Az azonosítatlan: Jelöletlen menekültsírok a görög határokon
A telefon csörgött 2022 októberének egyik reggelén a munkahelyén, Finnországban, ahol a 35 éves Mohamed Samim az elmúlt mintegy tíz évben élt.
Az unokaöccsének nem volt jó híre: Samim testvére, Tarin Mohamad, fiával és két lányával együtt azon a hajón volt, amely elsüllyedt egy görög sziget közelében, miután a török partoktól Olaszország felé hajózott.
Amikor Szamim másnap megérkezett Küthéra szigetére, megtudta, hogy – bár három napig nem evett, de gyenge volt – testvérének sikerült megmentenie családját, mielőtt egy hullám magával ragadta volna. Azonnal a roncs helyszínére ment. A vízben úszó holttesteket látott – a bátyja arcát nem látta, de a hátát felismerte.
A parti őrség szerint a rossz időnek el kellett múlnia, mielőtt kihúzhatták volna a halottakat a tengerből. Eltelt az első nap, eltelt a második nap, míg a harmadik napon végre sikerült. A parti őrség megerősítette, hogy a 8 Beaufortos szél és a terület morfológiája lehetetlenné tette a holttestek kiemelését. Samim soha nem fogja elfelejteni testvére látványát a tengeren.
Kalamatában négy napra volt szükség, amikor a kórház és a parti őrség között váltogatták a felelősséget, és egy helyi ügyvéd segítségére, aki „eljött és kiabált velük”, hogy lehetővé tegye számára, hogy nyomon kövesse testvére azonosítási folyamatát.
Figyelmeztették, hogy ez egy lélekölő eljárás lesz, és hogy a szag miatt hármas maszkot kell viselnie. Samim azt mondja, hogy a hullaház hűtőszekrényeinek helyhiánya miatt a roncsok néhány áldozatát a hűtőszekrényen kívüli kamrában tartották.
„A stressz és a szag. Remegtek a térdeink” – emlékszik vissza Samim, amikor egy évvel később Küthéra szigetén találkozunk vele.
Megkezdték mutogatni neki a bomló holttesteket. Először a hűtőszekrényen kívül lévőket. Nem ismerte fel őt közöttük. Kimentek, lecserélték a maszkot, amit viseltek, visszatértek, sorban kinyitották a hűtőszekrényeket, míg eljutottak az utolsóig.
„Ott feküdt, nyugodtan. A férfi, akit szeretsz. Valahogy boldogok voltunk, hogy napok után láthattuk őt” – mondta Samim.
Elhírdetetlen halott
Európa határainál egyre több ember hal meg. A halálesetek rögzítésének nehézségei mellett a holttestek azonosítása is kihívást jelent, ami a hozzátartozók számára traumatikus folyamat. Egyes esetekben azonban vannak olyan holttestek, amelyek azonosítatlanok maradnak, férfiak, nők és gyermekek százait temették el azonosítatlan sírokba.
2023 júliusában az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben elismeri az Európába igyekvő, életüket vesztett emberek azonosításhoz való jogát, de a mai napig nincs páneurópai szintű, központosított nyilvántartási rendszer. Nincs egységes eljárás a hullaházakba, ravatalozókba – sőt, még a hűtőkonténerekbe – kerülő holttestek kezelésére sem.
A probléma „teljesen elhanyagolt” – mondta Dunja Mijatovic emberi jogi biztos a Salamon-nak, és hozzátette, hogy az uniós országok nem teljesítik a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket”. Az eltűnt migránsok tragédiája szörnyű méreteket öltött. Az ügy azonnali cselekvést igényel” – tette hozzá.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) eltűnt migránsok platformja, amely elismeri, hogy adatai nem jelentenek teljes körű nyilvántartást, 2014 óta több mint 1090 eltűnt menekültről és migránsról számol be Európában.
A Border Graves vizsgálat keretében nyolc európai újságíró a Unbias the News, tthe Guardian, Süddeutsche Zeitung, és Solomon munkatársaival együtt hét hónapon át vizsgálta, mi történik az európai határokon elhunytak több ezer azonosítatlan holttestével, és most először csaknem kétszer ennyit rögzítettek: az összegyűjtött adatok szerint 2014 és 2023 között több mint 2162 ember halt meg.
Megtanulmányoztuk a dokumentumokat és interjúkat készítettünk állami halottkémekkel, ügyészekkel és temetkezési vállalkozókkal; az elhunytak és eltűntek lakosaival és hozzátartozóival; valamint kizárólagos hozzáférést kaptunk a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának eddig nem publikált adataihoz.
Mi pedig a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságától kaptunk exkluzív hozzáférést.Az európai határ mentén fekvő 65 temetőben – Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban, Máltán, Lengyelországban, Litvániában, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Máltán, Litvániában, Franciaországban és Horvátországban – több mint 1000 azonosítatlan sírt rögzítettünk az elmúlt évtizedből.
A vizsgálat dokumentálja, hogy az európai országokban mennyire elterjedt az állam közömbössége a határon elhunyt emberek méltó eltemetése iránt.
Görögországban több mint 540 azonosítatlan menekültsírt regisztráltunk, ami az európai felmérés által rögzített összes sír 54%-a. Az égei-tengeri szigetekre és Evrosra utaztunk, és mezőkön találtunk sírokat, amelyeket néha gaz borított, és márványtáblákat, amelyeken a halálozási dátumokat kitörölték, míg más esetekben egy számmal ellátott fadarab az egyetlen jelölés.
A felmérésünk adatai a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának adataival együtt nem jelentenek kimerítő képet a kérdésről. Azonban első ízben rögzítik egy olyan rendszer hiányosságait és nehézségeit, amely miatt családok ezrei nem tudják, hol vannak eltemetve hozzátartozóik.
Leszbosz: 167 azonosítatlan menekültsír
Olajfákkal körülvett hosszú földút vezet a Kato Tritos temető kapujához, amely általában lakattal van lezárva.
A „menekültek temetője”, ahogy a szigeten nevezik, Mytilene városától mintegy 15 kilométerre nyugatra található. Ez az egyetlen temetkezési hely Görögországban, ahol kizárólag menekültek és migránsok nyugszanak.
Egyik látogatásunk alkalmával éppen négy gyermek temetése zajlott. Ők 2023. augusztus 28-án vesztették életüket, amikor a hajó, amelyen 18 másik emberrel együtt tartózkodtak, elsüllyedt Leszbosztól délkeletre.
A gyászoló anya és több nő, köztük családtagok egy fa alatt ültek, míg a férfiak a temetéshez használt fészer közelében imádkoztak az iszlám hagyományoknak megfelelően.
A Kato Tritos és Agios Panteleimonas temetőben, Mytilene városában, ahol eddig a migráció során elhunytakat temették el, 2014-2023 között összesen 167 azonosítatlan sírt számoltunk össze.
Akkor a temetőben összesen 167 azonosítatlan sírt számoltunk össze.Mitilene városában, ahol eddig a migráció során elhunytakat temették el.Nikosz Manavisz helyi újságíró, az Észak-Égei-tengeri Regionális Tanács korábbi tagja elmondta, hogy a temetőt 2015-ben hozták létre egy Mytilene önkormányzatához tartozó olajfaligetben egy vészhelyzet miatt: a sziget északi részén az év október 28-án történt halálos hajótörés legalább 60 halottat követelt, akik számára a sziget temetői nem voltak elegendőek.
A hajótörés számos áldozata továbbra is azonosítatlan sírokban van eltemetve. A sírköveken az elhunyt becsült életkora és a temetés dátuma, néha csak egy szám szerepel. Máskor egy fadarab és a körülötte lévő kövek jelzik a sírt.
„Amit mi látunk, az egy mező, nem pedig egy temető. Nem mutat tiszteletet azok iránt, akiket itt temettek el.”
Nikos Manavis
Az Alsó-Harmad temető iránti tisztelet hiánya mozgósította az Earth Medicine szervezetet. Mint Dimitrisz Patounisz, a civil szervezet tagja elmondja, 2022 januárjában javaslatot tettek Mytilene önkormányzatának a temető helyreállítására. Tervük az, hogy egy olyan tiszteletteljes és méltóságteljes nyughelyet hozzanak létre, ahol a menekültek és menedékkérők kielégíthetik a legszentebb emberi szükségletet, a szeretteik gyászát.
Bár a városi tanács 2023 tavaszán jóváhagyta a javaslatot, az októberi önkormányzati választások miatt a projekt késett. Patounis azt mondja, biztos benne, hogy a sírokat hamarosan leltárba veszik és a területet bekerítik.
Christos Mavrachilis, az Agios Panteleimon temető temetkezési vállalkozója emlékeztet arra, hogy 2015-ben muszlim menekülteket temettek a temető egy meghatározott területére.
„Ha valakit nem tudtak azonosítani, azt írtam a sírjára, hogy ‘Ismeretlen'” – mondja. Ha nem volt rokon, aki fedezni tudta volna a költségeket, Mavrachilis maga vágott egy márványt, és annyi információt írt a halotti bizonyítványra, amennyit csak tudott. „Ők is emberek voltak” – mondja – „megtettem, amit tudtam.”
A maga részéről Thomas Vanavakis, egy 2020-ig Leszboszon szolgáltatást nyújtó ravatalozó egykori tulajdonosa is azt mondja, hogy gyakran kellett temetéseket fedezniük anélkül, hogy fizetést kaptak volna. „Tudják, hányszor mentünk a tengerbe, és fizettünk a saját zsebünkből munkásokat, hogy kihúzzák a holttesteket, és egy fillért sem kaptunk?” – mondja.
Efi Latsoudi, aki Leszboszon él és a Refugee Support Aegean (RSA) munkatársa, azt mondja, hogy 2015-ben voltak olyan temetések, amelyeket Mytilene önkormányzata nem tudott fedezni, és néha „a szertartáson részt vevő emberek fizettek érte. Megpróbáltunk méltóságot adni a folyamatnak. De ez nem volt elég” – mondja.
Latsoudi felidéz valamit, amit egy menekült említett neki 2015-ben: „A legrosszabb dolog, ami velünk történhet, hogy valahol messze meghalunk, és senki sem lesz a temetésünkön.”
Fotó: Latsatshi Latsuis, Latsuis, Latsuis, Latsuis, Latsuis: Tina Xu
Mytilene önkormányzata nem válaszolt kérdéseinkre a menekültek méltó eltemetésével kapcsolatban az illetékességi körébe tartozó temetőkben.
Chios és Samos: gazzal benőtt sírok
A görög jogszabályok szerint a helyi önkormányzat (illetve annak képtelensége esetén a régió) fedezi mind a határon elhunyt, azonosítatlanul maradt személyek, mind az anyagi nehézségekkel küzdő személyek temetésének költségeit.
A maga részéről a Chios-i Önkormányzati Hatóság kijelentette, hogy a vonatkozó költségek finanszírozása biztosított, és hogy „a temetőkkel kapcsolatos feladatai keretében minden temetőt fenntart és gondoz, megkülönböztetés nélkül és az összes halott iránti szükséges tisztelettel.”
.A augusztusi látogatásunk során azonban a Chios várostól néhány kilométerre északra fekvő Mersinidi temetőjében, ahol a menekültek a helyiek sírjai mellett vannak eltemetve, nem volt nehéz észrevenni az elkülönítést: a menekültek öt azonosítatlan sírját egyszerűen egy márványtábla jelezte, amelyet általában növényzet borított.
Az öt azonosítatlan sírhelyet általában növényzet borította.
Natasha Strachini, a Híoszon élő RSA ügyvédje több menekült temetésén is részt vett mind Híoszon, mind Leszboszon. Számára nagyon fontos a helyi közösség és a jelenlét egy ilyen nehéz emberi pillanatban.
A temetésekkel kapcsolatban kifejti, hogy „csak egy jó nyilvántartási rendszer segíthetne a hozzátartozóknak abban, hogy megtalálják az elvesztett személy sírját, mivel a temetőkben általában három-öt év után exhumálásra kerül sor”. Elmondása szerint előfordul, hogy egy sír azonosítatlan marad annak ellenére, hogy a holttestet már azonosították, vagy azért, mert az azonosítási folyamat késik, vagy azért, mert a hozzátartozók nem engedhetik meg maguknak a sírhely megváltoztatását.
A szamoszi Héraionban, a városi temető mellett, a metropolisz tulajdonában lévő, menekültek temetkezési helyéül szolgáló telken több tucat sírt rögzítettünk, amelyek a 2014-2023 közötti időszakra datálhatók. A földre helyezett, ágakkal, fenyőtűkkel és tobozokkal eltakart – némelyik törött – táblákon egyszerűen csak egy szám és a temetés dátuma szerepel.
A Szamoson élő és a menekültkérdéssel kapcsolatos ügyekkel foglalkozó Dimitris Choulis ügyvéd így nyilatkozott: „Szégyenletes kép ilyen sírokat látni. Egy olyan modern társadalomban, mint Görögország, ez indokolatlan.”
Adatok keresése
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága egyike azon kevés nemzetközi szervezetnek, amely a halott menekültek azonosításán dolgozik. Többek között több képzést is tartottak Görögországban a parti őrség és a görög rendőrség tagjai számára.
„Kötelességünk, hogy a halottaknak méltó temetést biztosítsunk; a másik oldal pedig, hogy a halottak azonosításán keresztül válaszokat adjunk a családoknak. Ha az eltűntek hozzátartozóit is beleszámoljuk, ez több százezer embert érint. Nem tudják, hol vannak a szeretteik. Jól bántak-e velük, tisztelték-e őket, amikor eltemették őket? Ez az, ami a családok fejében motoszkál” – mondja Laurel Clegg, az ICRC igazságügyi koordinátora az Európába irányuló migrációért.
Magyarázza, hogy a halottak nyomon követése „sok jól együttműködő részből áll – jogi keret, amely védi az azonosítatlan halottakat, következetes boncolások, hullaházak, nyilvántartások, méltóságteljes szállítás, temetők”
.Az országok „orvosi és jogi rendszerei azonban elégtelennek bizonyulnak ahhoz, hogy megbirkózzanak a probléma nagyságrendjével” – mondja.
A Vöröskereszt 2013 óta a családi kapcsolatok helyreállítását célzó programja keretében 16 500 kérést regisztrált Európában olyan emberektől, akik eltűnt hozzátartozóikat keresik. A nemzetközi szervezet szerint eddig mindössze 285 sikeres találatot (1,7%) sikerült elérni.
Ezeket az egyezéseket a helyi igazságügyi szakértők végzik.
„Az azonosítatlan holttestekből mindig DNS-mintát veszünk. Ez a szokásos gyakorlat, és ez lehet az egyetlen járható út az azonosításhoz” – mondja Panagiotis Kotretsos, rodoszi törvényszéki patológus. A mintákat a görög rendőrség bűnügyi osztályának DNS-laboratóriumába küldik az INTERPOL protokollja szerint.
A Vöröskereszt szerint a nehézségek általában akkor merülnek fel, amikor a családok az EU-n kívül tartózkodnak, és számos tényező, például az országok jogi keretei vagy egészségügyi rendszerei közötti különbségek miatt merülnek fel. Egyes uniós országok például nem „nyithatnak meg” egy ügyet és nem vehetnek DNS-mintát a családoktól annak az országnak a hatóságaitól kapott felhatalmazás nélkül, ahol a keresett hozzátartozó holttestét megtalálták.
A DNS-azonosítási folyamat legnehezebb része, hogy szükség van egy második mintára is, amelyet össze kell hasonlítani az igazságügyi szakértők által gyűjtött mintával, és amelyet az eltűnt személyek családjainak kell elküldeniük. „Egy menekült esetében, aki egy közép-afrikai országból indult útnak, hónapokig utazott, és Görögországban halt meg, a hullaházban lesz genetikai anyag. De ez mindaddig nem lesz azonosítva, amíg egy elsőfokú rokon nem küld DNS-mintát” – mondja Kotretsos.
Magyarázza, hogy ez nem mindig lehetséges. „Kaptunk már hívásokat olyan rokonoktól, akik Szíriában voltak, eltűnt családtagjaikat keresték, és éppen azért nem tudtak mintát küldeni, mert Szíriában voltak.”
Alexandrupolisz egyetemi kórháza előtt két, a Vöröskereszt által ideiglenes hullaházként biztosított hűtőkonténerben 40 menekült holttestét helyezik el.
Pavlos Pavlidis, a Trákiai Demokritosz Egyetem törvényszéki orvostan professzora 2000 óta legalább 800 menekült holttest boncolását végezte el, a halál legfőbb okai az Evros vizébe fulladás és a hipotermia voltak.
A törvényszéki orvosszakértő túlmutat a szükséges DNS-gyűjtésen: olyan adatokat rögzít, mint az anyajegyek vagy tetoválások és tárgyak (például pénztárcák, gyűrűk, szemüvegek), amelyek a hiányzó láncszemet jelenthetik egy hozzátartozó számára, aki szerettét keresi.
Azt mondja, hogy 2014 óta összesen 313 holttestet találtak Evrosban, amelyek még mindig nem azonosítottak. Azokat, akiket nem tudnak azonosítani, egy speciális temetőben temették el Szidiroban, amelyet Soufli önkormányzata kezel, míg 15-20 azonosítatlan holttestet Orestiadában temettek el, amíg a szidiroi temetőt bővítették.
A muszlim menekültek azonosított holttesteit a Messouni Komotini-i muszlim temetőben temetik el, vagy hazaszállítják, ha a hozzátartozók fedezni tudják a hazaszállítás költségeit.
Fotó: K: Daphne Tolis
„Ez nem tisztességes”
A Bevándorlási és Menekültügyi Minisztérium kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a menekültek azonosításának és temetési eljárásának kérdése nem tartozik a hatáskörébe. A Bizottság szóvivője azt mondta, hogy Görögország számára nem irányoztak elő forrásokat, de az ilyen kiadások „támogathatók a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap nemzeti programja keretében”, amelyet a migrációs minisztérium kezel.
Theodoros Nousias az Észak-Égei-tengeri Törvényszéki Szolgálat vezető igazságügyi patológusa, aki Leszbosz, Szamosz, Híosz és Lemnosz szigetéért felelős. A halottkém szerint a DNS-azonosítási eljárás sokat fejlődött a néhány évvel ezelőttihez képest.
Nusias azt mondja, hogy mindig rendelkezésre állt, ha megkérték, hogy azonosítson valakit. „Az embereket kell kiszolgálnod, ezért vagy ott. Hogy szolgáld az embereket, hogy megtalálják a családjukat” – teszi hozzá.
A halottkém Leszboszon él, de azt mondja, még soha nem járt a Kato Tritos-i temetőben. „Nem akarok elmenni. Nehéz lesz számomra, mert ezeknek az embereknek a többsége az én kezeim között ment át.”
2022 októberében a 32 éves Suja Ahmadi és nővére, Marina szintén Küthéra, majd Kalamatába utazott, hogy azonosítsák apjuk, Abdul Ghasi holttestét.
A 65 éves férfi a feleségével, Hatigével indult Olaszországba – ő túlélte. A két testvér meglátogatta a kórházat, ahol mind a nyolc holttestet megmutatták nekik, férfiakat és nőket egyaránt, bár már az elején elmagyarázták, hogy a férfi, akit keresnek, férfi.
Az apjuk holtteste is a fagyasztón kívüliek között volt.
„A nővérem sírt és kiabált velük, hogy vegyék ki apánkat a hűtőkonténerből, mert büdös volt” – emlékszik vissza Suja. „Nem volt egy embernek megfelelő hely.”
„Ez a cikk az 1000 élet, 0 név című sorozat része: Határmenti sírok vizsgálata, hogyan hagyja cserben az EU a migránsok utolsó jogait”
A szerzőkről:
Danai Maragoudaki görög újságíró Athénban él. A Salomon független médiavállalatnál dolgozik, és az oknyomozó csapatuk tagja. Tudósításaiban az átláthatósággal, a pénzügyekkel és a digitális fenyegetésekkel foglalkozik.
Daphne Tolis díjnyertes dokumentumfilm-előállító/filmkészítő és multimédiás újságíró, aki Athénban él. A VICE Görögország számára készített és vezetett időszerű dokumentumfilmeket, és szabadúszó producerként és újságíróként dolgozik Görögországban a BBC, a Newsnight, a VICE News, az ABC News, a PBS Newshour, az NPR, a Channel 4 és mások számára.
Szerkesztette Sztavrosz Malihoudisz és Tina Lee
