Éjféli feladás

Salus populi suprema lex esto.
(A nép egészsége a legfőbb törvény)
Cicero

Éjszakai etnográfusként és migrációkutatóként az elmúlt évtizedben Londonban, Bukarestben, Budapesten, Isztambulban és Milánóban kerestem fel a váltott műszakban dolgozókat. Az éjszakai műszakban dolgozók az olyan ágazatokban és szolgáltatásokban, mint a közlekedés és az egészségügy, a „9-5-ösök” „másik” munkavállalói1 . Az Európai Parlament és a Tanács 2003-as irányelve az éjszakai dolgozókat a következőképpen határozza meg: a) azok a munkavállalók, akik napi munkaidejükből általában 3 órát éjszaka dolgoznak, havonta legalább egyszer; b) azok a munkavállalók, akiknek az éjszakai munkaideje minden évben eléri vagy meghaladja a teljes munkaidő 50 százalékát. „Éjszakai időszak”: bármely, legalább hét órán át tartó időszak, amely magában foglalja az éjfél és 05:00 közötti időszakot is2.

Több mint 3 millió ember, vagyis minden kilencedik munkavállaló hozzájárul az éjszakai gazdasághoz Nagy-Britanniában3. Az EU-ban a munkavállalók közel húsz százaléka dolgozik „temetői műszakban „4. A világjárvány idején és azt követően tett elszigetelt kezdeményezésektől eltekintve a politikai döntéshozók és a nyilvánosság számára továbbra is láthatatlanok az éjszakai munkát jellemző kemény munkakörülmények, az alacsony fizetés és a korlátozott jogok5.

A posztindusztriális országokban, és különösen az NTE terjeszkedésében vezető globális városokban sok éjszakai munkás migráns, nő és színesbőrű, akiknek munkája a kulcsfontosságú városi infrastruktúrák működését támogatja. Az éjszakai munkát azonban még mindig túlnyomórészt a nappali munka kiegészítőjének tekintik, sajátos dinamika és problémák nélkül6 7 .

A migráns munkavállalók helyzete különösen súlyos, mivel a helyieknél nagyobb valószínűséggel vállalnak bizonytalan feltételekkel, azaz rendszeres munkaszerződés nélkül, okmányok nélkül és nem megfelelő munkaidőben munkát. A bevándorló nők gyakran tapasztalnak szexuális zaklatást és erőszakot a munkahelyükön. Láthatatlanabbak, mint a férfiak, nem úgy, mint a háztartási munkában, mivel az éjszakai munkakörnyezetek általában férfiasak. Ezek a hosszú távú strukturális problémák a nappali és éjszakai munkaerő, a migránsok és a helyiek, a nők és a férfiak közötti sebezhetőséget, aszimmetriát és szakadékot okoznak.

Kettős válság

Közel egy évig dolgoztam portásként egy londoni éjszakai piacon, és megértettem, hogy az éjszakai munkások gyakran kirekesztve és elszigetelve érzik magukat a társadalom többi részétől. Sokan közülük súlyos egészségügyi hatásokat tapasztalnak, mert az ébren maradás érdekében feltörik a cirkadián vagy biológiai ritmusukat. Ráadásul az éjszakai munka ritmusa miatt családjuk és barátaik számára elérhetetlenné válnak.

Az éjszakai munkások helyzete a „hétköznapi, krónikus és durva” helyzethez tartozik, amelyet könnyen beárnyékol a „katasztrofális, válságos és magasztos „8 . Az Egyesült Királyságban a Brexit és a világjárvány a bizonytalanság további rétegeivel egészítette ki a helyzetet. A Brexit miatt több százezer európai migráns munkavállaló nem jogosult a „letelepedett státuszra”, és sokuknak az országból való kitoloncolással kell szembenézniük.

A COVID-19 terjedésének megfékezésére bevezetett zárlatok világméretű (im)mobilitásteredményeztek :az „alapvető” és a „nem alapvető” munkakörök közötti különbségtétel alapján egyes munkavállalók továbbra is a korábbi módon végezték munkájukat, miközben egészségügyi kockázatoknak voltak kitéve. Sokan mások, köztük szabadúszók és platformmunkások, anyagi támogatás nélkül kényszerültek otthon maradni. Az Egyesült Királyságból és Romániából származó tanúvallomásaik mély bizonytalanságérzetet fejeznek ki, és lehetőséget kínálnak arra, hogy újra megvizsgáljuk a bizonytalan munka és a nemek közötti kapcsolatok tapasztalatait olyan városi területeken, ahol a munkaügyi rendszerek a marginalitás feltételeit teremtik meg.

Éjszakai munkások egy raktárban. A fotót Julius-Cezar MacQuarie c/o Nightworkshop szíves hozzájárulásával készítették.

John a 2008-as gazdasági visszaesés óta dolgozik emeletes járművezetőként. Szülőhazájában, Kenyában több mint 15 évig a női röplabda-válogatott edzője volt, amíg az országot sújtó etnikai összecsapások elől el nem menekült, hogy az Egyesült Királyságban biztonságba kerüljön. A világjárvány idején éjszakába nyúló nappali és esti műszakokban dolgozott. Amíg én zárva voltam, az étkezési szünetekben telefonon beszéltünk. A fülkéjében ülve mesélt arról, hogyan

Vezetőként az egész műszak alatt be vagyok zárva abba a ketrecbe. A boxom, ahol ülök, hogy vezessek, mindig zárva kell lennie. Megváltozott a munkamódszerünk. Nem kapok levegőt! Sokan meghaltak, ez nagyon ijesztő. Olyan érzés, mintha be lennék zárva, miközben a nyilvánosság szolgálatában dolgozom. Nehéz volt számomra a világjárvány idején dolgozni, mert tudtam, hogy ha nem dolgozom, nem lesz pénzem a jelzáloghitelemre, a családomra. Ez egy másik fajta félelem. Ha nincs pénzed arra, hogy eltartsd a családodat, akkor az ajtón kívülre kerülsz, akár járvány van, akár nincs. És a világjárvány idején – valamilyen okból kifolyólag – a migránsok voltak azok, akik dolgoztak, akik nélkülözhetetlen munkát végeztek, hogy London mozgásban maradjon. Összességében minket, migránsokat, nem becsülnek meg azért a munkáért, amit végzünk. Úgy érzem, hogy a kormány cserbenhagyott minket.

Phil, a londoni tűzoltóság elsősegélynyújtója három évtizede dolgozik éjszakai műszakban: Az emberek tárcsázzák a 999-et, és aztán… Bosch, megjelenek. Nem kizárólag éjszakai munkás vagyok. Emellett minden héten nappali műszakban dolgozom. Ezért váltogatom a nappalokat és az éjszakákat, és a különböző ritmusokat. Gyakran érzem úgy, hogy állandóan váltásból vagyok. És ez nem lesz könnyebb, minél idősebb leszel. Ha váltott műszakban dolgozol, a munkád inkább az életmódoddá válik. Legtöbbször nem vagy ott, amikor az emberek ébren vannak, és fordítva.

Nincs zárlat a szexmunkások számára

Eleana, az egészségügyi dolgozó, egy olyan szexuális egészségügyi szolgálat tagja, amely az utcai szexmunkásokhoz fordul. Elsősorban abban támogatja őket, hogy kapcsolatba lépjenek az egészségügyi szolgáltatásokkal. A szexmunkások életkora 20 és 50 év között mozog, és sokan vegyes származásúak – afrikaiak, fekete karibiak, brazilok és kelet-európaiak. Ahogy Eleana elmagyarázta,

Sokan közülük szájról-szájra élnek – elmennek, hogy találjanak kuncsaftokat, keresnek 20 fontot, majd elmennek drogot venni. Néhányan ki-be járkálhatnak a menedékhelyükről, és egész éjjel fel-alá járkálhatnak az utcán, mivel elég pénzt kell keresniük, hogy táplálják a drogfüggőségüket. Egyes nők egész életük során bántalmazást tapasztalnak.

Eleana elmondta, hogy mint felkereső munkatárs, munkakörének része a „kézben tartás – sokat beszélek a nők nevében, miközben kapcsolatot tartok a különböző közösségi szolgálatokkal”. Rámutatott, hogy

A szexmunkások gyakran hajléktalansággal, szexuális visszaéléssel, mentális egészségügyi problémákkal és/vagy drogfüggőséggel küzdenek. A migráns szexmunkások további veszélyekkel szembesülnek – a rendőrjárőrök általi megkülönböztetéssel vagy a nyelvi akadályok miatti társadalmi kirekesztéssel.

A legtöbb szexmunkást a stricijük szorosan figyeli, a „járőrözés” területén parkoló autókban ülve, ahol a szexmunkások járőröznek, hogy találkozhassanak a kuncsaftokkal. Ha Eleana és kollégái túl sokáig csevegnek a szexmunkásokkal, a strici behívja őket. Eleana elmondta, hogy a zárlatok alatt és a járvány alatt a szolgálatuk növelte a heti felkereső órák számát, hogy a szexmunkásokat tájékoztatni tudják a COVID-19-ről és a tünetekről, amelyekre figyelniük kell, ételt adjanak nekik, és kapcsolatot tartsanak fenn a menedékhelyekkel, hogy szállást kínáljanak a hajléktalan nőknek.

Meglepő módon nagyobb számban találkoztunk nőkkel, mint a világjárvány előtt, és sok olyan új arccal, akiket korábban nem láttunk. A társadalmi távolságtartás szabályai azt jelentették, hogy az a kevés fizikai kapcsolat, amit ezek a nők velünk, az utcai világukon kívüli emberekkel létesítettek, drasztikusan csökkent.

Láthatatlan „koncert” vezetők

Sara, a nyugat-romániai Nagyváradon dolgozó digitális platform vezetője elmondta, hogy hogyan kezelte a természet hívását vezetés közben a világjárvány idején:

Ez egy kicsit trükkös. Amikor vécére kell mennem… megkérdezem az ügyfelet, hogy sietsz-e? Ha igent mondanak, akkor továbbmegyek, és várok, amíg befejezem az utat. Ha nemet mondanak, akkor azt mondom, hogy tényleg meg kell állnom a mosdóba. A legtöbben azt mondják, hogy ez rendben van. Régebben megálltam egy helyi szupermarketben, de már nem tudok. Most nem engednek be minket, hacsak nem mutatjuk be a COVID-19 tanúsítványt. De én nem akartam a vakcinát. Várok és meglátom. Egyelőre a benzinkutaknál állok meg, néha már útban az ügyfél célállomása felé.

Alexa egy londoni éjszakai piacon dolgozott. 2019-ben önálló taxisofőr lett, többnyire éjszaka dolgozik, nappal pedig a lányára vigyáz. 2020-ban, közvetlenül az első lezárás elrendelése előtt elmondta nekem, hogy mennyire örül annak, ahogyan a dolgok alakultak számára és a lánya számára.

De amint a lezárás megkezdődött, a taxisofőrök munkáját „nem alapvető fontosságúnak” minősítették. 2020 áprilisára Alexa elmagyarázta, hogyan „hagyta abba a munkát a COVID-19 helyzete óta. Most rengeteg számlát kell kifizetnem. Három hónap haladékot kaptam az autóhitelemre, de a lakbért még mindig fizetni kell. Ez nagyon nehéz volt!

A női járművezetők nagyrészt hiányoznak a platformgazdaság kutatási menetrendjéből és a munkavállaló-központú tanulmányokból9. Mégis, „világszerte több mint 64 millió nő dolgozik digitális munkaerő-platformokon keresztül, sokukat a platformok által széles körben hirdetett „emancipációs” lehetőségei motiválják a fizetett munka és a család összeegyeztetésére „10.

Pultosnak lenni Londonban

Bernie, a pultos, késő esti műszakban dolgozik. A világjárvány idején szabadságolták, és 2020 júliusában tért vissza dolgozni. Egy londoni bár ügyeletvezetőjeként Bernie átlagosan heti 40-50 órát dolgozik.

Miután az első lezárás véget ért, nagyon ideges voltam. Rendkívül nyugtalan. Már régóta nem érintkeztem senkivel, kivéve azokat, akikkel együtt élek. Rájöttem, hogy szükségem van szociális kapcsolatokra. Vissza kellett térnem a munkába. Azonban szinte olyan volt, mintha új munkát kezdtem volna. Mindent tudtam – hogyan kell szolgálni, meg minden. De a futás, a visszatérés az áramlatba, az, hogy olyan sokáig nem volt rutinom…

Hogy a vendéglátásban és a szálláshely-szolgáltatásban dolgozók hogyan vészelték át az egészségügyi válságot kormányzati támogatás nélkül, már nem lehet találgatni – egyrészt a hirtelen jövedelemvesztés, majd az anyagi nehézségek, a növekvő bizonytalanság, a magány és egyes esetekben a súlyos mentális egészségügyi problémák; másrészt az „alapvető” munkavállalóknak megnövekedett munkaterheléssel és nyomással kellett szembenézniük11.

A fentiekben bemutatottakhoz hasonló műszakos dolgozók tapasztalatai jelentősen eltérnek azokétól, akik a zárlat alatt távolról dolgozhattak, vagy akik a kormánytól pénzügyi támogatást kaptak.

Az étterem bezárása a lezárás alatt. A fotó a Julius-Cezar MacQuarie c/o Nightworkshop jóvoltából készült.

Az éjszakai munka egészségügyi következményei óriásiak. Az éjszakai munkások még a hétköznapokban is jellemzően egészségtelen gyorséttermi ételeket esznek, mivel nincs más alternatíva. A barátaik számára elérhetetlenek, és nem tudnak részt venni családi eseményeken. A hosszabb ideig tartó éjszakai munkavégzés ráadásul megzavarja a cirkadián és biológiai ritmust, ami növeli a munkahelyi stressznek való kitettséget és a rák lehetséges kockázatát12.

A világjárvány idején bizonyos termelési területeken az alacsony bérű foglalkozásokat „alapvető fontosságúnak” minősítették át, és a migráns munkavállalók „kulcsszerepet” kaptak a gazdasági és társadalmi szférában13. Ennek a diszkurzív fordulatnak a korlátait tükrözi az a tény, hogy az éjszakai munkások – legyenek migránsok vagy helyiek – mélyebb sebezhetőséget tapasztalnak, mint amivel az egészségügyi válság előtt szembesültek.

Az éjszakai munka chartája

A világjárvány alatt a „kulcsfontosságú ágazatokban” dolgozó éjszakai munkások a gyártósorokon, az élelmiszer-feldolgozó és csomagoló raktárakban, a gyümölcs- és zöldségrakodásban, a busz-, vonat- és metróvezetésben, az utak javításában, a betegellátásban, a hulladékkezelésben és a segélyhívások fogadásában teljesítettek riasztást.

Tapasztalataikból kiderül, hogy a mobilitás és a mozdulatlanság szoros dinamikában van egymással, és hogy egyikről sem beszélhetünk a másik nélkül. A legfontosabb, hogy illusztrálják a poszt-cirkadián kapitalista termelési rendszert, amelyet a bizonytalanság jellemez, és amely a dolgozó testeket még hajnal előtt kimeríti.

2022. március 1-jén elindítottam az Éjszakai Munkavállalók Chartáját, amely gyakorlati megoldásokat kínál az éjszakai dolgozók körülményeinek javítására, akiknek problémáit a posztindusztriális társadalmak nappali munkaidő-központú munkarendszerében ritkán ismerik el, nemhogy megoldanák.

A charta célja (1) az éjszakai munka sajátos problémáinak felismerése, (2) az éjszakai munkához kapcsolódó többrétegű bizonytalanság kezelése, és (3) az éjszakai munka jogi értelemben önálló munkaformává tétele. Aláíróvá válhat, és ajánlhatja a chartát szakszervezeteknek, munkaügyi szervezeteknek, munkáltatóknak, helyi és regionális tanácsoknak, valamint egészségügyi és biztonsági szervezeteknek.

1 Bianchini (1995)

2 Directive 2003/88/EC. Chapter 1, art. 2, paras. 1-4

3 Trade Union Congress (2015)

4 Eurofound (2018). Nightwork, EurWork, European Observatory of Working Life. No precise figures on night workers in Romania exist at the time of writing.

5 Macarie (2017)

6 See Ruhs & Anderson (2010)

7 Though there is no clear breakdown of migrant and local night shift workers serving NTEs, there is an agreed assumption among researchers that post-industrial countries demand migrants to work in precarious, low-paid, back-breaking work.

8 Povinelli (2011), 13

9 See for example Howcroft & Moore (2018), Cant (2020).

10 From an online presentation by Al James (2021) on “Platforming women, work and family in the gig economy” for the Philomathia Fellows Society.

11 Focus on Labour Exploitation. 2021. “To help workers, I would tell the government to…” Participatory Research with Workers in the UK Hospitality Sector. Participatory Research Working Paper 2. Available at: www.labourexploitation.org; UK Hospitality. 2021. Hospitality sector loses £80.8bn of sales in 12 months of COVID-19. Online. Accessed 18/06/2021.

12 IARC (2020). Night shift work. IARC Monogr Identif Carcinog Hazards Hum, 124, p.46 and 359.

13 Alcorn (2020), Fernandez et al. (2020)