A szélsőjobboldal – a szlovákiai civil társadalom stressztesztje
Egy fillért sem adok kívülállóknak!” A szlogent a Szlovákia a szélsőjobboldali Republik párt ragasztotta ki a tavalyi választások előtt. Ez nem volt elég ahhoz, hogy a Köztársaság bejusson a parlamentbe, de a kormány így is részben kisajátította. Már kormányprogramjában Robert Fico kormánykoalíciója bejelentette a nem kormányzati szervezeteket érintő törvényi változásokat. Ahhoz azonban, hogy jobban megismerjük a terveit, elég megnézni a nemrég közzétett módosítási tervezetet amelyet a koalíció ultranacionalista junior partnere, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) készített.
A módosítással bevezetett legfontosabb változások közé tartozik, hogy „külföldről támogatott szervezetként” jelölnek meg minden olyan civil szervezetet, amelynek külföldről származó éves bevétele meghaladja az 5000 eurót (kivéve azokat, amelyek kizárólag uniós pénzeket kapnak); kötelezik őket, hogy hozzák nyilvánosságra az összes adományozó nevét, mind a magánszemélyekét, mind a szervezetekét; és előírják a civil szervezetek feloszlatását adminisztratív szabálytalanságok miatt, bár fellebbezés után.
Magyar inspiráció
A tervezett jogszabályt a szlovákiai civil társadalom határozottan elítélte. A civil szervezetek kormánytanácsának elnöke, Marcel Zajac szavaival élve „ez a törvény egy olyan bot, amellyel a polgárokat verik – alapvető különbséget tesz a magántőke különböző formái között, megbélyegzi a civil társadalmat, és a bürokrácia elviselhetetlen növekedését is jelenti”.
A módosítás kidolgozói ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a módosítás a közérdeket szolgálja, mert növeli az úgynevezett harmadik szektor átláthatóságát. Valóban jogos vitát kell folytatni arról, hogy miként lehet ezt az átláthatóságot növelni. De az SNS-javaslattal több probléma is van: különösen az, hogy nem került sor megbeszélésre az érintettekkel, és a deklarált indoklás inkább csak ürügynek tűnik arra, hogy kényelmetlen helyzetbe hozzák a kényelmetlen civil szervezeteket.
A javasolt módosítást egy hasonló magyar törvénnyel összehasonlítva feltűnő a Magyarország önjelölt „illiberális” miniszterelnökének Viktor Orbán változatának hatása. A Platform a Demokráciáért szerint a két rendelkezés „nagyon hasonló, sőt szinte azonos”. Sőt, ami a belügyminisztériumnak adott felhatalmazást illeti, hogy bizonyos típusú szervezeteket bírósági felügyelet nélkül feloszlasson, az SNS törvénytervezete a keményebb a kettő közül.
A magyar törvénytervezettel szemben az Európai Bíróság a maga részéről komoly kifogásokat emelt. A megállapította hogy az európai joggal ellentétes, éppen azért, mert a harmadik szektor átláthatóbbá tételének deklarált célja aránytalan eszközökkel kívánta elérni.
„Szociáldemokrácia” és a civil társadalom
A Smer (a szlovák miniszterelnök Robert Fico baloldali nacionalista pártja) és a Hlas-SD („Hang-Szociáldemokraták”, a hasonlóan gondolkodó koalíciós partner) nemrégiben kizárták az Európai Szocialisták Pártjából. A vita tárgyát Fico retorikája és az SNS-szel való együttműködés képezte.
Válaszul a Smer bevetette hagyományos védekezését: a felfüggesztés valódi oka a „szlovák szociáldemokrácia” elutasítása a nemi és szexuális kisebbségekkel kapcsolatos progresszív menetrend követésére – állította. Azonban, különösen a Smer esetében, egyértelműen a hagyományos szociáldemokrata értékek szélesebb körű elárulása történt. Ez nyilvánvaló a pártnak a civil társadalommal szembeni válogatás nélküli retorikájában.
Nem csak az önkéntes szervezeteket érte támadás. Például azokat, akik nemtetszésüket fejezték ki Martina Šimkovič kulturális miniszterrel szemben, a miniszterelnök „szellemileg megfosztottnak” bélyegezte. Az Ukrajnának szánt lőszerekre irányuló polgári gyűjtést pedig a miniszterelnök egy ízléstelen megjegyzéssel gúnyolódott ki.
.Bár a kormány ügyel arra, hogy különbséget tegyen a „politikai” és más civil szervezetek között, ez a megkülönböztetés mesterséges: minden, a közterületen érdekeket előmozdító szervezet politikai. Az, hogy ezek az érdekek ellentmondhatnak a politikai hatalomnak, ezért várható, és nem szabad maró hatásúnak tekinteni.
A kormány eleve erősebb helyzetben van, ezért nem szabadna ráerőltetnie a hatalmát, amíg minden más lehetőség ki nem merült (és akkor is csak a választásokból származó legitimitás és elszámoltathatóság keretein belül). A média és polgári társadalom, amelyek közül néhányat a kormány az ellenségének tekint, valójában fontos fékek és ellensúlyok a hatalom számára egy képviseleti demokráciában.
Ahelyett, hogy elfogadná a kritikát, a jelenlegi koalíció megközelítése az, hogy elutasítja a nyílt és indokolt vita demokratikus alapelvét. Távol áll attól, hogy egy „gát a szélsőségek ellen” a kormány olyan csatornává válik, amely a szélsőségeket közvetlenül a főáramba viszi.
A kulturális minisztérium is beszáll
Még a példátlan lövöldözés a pozsonyi Tepláren melegbárban 2022 októberében sem volt elég ahhoz, hogy lehűtse az agresszív retorikát, amely – nem csak a jelenlegi kormány politikusai körében – gyakran a nemi és szexuális kisebbségek ellen irányul. A szimpatikus neheztelés különösen nagy hullámát váltotta ki egy „szavazás”a kulturális minisztérium hivatalos Facebook-profilján. Ebben azt kérdezték az emberektől, hogy az államnak támogatnia kellene-e a kulturális műemlékek felújítását vagy „LMBTI+ rendezvényeket, ahol kiskorú gyerekeket tanítanak arra, hogyan kell szex-showban fellépni”.
Az elkövetkező két és fél évben mindenekelőtt a civil társadalom kitartása fog számítani
A közönség magasabb és alacsonyabb osztályba sorolásának gyakorlati következményei leginkább Martina Šimkovičová jelenlegi kulturális miniszteri megbízatása alatt mutatkoztak meg. Hamarosan két olyan törvénytervezet is esedékes, amelyek a kulturális minisztérium hatáskörébe tartozó fontos intézményeket érintik. Az egyik átalakítaná a Művészetfejlesztési Alapot, hogy az jobban tudjon küzdeni a „nemzeti kultúráért, nem pedig a transzszexuálisok és a perverzió kultúrájáért” (Fico dicsérő szavai szerint).
Egy másikban az SNS azt javasolja, hogy szüntessék meg a közszolgálati RTVS-t, és helyette egy „állami médiát” hozzanak létre. A kormány szerint az RTVS újságírása elfogult, sőt, az emberi jogokat is sérti. Ez a törvényhozási offenzíva az érintett alkalmazottak, valamint a nyilvánosság szakosodott részeinek ellenállásába ütközik.
A minisztérium eszkalációjára válaszul a szlovákiai kulturális közösség a Open Culture platformon szerveződik. A petíciós akciók mellett egy szolidaritási hálózatot is létrehoznak, amely a kultúrában dolgozó szervezeteket és embereket fogja össze. Az RTVS dolgozói egy ellenzéki tüntetésen hallatták hangjukat, amelyen mintegy 4000 ember vett részt, és a műsorszolgáltató tervezett változtatásait több mint 85 000 aláíró is elutasította a polgárok petícióját a „gépeltérítés” ellen.
Szlovákiai civil társadalom stressz-teszt előtt áll
Szlovákiában a legutóbbi parlamenti választások némi megkönnyebbülést hoztak. A neonáci Mi Szlovákiánk Néppárt kiesett a parlamentből, utódpártja, a Köztársaság nem jutott be. De ez elsősorban szimbolikus vereség volt a szélsőjobboldal számára. E pártok tagjai, vagy azok, akik rajtuk keresztül indultak a választásokon, most minisztériumokban dolgoznak, vagy egyenesen azok élén állnak. Peter Weiss, a Hlas-SD-hez közel álló veterán baloldali nacionalista, aki ma a koalíció kritikusai közé tartozik, nyíltan azt mondja hogy a koalíció fügefalevele – a Hlas-SD vezetője és újonnan megválasztott államfő, Peter Pellegrini és pártja – maga is megadta magát annak az SNS által inspirált populista víziónak, amely a kormány ideológiáját és politikáját élteti.
A júniusi európai parlamenti választások után Szlovákiában csak 2026-ban, a kombinált regionális és helyi választásokon lesznek választások. Az elkövetkező két és fél évben mindenekelőtt a civil társadalom kitartása fog számítani. Meg tudja-e védeni a pluralista hatalom fontosságát és az alulról jövő politika lehetőségét a kormány veszélyes béke- és egységígéretével szemben?
