nem egy, hanem két „igazi” radikális jobboldali párt van, szerény társadalmi támogatottsággal. Ezek a Jobbik (a szavazási szándék 1%-a a a Republikon legutóbbi közvélemény-kutatása szerint) és annak utóda, a Mi Hazánk Mozgalom (6%). Megjegyzendő azonban, hogy a közvélemény-kutatók új korszakot nyitottak Magyar Péter aszteroidaszerű megjelenésével Magyarország stagnáló politikai horizontján.
A volt Fidesz-tag üzletember és Varga Judit volt igazságügyi miniszter volt férje megígérte, hogy indul a június 9-i választásokon. Magyar április közepén jelentette be pártját, átvéve a helyét valakitől, aki már előzetesen regisztrált, mivel az európai és az önkormányzati választások jelölési időszaka is lejárt. Magyar egy gyorsított eljárás keretében bejelentette európai parlamenti képviselőjelöltjeinek listáját is.
Mindezen utolsó pillanatos aktivitás ellenére Magyar a Republikon Intézet felmérése szerint 15 százalékos támogatottsággal rendelkezik, ha úgy dönt, hogy indul a választásokon. Ez utóbbi kétségtelenül hatással lenne arra, hogy a radikális jobboldali pártok milyen eséllyel nyernek vagy veszítenek mandátumot az európai választásokon.
„Úgysem változik semmi”
Mindezek ellenére a magyar politika az egyik legterheltebb és legradikálisabb Európában. A legutóbbi tüntetések csak korlátozottan kapcsolódnak radikális jobboldali mozgalmakhoz vagy pártokhoz. Inkább a civil társadalom válaszának kell tekinteni őket arra az általános kiábrándultságra és politikai fáradtságra, amelyet az az érzés vált ki, hogy „úgysem változik semmi”.
Elsőként az online influencerek által szervezett tüntetéshullámot említhetjük idén tavasszal. Ezen nagy számban vettek részt az egyértelmű pártpreferencia nélküli támogatók, akik Budapest utcáira vonultak, hogy tiltakozzanak az úgynevezett „pedofilbotrány” kezelése ellen. Az ellen, amely a Megyei elnök, Novák Katalin és a már említett igazságügyi miniszter lemondásához vezetett.
A befolyásosok tüntetése a kormány egyetlen, nem eredendően radikális vagy szélsőjobboldali, hanem inkább politikai ballépésnek tekintett intézkedése ellen irányult, és a gyermekvédelmi rendszer reformját célozta. A későbbi tüntetéseket Magyar Péter szervezte. Bár Magyar a politikai spektrum jobboldaláról érkezik, programjában eddig nem voltak szélsőséges elemek.
„Annak ellenére, hogy a szélsőjobboldal számos probléma miatt bűnbaknak állítja be, a civil társadalom továbbra is népszerűbb, mint a hagyományos ellenzéki pártok” – Nagy Zsolt, politikai elemző
Mindkét jelenség az egész társadalom összefogására törekedett, és nem akartak egyetlen szélsőjobboldali párthoz vagy ideológiához sem igazodni. Magyar még nem mutatott be pártot vagy politikai programot, de egyelőre úgy tűnik, hogy nem áll szemben például a Fidesz migrációval kapcsolatos álláspontjával. Szándékosan használ olyan témákat és üzeneteket, amelyek úgy tűnik, hogy egyesítik a választókat. Úgy tűnik, nem veszi át azokat a progresszív politikákat, amelyek valódi alternatívát kínálhatnának a magyar kormányok megoldásaival szemben.
A radikális üzenetek nem találnak elég visszhangra
A civil társadalom szerepéről a magyar politikában a radikális retorikával és tettekkel szembeni fellépésben Nagy Zsolt, a brüsszeli székhelyű think tank Demokratikus Társadalom politikai elemzője a Voxeurop kérdésére elmondta: „Annak ellenére, hogy a szélsőjobboldal számos probléma miatt bűnbaknak tekinti a civil társadalmat, a civil társadalom továbbra is népszerűbb, mint a hagyományos ellenzéki pártok. Ez a népszerűség lehetővé tette számukra, hogy az elmúlt évtizedben hatékonyan lépjenek fel a radikális narratívákkal és akciókkal szemben.”
Ezek a szereplők közötti együttműködés nyilvánvaló volt, közös kampányokkal és egymás kezdeményezéseinek támogatásával. Például a 2010-es évek elején felvonulásokat szerveztek a romák jogaiért, 2023-ban pedig egy neofasiszta fesztivál ellen tiltakoztak. Különösen hatékony akció volt az alternatív szavazási megközelítés a 2022-es népszavazás során. A civil társadalom szereplői bojkottra szólítottak fel, és arra ösztönözték a szavazókat, hogy tartózkodjanak mind az „igen”, mind a „nem” opciótól, válaszul arra a népszavazásra, amely a gyermekvédelem nevében a szexuális kisebbségekre vonatkozó korlátozásokat javasolt.”
Egy másik fontos szempont a jogi aktivizmusuk – Nagy hozzáteszi, hogy aggódnak a menekülteknek, különösen a déli határon keresztül az országba belépni kívánó muszlimoknak okozott károk miatt. Az olyan szervezetek, mint a Magyar Polgárjogi Szövetség és a Migration Aid számos pert indítottak az emberi jogok védelmében neofasiszta csoportok, radikális önkormányzatok, sőt maga a magyar állam ellen.
A magyar társadalom reménytelenségének gyökereit kutatva az utóbbi években érdekes megállapítás származik a közös tanulmányból a magyar Political Capital agytröszt és a Friedrich Ebert Alapítvány közös tanulmányából. A szerzők szerint a magyarországi szélsőjobboldal azért nem tudta tovább növelni támogatottságát a választók körében, mert a populista és a szélsőjobboldali politikai üzenetek közötti határok egyre inkább elmosódnak.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hagyományos jobboldali pártok elfogadják és legitimálják a szélsőjobboldali nézeteket, hozzájárulva ezzel a politikai mainstream radikalizálódásához, a keményvonalas szélsőjobboldali pártok pedig mérséklik retorikájukat annak érdekében, hogy szélesebb választói réteget szólítsanak meg. Magyarország esetében a közvélemény mémszerű vicce valahogy így hangzik: A magyarországi kormánypárti média és a hozzá tartozó médiumok olykor olyan „vegyes valóságot” mutatnak be, hogy nehéz megkülönböztetni, hogy a Kétfarkú Kutya Párt legújabb viccéről van-e szó, vagy a Fidesz ötletgazdáinak valódi politikai üzenetéről.
Nagy siet kiemelni, hogy „a magyar civil társadalom általában ellenzi a radikális jobboldali ideológiákat, és amikor csak lehet, felemeli a szavát ellenük. Ezek az ideológiák gyakran a szexuális és faji kisebbségeket veszik célba, ellenzik a védőoltásokat és megkérdőjelezik a nyugati szövetségekkel, például az EU-val vagy a NATO-val való kapcsolatokat” – olyan üzenetek, amelyek általában nem találnak visszhangra a magyar választók körében.
„A Mi Hazánk programja magába foglalja ezeket az elemeket, és a civil társadalom széles körét – az emberi jogi aktivistáktól az egészségügyi civil szervezetekig – arra készteti, hogy összefogjon a populista hangok ellen. Erőfeszítéseiket azonban egyre inkább megkérdőjelezi a Fidesz-KDNP-kormány radikális javaslatainak megvalósítása” – magyarázza Nagy.
Kétirányú mainstreaming
Tágabb értelemben a politológusok arra figyelmeztetnek, hogy a populizmus veszélyei, az úgynevezett „kétirányú mainstreaming” arra utal, hogy a politikai mainstream radikalizálódása és a szélsőjobboldali elemek mainstreamként való elfogadása egyre szélesebb körben elterjedhet. Ez destabilizálhatja a politikai rendszert és növelheti a társadalmi megosztottságot, miközben táplálja a demokratikus intézményekkel szembeni bizalmatlanságot.
A magyarországi társadalmi változások érdekes mutatója a Demand for Right-Wing Extremism Index (DEREX), amely a European Social Surveyadatbázisán alapul. És bár az adatbázisát csak 2017-ig frissítették – a társadalmi kereslet növekedése jelentős szerepet játszott abban, hogy az elmúlt tizenöt évben Magyarországon megerősödtek az intézményesült szélsőjobboldali mozgalmak -, az indexet adatokkal táplálták.
A statisztikák összességében azt mutatják, hogy a magyarok vezetik az európai nemzeteket az előítéletesség és a társadalmi sovinizmus terén, és a félelem, a bizalmatlanság és a pesszimizmus terén is az élen járnak. Az adatok kiemelik, hogy a 15 év feletti fiatalok körében 2002 és 2010 között extrém módon megnőtt, és az ország még mindig az európai nemzetek között is az élen áll.
