A természet védelme, az emberek képessé tétele
Környezetvédelmi tiltakozások a Balkánon
Az elmúlt évtizedben a Balkánon megugrottak a környezetvédelmi tiltakozások, amelyeket a régió ökológiai öröksége és az emberi tevékenység természeti erőforrásokra gyakorolt hatása miatti aggodalmak tápláltak. A Vjosa-folyó elleni tiltakozások Albániában – amelyek Európa egyik utolsó vad folyóján vízerőművek építése ellen tiltakoznak – és a Jadar mozgalom Szerbiában – amely a kontinens egyik legnagyobb lítiumkészletének kiaknázása ellen küzd – kiemelkedő példák.
A két mozgalom szervezettségét, időtartamát és taktikáját tekintve eltért egymástól. A dzsadari tiltakozások néhány hónapig tartottak, és politikai szereplők részvételével zajlottak, míg a vjosa-iak több éven át tartottak, és alulról jövő kezdeményezések és nonprofit szervezetek által irányítottak. Különbségeik ellenére mindkét mozgalom sikeresen mozgósította a polgárokat és befolyásolta a politikai eredményeket. 2022 januárjában a szerb miniszterelnök bejelentette, hogy a Rio Tinto visszavonja a Jadar projektre vonatkozó kutatási engedélyeket. Hasonlóképpen, 2023 márciusában a Vjosa folyót nemzeti parkká nyilvánították, ami megvédi a további fejlesztésekkel szemben.
Az albániai Kalivaçban, a Vjosa folyón tervezett vízerőmű építési helyszíne. 2019. június. Forrás: Wikimedia Commons
A biológiai sokféleség támadás alatt
A Vjosa Görögországból ered, és Európa egyik utolsó vad folyója, amely több mint 270 kilométer hosszan folyik mesterséges akadályok nélkül. Medencéje több mint 1100 állat- és növényfajnak ad otthont, amelyek közül néhány nemzetközileg veszélyeztetettnek minősül.
2017 májusában az albán kormány újra kiírta a Kalivaçban egy nagy vízerőmű építésére irányuló pályázatot, amelyet 2007-ben az olasz Becchetti csoporttal közösen kezdeményeztek, de félretették. A Becchettivel kötött megállapodás felbontását 2016-ban a projekthez kapcsolódó dokumentumhamisítás és pénzmosás súlyos vádjai váltották ki. Ezúttal a kormány török befektetőknek ajánlotta fel a koncessziót. Egy másik projekt Poçemben egy 25 méteres gátfal építését tartalmazta, amely veszélyezteti a folyó kavicsszigeteinek és ártéri erdeinek a létét. A tiltakozások 2018-ban egyre intenzívebbé váltak, amikor Kalivacson újraindult volna az építkezés. A fő befektető az Ayen-Alb, az albán Fusha és a török Ayen Enerji közös vállalkozása volt.
https://cms.smartraise.net/eurozine/embed/donate
Szerbiában a Jadar folyó völgye sokféle növény- és állatfajnak ad otthont. A folyó a biológiai sokféleség mellett a környező közösségek számára is kulcsfontosságú vízforrást biztosít. A völgyben található a világ egyik legnagyobb lítiumlelőhelye is, amely stratégiai fontosságú erőforrás az elektromos járművek akkumulátoraihoz. A Jadar Európa legnagyobb lítiumbányájává vált volna, segítve az EU gyorsan növekvő keresletének kielégítését a szén-dioxid-kibocsátó belső égésű motorok 2035-ben esedékes fokozatos kivonása előtt.
A lítiumlelőhelyek felfedezése Jadarban 2004-re nyúlik vissza. Az angol-ausztrál Rio Tinto bányavállalat 2023-ban tervezte a bányászati létesítmények építésének megkezdését, és azt tűzte ki célul, hogy az első eladható termék 2026-ra kerüljön a piacra. A Rio Tinto nem készített környezeti hatástanulmányt a szerb hatóságok számára. A Rio Tinto közelgő jadari bányaüzemének megkezdése 2021 szeptembere és 2022 februárja között jelentős tiltakozásokhoz vezetett.
Tanulságok
Bár mindkét tiltakozás középpontjában a természeti területek megőrzése állt, a két mozgalom struktúrája, taktikája és léptéke eltérő volt.
A kalivaci vízerőmű elleni ellenállásban helyi aktivisták, környezetvédelmi szervezetek és aggódó polgárok által vezetett alulról szerveződő mozgalmak vettek részt szerte Albániában. Számos befolyásos nonprofit szervezet, mint például az EcoAlbania, a Riverwatch, az EuroNatur és a Front 21/42 kulcsszerepet játszott, akár a lakossági tiltakozás mozgósításában, akár a politikai döntéshozók bevonásában, akár a tudósokkal való együttműködésben.
A környezetvédelmi nonprofit szervezetek a Vjosa folyó elleni tiltakozás élére álltak a Save the Blue Heart of Europe (Mentsük meg Európa kék szívét) nemzetközi koalíción keresztül, amelynek célja a balkáni országok folyóinak védelme a gátépítési projektekkel szemben, valamint a magasabb szintű természetvédelmi normák előmozdítása. A 2012-ben alakult koalíció más balkáni folyók, köztük a Száva és a Neretva védelmében is részt vett.
A mozgalom kisebb, de kitartó kezdeményezésekkel lépett fel, folyamatos nyomást gyakorolva az albán kormányra. Az elnyomástól és az erőszaktól való félelem az egyik magyarázata annak, hogy a tömeges nyilvános tüntetések helyett a nem konfrontatív érdekérvényesítési erőfeszítéseket választják. 2011-ben a több tízezer polgár részvételével zajló kormányellenes tüntetések a tüntetők és a rendőrség közötti erőszakos összecsapásokhoz vezettek, amelyeknek négy halálos áldozata és több tucatnyi sebesültje volt.
A civil társadalmi szervezetek érdekérvényesítő megközelítésükkel azt is remélték, hogy sikerül bevonniuk Edi Rama albán miniszterelnököt, aki a 2011-es tüntetések egyik vezetője volt. A Szocialista Párt tagjaként Rama népszerűségre és támogatásra tett szert tiranai polgármestersége idején azzal, hogy olyan kezdeményezéseket hajtott végre, amelyek javították a város infrastruktúráját és a lakosok életminőségét. A 2013-as parlamenti választások előtt Rama a korrupció elleni küzdelmet, a gazdaság fellendítését és az európai integráció folytatását ígérte. Háttere és népszerűsége a civil szervezetek lehetséges tárgyalópartnerévé tette.
Az érdekérvényesítő megközelítés hatékonynak bizonyult a Vjosa folyó tiltakozó mozgalom esetében, de a lakosság korlátozott részvétele aggodalomra ad okot a társadalmi részvétel mértékét illetően. A személyes tüntetések és a nyilvánosság nagyobb fokú bevonása, ahogyan az Szerbiában a dzsadari tüntetések esetében történt, szintén nagyobb nyomást gyakorolhatott volna a kormányra, hogy hamarabb foglalkozzon a kérdéssel.
A dzsadari tüntetéseken való tömeges részvétel oka részben a politikai szereplők részvételében keresendő. 2021 szeptemberében az Ecological Uprising mozgalom tüntetést szervezett, követelve, hogy a Rio Tinto állítsa le a bányaprojektet és hagyja el az országot. A Demokrata Párt és a Néppárt által támogatott tüntetések több ezer résztvevőt vonzottak.
A tüntetések során a politika és a civil társadalom közötti határok elmosódtak. 2021 közepén Aleksandar Jovanović Ćuta, az Ökológiai Felkelés egyik prominens aktivistája kijelentette, hogy a mozgalom jelölteket indít a 2022-es belgrádi városi közgyűlési választásokon. 2021 novemberében, a folyamatban lévő dzsadari tüntetések közepette bejelentette, hogy a mozgalom részt vesz a 2022-es szerbiai parlamenti választásokon is.
A személyes tüntetések előtérbe kerülése Szerbiában Aleksandar Vučić elnöknek a civil társadalom elleni fellépésének is köszönhető. 2020-ban Szerbia terrorizmusellenes törvényt fogadott el, amely szigorú jelentéstételi kötelezettségeket és pénzügyi szankciókat ír elő a külföldről pénzeszközöket kapó szervezetekre. A demokratikus látszat fenntartása mellett Vučić szinte teljes ellenőrzést gyakorol az ország médiája és a hatalmi központok felett.
2018 és 2020 között tartós és nagyrészt békés tüntetések zajlottak Vučić egyre tekintélyelvűbbé váló uralma ellen. Mivel az ellenvélemény legtöbb útját elzárták, a nyilvános tiltakozások váltak az ellenállás kifejezésének egyik utolsó megmaradt lehetőségévé.
Bár a tömeges részvétel mozgósításában hatékony volt, az ellenzékhez kötődő politikai pártok bevonása a tüntetések hitelességének elvesztését kockáztatta. Ráadásul, ha a dzsadari tüntetések során felbukkant új politikai szereplők nem tartják magukat a környezetvédelmi kötelezettségvállalásaikhoz, az a szerbek további kiábrándulását fogja eredményezni.
Mavrovo és Bor
Mind a Vjosa-, mind a Jadar-mozgalom a korábbi tiltakozások tapasztalataiból merített. 2014 és 2015 között, a Vjosa-tüntetések időpontjához közel, a Save the Blue Heart of Europe aktívan részt vett az észak-macedóniai Mavrovo Nemzeti Park védelmében, amely a bükkösöknek és a kritikusan veszélyeztetett balkáni hiúznak ad otthont.
A parkot a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) által finanszírozott két vízerőmű építése fenyegette. A környezetvédelmi koalíció egyik fő kérése a Világbank és az EBRD finanszírozásának visszavonása volt. Ezt többféle taktikával érte el, többek között a miniszterelnökhöz benyújtott petícióval, amely több mint 100 000 aláírást gyűjtött össze. 2015 végén a Világbank bejelentette, hogy kivonul a projektből. Az EBRD 2017-ben követte.
A dzsadari tiltakozásoknak is volt egy sikeres előzménye. 2018-ban a szerb energiaügyi miniszter bejelentette, hogy a kínai Zijin Mining Group nyerte el a pályázatot, hogy stratégiai partnere legyen Európa egyik legnagyobb és Szerbia egyetlen rézkomplexumának, az RTB Bornak. A Kelet-Szerbiában található bánya az 1900-as évek eleje óta működött, és számos környezeti és társadalmi problémával szembesült, többek között a víz- és levegőszennyezéssel, valamint a helyi közösségekre gyakorolt egészségügyi hatásokkal.
A Bor bánya kínai átvétele és bővítése után a légszennyezés súlyosbodott, a kén-dioxid szintje meghaladta a köbméterenkénti 2000 mikrogrammot, szemben a megengedett 350 mikrogrammal. 2019 vége és 2020 eleje között Bor polgárai több tiltakozást szerveztek, amelyek végül arra kényszerítették a város polgármesterét, hogy hivatalos büntetőfeljelentést tegyen a Zijin ellen, és arra késztették a kormányt, hogy lépéseket tegyen a vállalat felelősségre vonása érdekében. 2021 elején Szerbia felszólította a Zijint egy szennyvíztisztító telep befejezésére, miután nem tartotta be a környezetvédelmi előírásokat.
Kajakok és útlezárások
A Vjosa folyón tervezett vízerőművek ellen alkalmazott érdekérvényesítő taktika nemcsak abban segített a koalíciónak, hogy növelje a nemzeti és nemzetközi tudatosságot, hanem abban is, hogy a kérdés évekig jelen legyen a köztudatban. Ez végül jelentős nyomást gyakorolt a kormányra, hogy vizsgálja felül a folyóval kapcsolatos terveit.
A mozgalom nemzetközi dimenziója azt bizonyította, hogy a környezetvédelem olyan globális ügy, amely a közvetlenül érintett helyi csoportokon és közösségeken túl is képes támogatást szerezni.
Egy másik figyelemre méltó példa egy nemzetközi irányultságú kezdeményezésre a 2016-os Balkán folyó túra volt. Több országból, többek között Olaszországból, Németországból és Hollandiából érkezett kajakosok indultak útnak a Balkán veszélyeztetett folyóin , hogy felhívják a figyelmet a gátépítések káros következményeire. A túra csúcspontja az albán miniszterelnök tiranai hivatala előtt tartott nagyszabású tüntetés volt, ahol kajakok százait mutatták be, amelyeken több száz aláírás szerepelt a Vjosa tervezett gátjait ellenző és a nemzeti park létrehozását szorgalmazó aláírásokkal.
Két évvel később a Save the Blue Heart of Europe a balkáni folyókért szervezett koncertet az első szarajevói európai folyócsúcs csúcseseményeként. A találkozóra több mint 200 aktivistát, tudóst és aggódó állampolgárt vártak különböző országokból, akiknek közös célja a tiszta, szabadon folyó folyók megőrzése és helyreállítása a régióban.
A tömeges részvételt kihasználva a dzsadari tüntetések többnyire nemzeti szintűek voltak. A stratégiai útlezárások Szerbia-szerte különösen hatásosnak bizonyultak a figyelem felkeltésében. A blokádok azáltal, hogy kellemetlenségeket okoztak az embereknek és megzavarták a gazdasági tevékenységet, fokozták a döntéshozókra nehezedő nyomást.
A tiltakozások intenzitása 2021 novemberében fokozódott, miután a szerb kormány két kulcsfontosságú nemzeti törvény módosítására tett javaslatot. A javasolt változtatások célja az volt, hogy növeljék az állam hatáskörét az ingatlanok mindössze nyolc napon belüli kisajátítására , ami felgyorsítaná a tervezett bánya közelében lévő közösségek áttelepítését, valamint hogy eltöröljék a népszavazás elfogadásához szükséges szavazatok számának küszöbét, és egyszerű többséggel helyettesítsék azt. Szerbiai tisztviselők korábban már felvetették a Rio Tinto dzsadari tevékenységéről szóló népszavazás lehetőségét.
2020-ban a Rio Tinto kezdeményezte a lítiumkészletet körülvevő földterületek megszerzését, gyakran a kártalanítást a kisajátítás egyetlen alternatívájaként bemutatva. Úgy tűnt, hogy a vállalat a kisajátításról való említése előrevetíti az új törvényt, amelyet a Jadar környéki közösségek közvetlen fenyegetésként érzékeltek.
Ez volt a szerbiai közvélemény elégedetlenségének csúcspontja. 2021. december 4-én került sor az egyik legnagyobb tüntetésre: a tüntetők blokkolták a Szabadság hidat Újvidéken, és leállították a forgalmat Niš, Užice, Szabadka és más városok autópályáin. A szerb kormány kénytelen volt visszavonni a kisajátítási törvényjavaslatot, de úgy döntött, hogy megtartja a népszavazási törvény módosításait, ami további zavargásokat szított.
A több mint 40 kezdeményezéssel és mozgalommal együttműködve az Ökológiai Felkelés pozitív lépésként értékelte a „ragadozó törvények” visszavonását, de hangsúlyozta, hogy a győzelem még nem teljes. A mozgalom a Rio Tintóval kötött valamennyi megállapodás azonnali nyilvánosságra hozatalát és érvénytelenítését követelte. Eközben a tüntetők Szerbia több mint 50 pontján folytatták az utak, főbb autópályák és hidak blokádját.
Demokratikus hatás
A Vjosa- és a Jadar-tüntetés Albánia és Szerbia történetében a legnagyobb nyilvánosságot kapott és legsikeresebb környezetvédelmi kampányok közé tartozik, ami a polgárok és az érdekelt felek növekvő tudatosságát és aggodalmát tükrözi a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatban.
E két mozgalom különböző módokon egyesítette a különböző egyéneket, közösségeket és szervezeteket, platformot biztosítva az aggodalmak hangoztatására és az ellenvélemény kifejezésére. Ezzel rávilágítottak a demokratikus döntéshozatalban elkötelezett és aktív polgárok átalakító erejére.
Albániában a tüntetések a politikai viták előterébe helyezték a Vjosa védelmét. 2020-ban az akkori elnök, Ilir Meta hivatalosan is kiállt a nemzeti park létrehozása mellett. A 2021-es választási kampány során Lulzim Basha, a Demokrata Párt ellenzéki vezetője hangsúlyozta, hogy elkötelezett a folyó védelme és a vízerőművek építésének megakadályozása mellett.
A növekvő nyomás hatására Edi Rama miniszterelnök is ígéretet tett a terület védelmére, és később bejelentette a vízerőmű-projekt leállítását. A következő évben azzal az ígérettel pályázott az újraválasztásra, hogy a Vjosát természetvédelmi parkká nyilvánítja. A tiltakozó kampány mégis kitartott, amíg 2023 elején a folyó teljes körű védintézkedések életbe nem léptek.
A környezetvédelmi tiltakozások politikai következményei még mélyebbek voltak Szerbiában, és új politikai erők megjelenését indították el. Miután bejelentette részvételét a 2022-es parlamenti választásokon, az Ökológiai Felkelés megalakította a Moramo (Muszáj) koalíciót az Együtt Szerbiáért és a Ne hagyjuk Belgrádot megfulladni nevű szervezetekkel.
Moramo mélyreható hatást gyakorolt a szerb politikára. A koalíció az általános választásokon a szavazatok mintegy 5 százalékát szerezte meg, és 13 helyet szerzett a nemzetgyűlésben. 2022 júniusában az Együtt Szerbiáért, az Ökológiai Felkelés és a Szabad Szerbia Gyülekezete egyesült a Zajedno (Együtt) nevű, zöldbaloldali politikai irányultságú párttá. A párt a környezetvédelmet, az energetikai átállást és a közvetlen demokráciát tekinti fő prioritásainak.
Moramo és Zajedno megjelenése az ellenzék megerősítésével és új perspektívák felkínálásával felélénkítette a szerbiai politikai életet. Platformot biztosított a progresszív hangok számára, hogy a demokratikus részvételen keresztül képviseljék a környezetvédelmi aggályokat, és érdemi változásokat hajtsanak végre. A két párt megmutatta az alternatív út lehetőségét, még ha egyelőre nem is tudták megkérdőjelezni Vučić hatalmi pozícióját.
A jadari és vjosa-i tiltakozó mozgalmak sikere és láthatósága már más, hasonló környezeti és társadalmi problémákkal küzdő közösségeket is inspirált. Az Albániában elért sikereiken felbátorodva a Save the Blue Heart of Europe vezetői bejelentették, hogy a folyókra összpontosító megközelítésüket más balkáni országokban is alkalmazni kívánják. A koalíció következő prioritásként Bosznia-Hercegovinát és Montenegrót jelölte meg, ahol egyre intenzívebbé válik a küzdelem az érintetlen vízfolyások megóvásáért a növekvő környezeti terheléssel szemben. A Vjosa Nemzeti Park létrehozása a világ folyóinak védelmére irányuló erőfeszítéseket inspirálhat, mint például a hondurasi Patuca, Közép-Amerika második legnagyobb folyója, a szabadon folyó Patuca.
Kettős mérce uniós szinten?
Az EU mind a Vjosa-folyó, mind a Jadar elleni tiltakozással kapcsolatban kifejezte támogatását, de nem azonos mértékű elkötelezettséggel. Az EU 2030-ig szóló biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájának egyik fő célkitűzése, hogy legalább 25 000 kilométernyi szabadon folyó folyót rehabilitáljon. Az európai folyók és part menti vizek védelme a vízügyi keretirányelv középpontjában is áll. Ezért a Vjosa folyó védelmét az EU az évek során határozottan és következetesen támogatta.
2018-ban az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el Albániáról, amelyben aggodalmát fejezte ki azon gazdasági projektek miatt, „amelyek súlyos környezeti károkat ok oznak a védett területeken, például a Vjosa és a Valbona folyók mentén található nagyszabású turisztikai üdülőhelyek és vízerőművek”. Az állásfoglalás arra is ösztönözte Albániát, hogy értékelje újra megújuló energiára vonatkozó stratégiáját, és csökkentse a vízenergiától való függőségét a villamosenergia-termelésben.
A Vjosával kapcsolatos aggályok az Albániáról szóló 2021. évi előrehaladási jelentésben is szerepeltek, amelyben az EU sürgette az albán kormányt, hogy „a lehető leghamarabb hozza létre a Vjosa Nemzeti Parkot, amely a folyó teljes hosszára kiterjed”.
Az EU azonban sokkal visszafogottabban reagált a jadari lítiumbánya projektre, tekintettel arra, hogy az Uniónak az energiaellátás átalakítása során jelentős szüksége van lítiumra. A belső égésű motorok 2035-ig történő fokozatos kivonásával 2030-ra várhatóan 30 millió elektromos autó lesz forgalomban. Az uniós országok már most is a világ elektromos járműveinek több mint negyedét gyártják, a német Volkswagen pedig 2024-re a legnagyobb elektromosautó-gyártóvá kíván válni, megelőzve a Teslát.
2021 decemberében, a dzsadari tiltakozások idején Ana Pisonero, az EU Bizottság szóvivője kijelentette, hogy a projekt „egy nagyon jó lehetőség Szerbia társadalmi-gazdasági fejlődéséhez, feltéve, hogy az tiszteletben tartja a legszigorúbb környezetvédelmi normákat”, és hozzátette, hogy az EU segíteni fogja Szerbiát abban, hogy vonzza a partnerek és beruházások a nyersanyagok és akkumulátorok fenntartható értékláncainak fejlesztése érdekében.
Ezek az eltérő megközelítések azt tükrözik, hogy az EU nehezen tudja összeegyeztetni a környezetvédelmi küzdelmek támogatását gazdasági érdekeivel az ökológiai átmenet kontextusában.
A környezetvédelmi tiltakozás jövője
A Vjosa River és a Jadar tiltakozásai különböző megközelítéseket alkalmaztak, amelyek tükrözik az adott ország politikai és társadalmi körülményeit. Különbségeik ellenére azonban mindkét mozgalom bizonyítja, hogy az állampolgári szerepvállalás demokratikus hatást gyakorol a régió környezetvédelmi kérdéseire. A tiltakozások nem csupán sikeresen megállították az ellenük indított projekteket, hanem elősegítették a kormány és a vállalatok elszámoltathatóságát is, és új utakat nyitottak a politikai változások előtt.
A környezetvédelmi küzdelmeknek azonban még nincs vége.
Szerbiában a Rio Tinto nem mondott le a jadari projektjéről. A vállalat földterületeket vásárolt a bánya tervezett helye körül, és továbbra is felmerült a bányaprojektről szóló népszavazás lehetősége. A Zajedno és más új zöld és baloldali politikai szereplők reakciója még nem ismert. Albániában eközben a civil társadalmi szervezetek mozgósítanak egy nemzetközi repülőtér építése ellen Vlorában, amely veszélyezteti az Adriai-tenger vonuló madárvilágát.
Az elkövetkező években a környezetvédelmi mozgalmak megjelenése valószínűleg továbbra is alakítani fogja a politikai környezetet Albániában, Szerbiában és más balkáni országokban. Az EU értékes szövetséges lehet ebben a folyamatban. Ahhoz azonban, hogy megőrizze hitelességét mint valóban demokratikus erő, következetes álláspontot kell képviselnie, és nyíltan fel kell vállalnia az esetleges összeférhetetlenségeket.
