Éghajlat: képzeljük el Európát 2040-ben

A civil társadalom reakciói a EU vision for 2040 bemutatására erősek voltak. A nem kormányzati szervezetek ragaszkodtak ahhoz, hogy az elmúlt hetekben terjesztett első tervezethez képest a végleges szöveg különösen könnyedén fogalmaz, amikor a mezőgazdaságról van szó. Michel De Muelenaere írta a Le Soir számára, hogy a belga tanácsi elnökség alatt nehéznek ígérkeznek a témával kapcsolatos viták. Nyilvánvalónak kellene lennie, hiszen most „az éghajlatváltozás történelmi jelentőségű felgyorsulásának vagyunk tanúi, amelyet 2023-ban az iparosodás előtti szinthez képest első alkalommal 1,48°C-ot elérő felmelegedés jellemez”, de nem az.

Az új cél, valamint Európa egészének 16 év alatt történő szempontja további fantáziát igényel.

Jon Henley, Sam Jones és Lorenzo Tondo spotted az első híreket a strasbourgi plenáris ülésről a The Guardian számára: az EU elvetette a kémiai növényvédő szerek használatának az évtized végéig történő korlátozására vonatkozó terveit. Az eredeti javaslat – amely a blokk zöld átmenetének része – „a polarizáció szimbólumává vált” – mondta felszólalásában Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke. A Bizottság javaslatának főbb pontjait részletesen Ajit Niranjan egy másik Guardiancikkben részletezi.

A cikk írásakor több mint ezer traktor kürtje zeng Brüsszel utcáin. A francia, olasz, holland, spanyol és német gazdák azok, akik már harmadik egymást követő napon ostromolták az európai intézmények szomszédságát, miközben a Európai Unió vezetőinek csúcstalálkozója a következő évekre rendelkezésre álló költségvetésről tárgyalt. A mezőgazdasági ágazatban dolgozók dühéről, lásd Francesca Barca sajtószemléjét.

többet is olvashatsz.

De azért is figyeljünk oda, mert az ördög a részletekben rejlik, és nem mindegyikük az EU politikája ellen menetel az egészben. A biogazdálkodók felismerik, hogy az igazi probléma az éghajlatváltozás, mondja Lorène Lavocat a Reporterre. A montpellier-i Millésime bio-vásáron a borászok külső nyugalma ellenére az éghajlatváltozás mély aggodalmat vált ki, kiemelve annak pusztító hatását az okcitániai szőlőtermesztésre. A hosszan tartó aszályok, árvizek és betegségek veszélyeztetik a terméshozamokat, és sok gazda pénzügyi túlélését veszélyeztetik. Az éghajlati vészhelyzetre adott válaszként a megoldások a biogazdák által szkeptikusan szemlélt öntözéstől a gyakorlatok átalakításáig és a termesztés diverzifikálásáig terjednek.

Aközben a spanyol Katalónia régiót aszályos vészhelyzet sújtja. A vízkészletek 16%-os csökkenése után a Belső-medencék több területe is bajban van. Maldito Clima javasolja az olyan intézkedéseket, mint a vízfogyasztás korlátozása napi 200 liter/fő/napra, a magán- és rekreációs célú felhasználás megtiltása, és csak túlélő öntözést végezni olyan növényeken, mint a gyümölcsfák és olajfák. Ha a helyzet nem javul, akkor két szigorúbb fázist írnak elő azon régiók számára, amelyeket csak víztározók látnak el vízzel.

Amíg az éghajlatváltozásról beszélünk, lehetetlen nem megemlíteni ez a vizsgálaton Kövesd a pénzt írta Matthew Green, Merel de Buck és Birte Schohaus. A Shell energetikai vállalatnál találtak olyan belső dokumentumokat, amelyek az 1970-es évekre nyúlnak vissza, és amelyekből kiderül, hogy a vállalat már korán tudatában volt annak, hogy fosszilis tüzelőanyag-termékei milyen károkat okozhatnak az éghajlatnak. Az iratokat Vatan Hüzeir klímaaktivista és doktorjelölt átfogó kutatásai révén fedezték fel, és nyilvánosságra hozták a DeSmog oldalon is. A leleplezések jelentősek lehetnek a Shell ellen folyó és a jövőbeni jogi ügyek szempontjából, miközben részletesen ismertetik a cég belső megbeszéléseit az elővigyázatossági intézkedések szükségességéről az éghajlatváltozás kezelése érdekében.

Stéphane Horel on Le Monde highlighted egy újabb szörnyű igazság: az úgynevezett „örök szennyezőanyagok” (PFAS) szó szerint a testünkbe kerültek. Nem kormányzati szervezetek egy tucat európai politikai vezető vérében mérték a PFAS jelenlétét. Közülük az EU Bizottság korábbi alelnöke, Frans Timmermans, aki ezen anyagok betiltását szorgalmazza, pozitív tesztet kapott.

Egy másik vizsgálat, Adam Haertle által a lengyel hírportál Zaufana Trzecia Strona (translated in English by BadCyber), azt mutatja, hogy egy Lengyel vonat, a Newag által gyártott Impuls 45WE rejtélyes meghibásodásokkal szembesült, miután a karbantartást egy független cég, a Serwis Pojazdów Szynowych (SPS) végezte, amely a Newaggal szemben megnyerte a karbantartási tendert. Amikor a szerelvények nem indultak el a karbantartás után, a Dragon Sector, egy hackerekből álló csapatot bíztak meg a nyomozással. Elemzésük során többek között olyan szoftvereket fedeztek fel, amelyek úgy voltak programozva, hogy a vonatokat hatástalanítsák, ha azokat a Newag létesítményein kívül szervizelik. Ez a felfedezés a versenytársak aláásására irányuló szándékos meghibásodásokra utalt, ami a Dieselgate botrányra emlékeztet, de vonatokkal. A megállapítások rávilágítottak a vasúti gyártóiparon belüli lehetséges etikátlan gyakorlatokra. Vasúti szakértő Jon Worth szintén kiterjedten írt a témáról. 

A Scena9, Oana Filip interjút készített Liviu Chelcea (fordította angolra a Eurozine) antropológus, a Bukaresti Egyetem professzora arról, hogy hogyan vesszük természetesnek a vizet. Chelsea kifejtette, hogy a víz, amely a társadalmi dinamika központi eleme, a környezeti kihívásokkal szemben tükrözi fogyasztási szokásainkat. A nyugati társadalmak a vízfogyasztást bőségesnek és egyénre szabottnak érzékelik. Chelsea a vízi infrastruktúráról szóló tanulmánya elemzi Románia palackozott vízkultúráját, amelynek eredetét a történelmi egészségügyi hiedelmekre és az arisztokratikus turizmusra vezeti vissza. A műanyag újbóli elterjedése, amelyet az egészségügyi trendek vezérelnek, ellentétben áll Románia bőséges csapvízével. A klímaváltozás közepette a vízhiány és a vízminőség kérdései is felmerülnek, ami a fogyasztási szokások és a közbeszéd megváltoztatását teszi szükségessé. A történelmileg elterjedt vízrablás és a konfliktusok az éghajlatváltozással együtt fokozódnak, súlyosbítva a globális kihívásokat.