Egy újabb „Új Nagy Játék”?
Miközben Oroszország folytatja Ukrajna elleni brutális invázióját, az EU pedig energiaválsággal küzd, az Európai Unió látható lépéseket tett a közép-ázsiai országokkal való szorosabb kapcsolatépítés érdekében. 2022-ben az Európai Tanács elnöke, Charles Michel megállapította hogy a két régió „egyre inkább összekapcsolódik”.
Közép-Ázsia földrajzi elhelyezkedése, bőséges nyersanyagkészlete és a globális biztonságban betöltött kulcsszerepe miatt ez a fokozott érdeklődés nem meglepő.
A regionális együttműködésre irányuló fokozott erőfeszítések ellenére azonban Közép-Ázsia – egy olyan régió, amelyet Oroszország gyakran „közeli külföldjeként” jellemez – minden egyes állama rendkívül különböző. A Szovjetunió összeomlása után Közép-Ázsia öt, erősen támogatott szovjet köztársasága független államokká vált. Ez nagyrészt az állampolgáraik akarata ellenére történt, amint azt a Szovjetunió jövőjéről szóló 1991-es összuniós népszavazás is világossá tette, ahol a közép-ázsiai köztársaságokban 10-ből 9 ember a Szovjetunió megőrzésére szavazott. Azóta azonban minden ország a saját útját járja.
A közép-ázsiai politika sokrétű színterén semmi sem fekete-fehér. Ez a régió a hatalmas egyenlőtlenségek régiója, ahol minden döntés geopolitikai kötéltánc; a hatalmas gazdagság és a bénító szegénység régiója; a pénzátutalásokon alapuló gazdaságok régiója, ahol a munkamigránsok egyszerre marginalizáltak és nélkülözhetetlenek.
Az erőviszonyok eltolódásával a növekvő nyomással szemben Közép-Ázsia egyre inkább rászorul Kínára mint kereskedelmi és logisztikai partnerre, különösen az Övezet és Út Kezdeményezés (BRI) keretében. Ezzel párhuzamosan a régió – különböző mértékben – egyre inkább az EU és az USA felé kezd nyugat felé fordulni, még akkor is, ha Oroszország továbbra is fontos, bár egyre kiszámíthatatlanabb szomszédja marad.
Közép-Ázsia geopolitikai elhelyezkedése mellett a négy ország különböző irányokba húzódó befolyási harcának kulcsa a régió természeti erőforrásai, köztük a nagyrészt kiaknázatlan ritkaföldfémek (REE-k).
Az öt ország különböző irányokba való elmozdulása miatt a régió természeti erőforrásai a legfontosabbak.Kazahsztán
Az elmúlt évtizedben Kazahsztán – egy hatalmas, Nyugat-Európa méretű ország, amelynek erős szomszédai Kína és Oroszország – egyre fontosabb összekötő kapoccsá vált kelet és nyugat között, mind kereskedelmi, mind diplomáciai szempontból. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan Kazahsztánban számos döntés szükségessé teszi a kiegyensúlyozott és messzemenő külpolitikai kilátásokat. Valóban, a „kölcsönösen előnyös együttműködés” és a „kölcsönösen előnyös stratégiai partnerség” vált Kassim-Jomart Tokajev elnökségének jelszavává.
Az olyan projektek, mint a BRI és a Középső Folyosó, Kazahsztánt Kína nélkülözhetetlen szövetségesévé tették, a becslések szerint az elmúlt 18 évben a kazahsztáni kínai befektetések teljes összege elérte a 36 milliárd dollárt. A két ország közötti kereskedelmi forgalom tovább bővül, elérve 31,5 milliárd dollárt 2023-ban (ez 30 százalékos növekedés 2022-hez képest), és folyamatosan új tranzitútvonalak épülnek. A Bakhty-Ayagoz vasútvonal például egy harmadik határátkelőt nyit meg, és 28-ról mintegy 48 millió tonnára növeli a két ország közötti áteresztőképességet. A kulturális és politikai kapcsolatok tovább bővülnek, a 30 napos vízummentes utazás rendszer 2023 novemberében lép hatályba.
A blokkot tekintve azonban az EU Kazahsztán nagyobb kereskedelmi partnere. A kazah külügyminiszter-helyettes Roman Vassilenko 2024 februárjában tartott beszédében az EU-t „Kazahsztán legnagyobb kereskedelmi és befektetési partnereként üdvözölte, amely 2005 óta az ország külkereskedelmének mintegy 40 százalékát és a vonzott beruházások 45 százalékát teszi ki”. Brüsszel és Asztana az energetikai együttműködés elmélyítését is tervezi, Kazahsztán több energiaforrást szállítana az EU-ba.
Kazahsztán célja továbbá, hogy 2032-ig évente 2 millió tonna zöld hidrogént állítson elő, amivel a piac egyik főszereplőjévé válna. 2022-ben Kazahsztán aláírt egy 50 milliárd dolláros szerződést a német Svevind energetikai csoporttal, hogy megépítse a világ egyik legnagyobb, Európát ellátó zöldhidrogén üzemét.
Az olyan kezdeményezések révén, mint a C5+1 és a B5+1, a közép-ázsiai országokkal való amerikai együttműködést előmozdító platformok, Washington is egyre inkább igyekszik kapcsolatba lépni a régióval, és különösen Kazahsztánnal. Az összesen 19,4 milliárd dollárnyi befektetéssel az USA a második helyen áll a külföldi befektetések tekintetében az elmúlt öt évben. E kötelezettségvállalás egyik hajtóereje Kazahsztán hatalmas, kiaknázatlan REE-készletei voltak. Mivel Brüsszel „stratégiai partnerséget kötött Asztanával a nyersanyagok, az akkumulátorok és a megújuló hidrogén terén”, ez a REE-kért folytatott küzdelem az USA-t az EU-val is szembeállította, amelyet az USA-ban egyre inkább úgy tekintenek, mint amely „a saját dolgát akarja csinálni„.
A közös szovjet múlt és a hatalmas, 7600 kilométeres közös határ miatt Oroszország továbbra is óriási jelentőséggel bír Kazahsztán számára. Az Oroszországgal folytatott kereskedelmi forgalom 2023-ban 26 milliárd dollárt tett ki, bár ez 3,7%-os csökkenést jelentett az előző évhez képest. A kapcsolatok megőrzése mellett azonban Kazahsztán következetesen elhatárolódott Oroszország ukrajnai háborújától, a hatóságok engedélyezték megmozdulásokat az invázió ellen. Még Alekszej Navalnij – a közép-ázsiai ország történelmileg nem barátja – halálakor is rögtönzött emlékműveket állítottak.
Egyes nyugati szakértők Kazahsztán és Oroszország kapcsolatát feszültnek, sőt „többgenerációs trauma” által meghatározottnak jellemezték. Mások azonban hirdették hogy az orosz befolyás tovább növekszik, hivatkozva arra, hogy Oroszország ellenőrzi a Kaszpi-tengeri csővezeték-konzorciumot és Kazahsztán urántermelésének 25 százalékát. Összességében úgy tűnik, hogy Kazahsztán megpróbál eltávolodni Oroszországtól anélkül, hogy provokálná erősebb szomszédját. A Kazahsztán pályájával kapcsolatos viták sok szempontból a Tokajev-féle többszektorú külpolitika hatékonyságáról árulkodnak, amely nem az oldalválasztáson, hanem a nemzet számára potenciális előnyök maximalizálásán alapul.
Üzbegisztán
Oroszország ukrajnai invázióját megelőzően az EU és Üzbegisztán közötti kapcsolat korlátozott volt, az EU csak 2011-ben állított fel küldöttséget Taskentben. A háború azonban új impetusokat adott az együttműködéshez, mivel Üzbegisztán alig várja, hogy stabil növekedést biztosítson, és utat törjön magának a globális gazdasági környezetbe való integrációhoz. Ezt szem előtt tartva Mirziyoyev elnök kormánya követte az Oroszország elleni nemzetközi szankciókat és kiadott egy nyilatkozatot amely támogatja „Ukrajna területi integritását”, a bíróságok pedig odáig mentek, hogy elítélték egy állampolgárát, amiért csatlakozott az Ukrajnában harcoló orosz csapatokhoz.
Uzbekisztán nem tagja sem az Oroszország vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO), sem az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, és a konfliktus kezdete óta Taskent aktívan „erősíti a kapcsolatokat a Azerbajdzsán és Törökország„, mivel új kereskedelmi útvonalakat keres. De Üzbegisztán hatalmas energiahiánya (mivel a növekvő belsőbb igények miatt gázexportőrből gázimportőrré vált) bizonytalan helyzetbe hozza. Mivel az orosz földgáz átmenő Kazahsztánon keresztül Üzbegisztánba 2026-ra háromról 11 milliárd köbméterre fog nőni, Moszkva továbbra is jelentős befolyással rendelkezik. Az energiától eltekintve azonban Üzbegisztán hatalmas tartalékokkal rendelkezik számos nyersanyagból, köztük ezüstből, titánból, lítiumból, rézből és uránból.
Oroszországot megelőzve, 2023-tól Kína lesz Üzbegisztán legnagyobb kereskedelmi partnere, a két ország közötti kereskedelem 1,5-szeresére növekszik, és meghaladja a 13,7 milliárd dollárt, ami a teljes forgalom nagyjából 22 százalékát teszi ki. Egy régóta húzódó Vasutat és Kínát összekötő vasútprojekt azonban veszíteni látszik a lendületéből. Azt is meg kell jegyezni, hogy ez továbbra is egy mélyen egyenlőtlen kapcsolat, mivel az üzbég export mindössze 1,6 milliárd dollárnyi részt tesz ki a teljes összegből.
.Mindezek ellenére Üzbegisztán gazdasági kilátásai fokozatosan javulnak, és 2023 októberében az EU megállapodást kötött megerősítette az ország csatlakozik a Kritikus Nyersanyagok Fórumához. 2024 áprilisában Taskent aláírt egy megegyezési nyilatkozatot az EU-val, bár szkeptikusok a dokumentumot „lehetőségek listájának nevezték az együttműködésre vonatkozó, a megvalósítás garanciája nélküli listának -nek”. 2024 májusában Üzbegisztán, Kazahsztán és Azerbajdzsán is aláírt egy egy együttműködési megállapodást az energiarendszereik integrálásáról, hogy zöld energiát termeljenek Európába irányuló exportra. A megállapodás azonban egyelőre nem több, mint egy megállapodás a lehetőségek feltárásáról.
Uzbegisztán szintén aktívan udvarol az USA-nak, a két nemzet közötti kereskedelem továbbra is folyamatosan felfelé ívelő pályán van. Az állami vállalatok és ingatlanok privatizálásának átfogó programja egyre gyorsabban halad, míg a Washington, Üzbegisztán igyekszik felgyorsítani a reformok és a korrupcióellenes intézkedések ütemét, és a külföldi befektetők adóterheinek enyhítését tervezi.
Az költségvetési hiány bővülésével Üzbegisztán úgy jellemezhető, hogy több ágazatot érintő külpolitikát folytat, és aktívan keresi az új partnereket.
Tadzsikisztán
Tadzsikisztán és az EU kapcsolatai pozitív pályára álltak, amit a felek folyamatban lévő tárgyalásai is bizonyítanak a megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásról (EPCA), amely – mint mondták – új szintre emeli az EU és Tádzsikisztán partnerségét. 2024. január 16-án Margaritis Schinas, az Európai Bizottság alelnöke hivatalos látogatást tett Tádzsikisztánban. Dusanbéban találkozott Qohir Rasoulzoda tádzsik miniszterelnökkel és más magas rangú tisztviselőkkel.
Az EU és Tádzsikisztán vezetése között folyamatban lévő megbeszélések középpontjában a összeköttetési kérdések állnak a globális kapu stratégia keretében, a tárgyalások érintik a közlekedést, a digitális összeköttetést és a víz-energia kapcsolatát. Olyan témák is szóba kerülnek, mint Tádzsikisztán befektetési potenciálja, az éghajlatváltozás és a biztonsági fenyegetések – beleértve a terrorizmus elleni küzdelmet is.
A jelek szerint azonban az EU a tadzsikisztáni civil társadalom helyzetére is nagyobb figyelmet fordít. 2024 januárjában az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást az emberi jogokról az országban, amely elítéli a kormánykritikusok, emberi jogi aktivisták és független ügyvédek elleni folyamatos fellépést, valamint a független média és weboldalak bezárását.
Tadzsikisztán tömegmédia-térképe túlnyomórészt állami irányítás alatt áll, amit az is aláhúz, hogy az ország két helyet esett vissza a World Press Freedom Indexen 2024-ben a 155. helyre a 180 ország közül. Már csak két jelentős független médiaszereplő maradt; a magántulajdonban lévő Asia-Plus hírügynökség és a prágai székhelyű Radio Ozodi, az amerikai kongresszus által finanszírozott Radio Free Europe/Radio Liberty helyi szolgálata. Mindkettő rendszeresen zaklatással és fenyegetésekkel szembesül.
A moszkvai Crocus City Hall terrortámadás után, amikor négy Tajik gyanúsítottat az ISIS-K-hoz kötődő személyt letartóztattak egy bejelentett 145 ember, ritka repedések jelentek meg Tádzsikisztán és Oroszország kapcsolatában. Tádzsikisztán külügyminisztere elítélte a moszkvai atrocitás tadzsik gyanúsítottjainak „kínzását”, és „alapos vizsgálat és tisztességes eljárás” szükségességét sürgette.
Miközben Moszkva lépéseket tett a két ország közötti „időtálló szövetség” megőrzése érdekében, Oroszország már nem elérhető célpont a tádzsik vendégmunkások számára, akiknek az átutalásaiból Tádzsikisztán gazdaságának mintegy harmada (2023-ban 2,5 milliárd dollár) származik. A támadás óta a tadzsik állampolgárokkal szembeni rossz bánásmódról szóló jelentések közepette Tádzsikisztán kormánya felszólította állampolgárait, hogy ideiglenesen tartózkodjanak az Oroszországba való utazástól, „hacsak nem feltétlenül szükséges”.
Mindezek ellenére Tádzsikisztán érdekei továbbra is nagymértékben függnek az Oroszországgal való együttműködéstől. Az ország például még mindig orosz katonákat használ a hadseregének kiképzéséhez. Az orosz védelmi minisztérium szerint 2024-ben a tádzsikisztáni 201. orosz bázis tisztjei a tádzsikisztáni fegyveres erők 1000 tagját fogják kiképezni.
Kirgizisztán
Kirgizisztánban a külföldről finanszírozott nem kormányzati szervezetek ellenőrzésének szigorítását az orosz befolyás alatt álló „külföldi ügynökökről szóló törvény” tervezet részeként sok helyen a demokrácia visszalépésként értékelték. A törvény hatására a Soros György által finanszírozott Nyílt Társadalom Alapítvány közölte, hogy bezárja kapuit a közép-ázsiai országban. Noreferrer noopener”. 1993 óta, amikor Kirgizisztán válságba süllyedt, az alapítvány több mint 115 millió dollárt költött az országban az oktatás, a közegészségügy, a büntető igazságszolgáltatás, a vidéki közösségek vízellátása és más területeken megvalósuló projektekre.
Kirgizisztán „külföldi ügynökökről szóló törvénye” Kirgizisztán egyik fő kapcsolódási pontja az EU-val. Februárban több európai emberi jogi szervezet, köztük a Norvég Helsinki Bizottság és az ír Front Line Defenders nyílt levelet írt az EU képviselőinek és tagállamainak, amelyben arra sürgette az Európai Uniót, hogy támogassa a kirgiz civil társadalmat abban, hogy megtámadja az általuk „Oroszország által inspirált törvénytervezet„-et”.
Az Európai Unió csak egy nagyon kisebb kereskedelmi partner Kirgizisztán számára. Csak Németország (amely a kirgiz export 1,7 százalékát kapja, és az általa importált áruk 0,7 százalékát szállítja) és Belgium (az export 0,7 százaléka) bonyolít számottevő mennyiségű üzletet Kirgizisztánnal. Összehasonlításképpen, az ország az áruk több mint 41 százalékát Kínából importálja.
A Crocus City Hall zenés szórakozóhelyen elkövetett terrortámadás hatására hátrányba kerültek a gyanakvás, zaklatás és erőszak Oroszországban a közép-ázsiai, köztük a kirgizisztáni migránsok. A Kirgiz Köztársaság kormánya felszólította állampolgárait, hogy lehetőség szerint kerüljék az Oroszországba való utazást, hivatkozva a médiában megjelent „tömeges beutazási tilalmakról” szóló jelentésekre, és azt mondta, hogy az embereknek várniuk kell, amíg Oroszország feloldja a szigorúbb biztonsági intézkedéseket a határain.
A kirgiz-kínai kapcsolatok eközben gyümölcsöző időszakot élnek. Kirgizisztán Általános Vámigazgatása szerint a nemzet 2024 első negyedévében több mint kétszeresére növelte Kínába irányuló éves exportját, és a teljes kétoldalú kereskedelmi forgalom jelenleg évi 4,5 milliárd dollár. A kínai statisztikák szerint a két ország közötti kereskedelmi forgalom 2023-ban elérte 19,8 milliárd dollárt.
.Peking és Biskek tárgyalnak a ritkafémek bányászatában való együttműködésük bővítésének lehetőségéről, valamint új légi útvonal nyitásáról Kirgizisztán második városa, Osh és a Kína nyugati Hszincsiang tartományában található Kashgar között.
Megbeszélések folynak az együttműködés bővítéséről is.Turkmenisztán
A világ egyik legzárkózottabb országaként Türkmenisztán még a régión belül is kilóg a sorból. Míg Közép-Ázsia többsége keresi a módját annak, hogyan lehetne növelni a turizmust és a globális szintű elkötelezettséget általában, Türkmenisztán továbbra is a világ egyik legszigorúbb vízumrendszerét tartja fenn, és ugyanilyen vonakodva engedi ki saját állampolgárait.
.Amint azt az International Trade Administration az Egyesült Államok megjegyezte, Türkmenisztánra vonatkozóan „megbízható és időszerű kereskedelmi adatok nem állnak rendelkezésre”. A CAREC adatai szerint 2021-ben Türkmenisztán Kínába irányuló exportja – amely szinte teljes egészében földgáz volt – 5,63 milliárd dollárt tett ki, több mint tízszer annyit, mint második legnagyobb kereskedelmi partnere, Törökországé. Talán meglepő, de Türkmenisztán első számú importforrása Olaszország (repülőgépek), majd az USA és Németország (traktorok) következik.
Turkmenisztán sok éven át játszotta el egy Európába gázt szállító transzkaszpi-tengeri gázvezeték lehetőségét. Ez ismét napirendre került egy fórumon áprilisban Párizsban tartott megbeszélésen; május 14-én egy megállapodást írtak alá a Türkmenisztánból Azerbajdzsánon és Grúzián keresztül Törökországba irányuló földgázszállításról, amelynek célja, hogy 2030-ig további, meg nem határozott mennyiségű földgázt szállítsanak Európába.
Türkmenisztán eközben továbbra is „hűséges partner a régióban Oroszország számára”, az oroszbarát propaganda pedig „megalázza a Nyugatot Kijev támogatásáért és Moszkva imázsának kifehérítéséért”.
A kilátások
Oroszország ukrajnai inváziója jelentősen megváltoztatta az EU és a közép-ázsiai országok közötti kapcsolatokat. Az Európai Unió Tanácsának az EU és Közép-Ázsia közötti kapcsolatok elmélyítésére vonatkozó közös útiterv 2023 októberében kiadott Az EU és Közép-Ázsia közötti kapcsolatok elmélyítésére vonatkozó közös útiterv azt jelzi, hogy az EU-val folytatott kereskedelem és együttműködés további bővítése biztos. Ugyanakkor azonban a régió továbbra is udvarol Kínának és kezeli Oroszországot.
Az elhelyezkedés és a nagy ásványkincsvagyon (egyes államokban) emelte Közép-Ázsia rangját a globális színtéren. De ez továbbra is az átrendeződés veszélyes időszaka a régió számára, amely tele van belső és külső következményekkel.
