Öt évvel a Zöld Megállapodás után: Iránytű bevezetése Európa szén-dioxid-semlegességéhez
Öt évvel a 2019-es elindítása után a European Green Deal meglepő paradoxonban találja magát. A megállapodás Európa-szerte polémiák tárgya, mégis szinte senki sem tudja megmondani, hogy mennyit hajtottak végre belőle!
Ez részben annak köszönhető, hogy nem egyértelmű, hogy milyen előrelépés történt: egy European Commission document leírja az eddig elért eredményeket, de összekeveri az intézményi és a gyakorlati előrelépéseket. Támogatók és ellenzők egyaránt tanácstalanok a mégis lényeges kérdések megválaszolásában: vajon a paktum valóban eléri-e a célkitűzéseit, túl a formális átültetésükön a jogalkotási javaslatokba? Jó úton haladnak a dolgok? Mik lehetnek a hiányosságai, gyengeségei és egyensúlytalanságai?
A helyzet megvilágítására egy könnyen használható, ingyenesen hozzáférhető és a lehető legátfogóbb statisztikai eszközt kínálunk a döntéshozóknak és a nagyközönségnek: a Green Deal Compass-t. Ez 14 mutatóból áll, amelyek a Green Deal négy fő területére vagy „pillérére” vannak felosztva: éghajlat és energia, erőforrások és szennyezés, mezőgazdaság és élelmiszer, biodiverzitás és ökoszisztémák. A mutatók mindegyike kiemelten szerepel az európai jogszabályokban.
Ezért az európai statisztikai hivatal, az Eurostat megbízható és naprakész értékelésnek veti alá őket, ami lehetővé teszi számunkra, hogy összehasonlítsuk jelenlegi állapotukat az elfogadott célkitűzéssel. A mutatókat az elkövetkező hónapokban és években frissíteni kívánják, de már most kellően megbízható adathalmazt alkotnak ahhoz, hogy az európai zöld alku pályájának első értékelését lehetővé tegyék.
Megközelítésünk lényeges része, hogy az Európai Unió egészének szintjén számszerűsítünk, a mutatókat a 27 tagállamra vonatkozó átlagoknak tekintve. Ezzel a határozottan európai megközelítéssel igyekszünk ellenállni annak a kísértésnek, hogy a Green Deal a „jó tanulók” és a „tökfilkók” közötti szépségversennyé váljon.
A nemzeti sajátosságok gyakran értelmetlenné teszik az ilyen országszintű összehasonlításokat. Alapvetőbb, hogy a rivalizálás és a versengés logikája elég kárt okoz a fiskális, költségvetési és szociális kérdésekben ahhoz, hogy az ökológiai átmenet területén elkerülhető legyen. A Green Deal közös stratégia az elkövetkező évtizedekre. Sikerét (vagy kudarcát) az Európai Unió szintjén lehet a legjobban lemérni.
A „Green Deal Radar” az általunk kidolgozott összesített mutató, amely a Green Deal helyzetének áttekintő értékelésére szolgál. Az európai stratégia négy pillérének előrehaladását mutatja.
A grafikonból két sokatmondó tény derül ki: az első az, hogy a Green Deal a meglévő mutatókat tekintve jó úton halad. A 2030-as célok felé való haladás a kétharmad (az „Energia és éghajlat” pillér esetében) és a negyed (a „Mezőgazdaság és élelmiszer” pillér esetében) között mozog. A második tény azonban az, hogy a Zöld Megállapodás erősen el van tolódva az energia- és éghajlati pillér javára. A másik három pillér csak egynegyed- és egyharmadnyi előrelépést mutat a kitűzött célok felé. („Mezőgazdaság és élelmiszer” mutatja a legkevesebb előrelépést, ami hasznos fényt vet a fűtött vita a környezetvédelmi szabályozásról, amely az utóbbi hónapokban mezőgazdasági köröket izgatta).)
Az egyes pillérek sajátos dinamikáját ezután részletesebben is megvizsgálhatjuk, hogy jobban megértsük a folyamatban lévő változásokat (a meglévő mutatók fényében, amelyek – ne feledjük – még mindig csak részlegesek).
Az energia-klíma pillér rendelkezik a legtöbb objektíven számszerűsíthető, európai jogszabályban rögzített mutatóval (összesen hat). Ez aligha meglepő, hiszen ez áll a 2019 decemberében meghatározott stratégia középpontjában, amelyet az a törekvés határoz meg, hogy „legyünk az első klímasemleges kontinens”. Sajnos ez a konkrét cél az adatok által feltárt valósággal ütközik.
Míg az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenése tagadhatatlanul nagymértékű az EU egészét tekintve, és a 2030-as cél felé megtett út több mint felét tette meg, addig a Covid-19 utáni trend kevésbé lenyűgöző. A kibocsátás 2021-ben meredeken megugrott (és ezt nem ellensúlyozta a 2022-es csökkenés). Csökkenésük továbbra is túl lassú, according of the European Environment Agency.
Az EU karbonsemlegességi stratégiája mindenekelőtt azt feltételezi, hogy a fennmaradó bruttó kibocsátást (amelyet nem sikerül nullára csökkenteni) a szén-dioxid-elnyelők elnyelik. A kibocsátás szén-dioxid-elnyelők általi elnyelésének mutatója azonban az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent, magának az éghajlati válságnak a következtében (amely egyéb károk mellett óriási erdőtüzeket okoz és rontja az ökoszisztémákat). A Green Deal Iránytűnk tehát rávilágít az európai stratégia súlyos, nem eléggé ismert hiányosságára. A paktum az energetikai és éghajlati célkitűzéseire összpontosít, és nem fordít elég figyelmet az ökoszisztémák életképességére, amely végső soron meghatározza a sikerét.
Az „Erőforrások és szennyezés” pillér elemzése egy másik egyensúlytalanságot is feltár: bár a kibocsátások csökkennek, a természeti erőforrások felhasználása tíz évvel ezelőtt megállt. Az európai gazdaság tehát messze nem fenntartható. Hasonlóképpen, a „Biológiai sokféleség és ökoszisztémák” mutatói valós és biztató előrelépést mutatnak a szárazföldi és tengeri területek megőrzésére vonatkozó 2030-as célkitűzések felé, ugyanakkor a madárfajok számának csökkenése (ami az EU biológiai sokféleségének szélesebb körű erózióját tükrözi, különösen a rovar- és kétéltűpopulációk tekintetében) az 1990-es évek eleje óta töretlen, sőt az elmúlt két évtizedben felgyorsult. Nyilvánvalóan vannak más egyensúlytalanságok is, amelyeket nem lehet mérni a mi eszközünkkel, kezdve azzal, hogy a Green Deal jelenlegi formájában nem tartalmaz társadalmi ambíciókat.
A Green Deal Compass tehát egy tökéletlen értékelési eszköz. Javításra és bővítésre szorul, ahogy a Green Deal mutatói pontosabbá és számosabbá válnak. Mindazonáltal az eszköz objektív fényt vet számos folyamatban lévő vitára, és egyértelmű választ ad a cikk elején feltett kérdésre: „Eléri-e az európai Green Deal a céljait?”
Az Iránytű alapján azt mondhatjuk, hogy igen, bár nem kiegyensúlyozott módon – ami még veszélyeztetheti a még mindig törékeny sikert.
Az Harry Bowden
fordította Harry Bowden
