Eltűnő Ukrajna

A 2019-es hivatalos adatok szerint Ukrajna 30 év alatt több mint 13 millió lakost veszített. Ugyanazok a folyamatok sújtják, mint Európa többi részét. Egy elnéptelenedő országban csak a nagyvárosokban és a környező településeken tapasztalható demográfiai növekedés. A különbség az, hogy Ukrajnában ez a folyamat sokkal gyorsabban zajlik, és a háború még tovább rontott rajta.

Harkivban, ahol én jártam, ezt úgy látod, mint a tenyeredet. A nagyvárosok elveszítik a gazdaságilag legaktívabb lakosságukat. Az egykor diákokkal teli Harkiv elvesztette fiataljainak jelentős részét, és akik megmaradtak, már negyedik éve tanulnak távolról: először a járvány, most pedig a háború miatt.

„Az elveszett nemzedék” – ez a kifejezés gyakran hangzik el az ukránok körében.

Demográfiai összeomlás

Ukrajna demográfiai helyzete már a háború előtt sem volt a legjobb. Ahogy a Keleti Tanulmányok Központja írja jelentésében: „2019-ben. […] egy kormányzati csoport elektronikus becsléseket készített (az ún. Dubilet-számlálás), többek között a a mobilszolgáltatóktól származó adatok alapján, ami 37,3 millió lakost eredményez (a Krím és a Donyecki és Luhanszki terület nem ellenőrzött részei nélkül). Az Ukrán Állami Statisztikai Szolgálat (Derzssztat) […] adatai szerint viszont az ukránok száma (a Krím nélkül, de a donyecki és luganszki területeket is beleértve) 41,9 millió volt”.

A demográfiai adatokat érintő további csapások 2022 után következtek be. Ukránok milliói hagyták el az országot, és a hadsereg létszáma több mint 700 000-re nőtt. emberek. Ukrajna függetlenné válásának évéhez képest a népességveszteség jelentős volt.

A háború után valakinek újra kell építenie az országot, ezért Ukrajna 27 év felettieket soroz be a hadseregbe. életévét. A legfiatalabbaknak túl kell élniük, hogy az országnak legyen jövője. A többmilliós kivándorlás mellett azonban még mindig többen halnak meg a háborúban. Az ukrán fél nem adja meg a veszteségek teljes mértékét, gyakran kitérő választ ad. 2023 áprilisában Olekszij Reznyikov védelmi miniszter azt mondta, hogy a halottak száma kevesebb, mint a törökországi földrengés áldozatainak száma (ott több mint 50 000 ember halt meg). Zaporizzsjában azonban azóta több hónapos heves harcok folytak. Az is tisztázatlan, hogy hány civil halt meg. Az ukrán főügyészség szerint ez a szám meghaladja a 10 ezret. személyek, de amint azt maga az ügyészség is megállapítja, ezek a számadatok nem teljesek.

Idős emberek falvai

Harkivból északra, Cirkuny faluba megyek, ahol a polgármesterrel akarok beszélni. A falu hét hónapig volt megszállás alatt, és a háború nagyon erős nyomot hagyott rajta.

– A háború előtt 6000 ember élt itt. ember, az egész hromada (település) területén pedig 14 000. Most talán másfél ezer ember él Circumában” – mondja Mykola Sikalenko polgármester. Kiemeli, hogy sokan elmentek vagy Harkivba, vagy nyugatabbra, külföldre.

Azok közül, akik a körletekben maradtak, a legtöbben idős emberek, akiknek a nyugdíjuk nem elegendő az alapvető kiadások fedezésére. Ezek az emberek gyakran traumatizáltak, vagy a legjobb esetben is közömbösek.

A háborúról eddig az interneten látott összes kép a Körülmények között válik élővé. Az a tény, hogy még mindig élnek emberek a romok között, tovább fokozza a tragédiát.

– A szomszédom házát eltalálta egy rakéta, és a lökéshullám megrongálta az enyémet. A szomszéd nem bírta elviselni. Most a nővérével él, és a háza nem alkalmas felújításra” – mutat rá Nadia a romos házra. Energikusan, de a sírás határán meséli el a történetet. Minden egyes kimondott szó egy hatalmas érzelem- és traumaköteg. Mindazonáltal az embernek az az érzése, hogy szavai üresjáratot találtak. Nincs sok autó, a vidékre jellemző gépek nem hallatszanak, még az állatok, ha vannak még itt, nem adnak hangot.

A Körülmények között főleg azok az idősek vannak, akik már életük legszebb éveit élték le, és a megszokásból maradtak. Saját szavaikkal élve, a fiatalok azért mentek el innen, „mert mit tegyenek”.

– 2022. február 14-én megbetegedtem kovidózisban. Kórházban voltam, amikor a háború elkezdődött. A lányommal Harkovban éltem, de miután felszabadították, visszatértem Cirkunszkba. Újjáépítjük. Itt születtem, és nem megyek el innen sehová. Harkovban a lányom közelében bérelek lakást, de ott minden idegen, itt pedig a sajátom. Hiányoznak az itteni rokonaim és barátaim. A legtöbben Finnországba vagy a balti államokba mentek, ahová az oroszországi Belgorodon keresztül kellett eljutniuk” – meséli Nadia a perspektívát.

Hányan mentek el?

Nem tudni, hányan távoztak vagy toloncoltak orosz területre. Ez egy újabb demográfiai csapás Ukrajnára. Az ENSZ adatai szerint ez több mint 2,8 millió embert jelenthet. Nem tudni azonban, hogy ezek közül végül hányan távoztak Oroszországból az EU-ba.

– Egy éven keresztül négy lettországi közúti határátkelőhelyen segítettünk ukrán menekülteknek. (Összesen öt van, és két vasútvonal). 2022 novembere és 2023 novembere között több mint 100 ezren lépnek be az EU-ba. emberek. Nem tudjuk, hogy hányan lépték át az átkelőket Litvániában, Észtországban és Finnországban, de hasonló intenzitású volt a balti országokban is – mondta Dagmara Góralczyk, a Lengyel Nemzetközi Segélyközpont Alapítvány (PCPM) munkatársa.

Viktor Szmygol, a circi újjáépítés ügyvivője úgy véli, hogy az új, modern házaknak kell prioritást élvezniük. Neki magának is volt egy ingatlanfejlesztő cége, ezért gondolatai a lakásépítés felé irányulnak.

– Az országot a fiatalok fogják újjáépíteni, és nekik kell, hogy legyen hol lakniuk, hogy vissza akarjanak jönni” – mondja.

Visszatérnek? A demográfusok és elemzők nem rendelkeznek optimista előrejelzésekkel.

Cyrkuny egyébként szerencsés, mert Trościaniec mellett Posad-Pokrowskie, Borodzianki, Moszczun és Jagodna is a rekonstrukció jövőbeli kirakatai közé került. Külön pénzeszközöket különítettek el ezeknek a városoknak, hogy az újjáépítés után „jobban éljenek, mint korábban”. A Zelenszkij-kormányzat meg akarja mutatni, hogy hatékonyan működik, és ezzel ösztönözni akarja a nyugati befektetőket. Másrészt ez a korrupció megelőzését is szolgálja. Ukrajnában azonban sokkal több elnéptelenedett és lepusztult város van, és a szükségletek végtelennek tűnnek.

Amíg a háború tart, nem lesz áram.

– Február 24. óta vagyok áram nélkül. Szerencsére van egy generátorunk, főleg a kút működtetésére és a víz szivattyúzására használjuk” – mondja egy lypci lakos.

A földrajzi helymeghatározás nem működik, mert a légiriadó ismét megszólalt. Akkor a nyomkövetés elakad, ezért ismerni kell az útvonalat. Tudom, hogy a falu Circuntól északra fekszik; innen autóval legfeljebb 10 perc alatt el lehet jutni Oroszországba.

Interjúalanyom élete az ételkészítés, a takarítás és a kóbor kutyák etetése körül forog.

– A harkivi régióban általában van áram, de itt, ahol megszállás volt, minden elromlott, pedig a határ 8 kilométerre van. Amíg a háborúnak nincs vége, addig az lesz, ami” – mondja.

– Nincs magas nyugdíjam, 2700 hrivnya [kb. 75 dollár – a szerk.]. Nekem magamnak kell főznöm” – hangsúlyozza az idősebb nő. Számára a humanitárius segítségnyújtás fontos, és pénzt takarít meg más termékeken. Beszélgetésünk napján egy csomag háztartási vegyszert kapott. A Biedronka Alapítvány támogatásának köszönhetően a Lengyel Nemzetközi Segélyközpont nyújt ilyen segítséget. A teherautók hetente egyszer járnak Harkov környékére, de Herszonba is , közvetlenül a frontvonalra.

– Ma ezt egy lengyel szervezettől kaptam” – mutat egy háztartási vegyszerekkel teli zacskóra. – A falusi hatóságok a harkivi szervezettel közösen minden második héten meleg ételt is hoznak. Mert nem csak magamnak és a férjemnek főzök” – mondja.

– Gyerekeknek?

– Nem, a két lányom Harkovban van, a fiam pedig Odessza közelében. Én etetem a kutyákat. Sokan elmentek és elhagyták őket, és én annyira sajnáltam őket. Udvariasak, nem bántanak senkit. Naponta több mint negyvenet etetek otthon” – mondja Alina Lypciből.

A háború vége?

– Mi 40 millióan vagyunk, ők 140 millióan, a számok önmagukért beszélnek” – mondja Cyrkun polgármester. A morál, valamint a kitartás azonban még mindig magas. – Az oroszoknak itt nincs mit keresniük. Ha újra idejönnének, minden ember, minden fa rájuk lőne. A Nyugat, az USA, Lengyelország segíteni fog, akkor győzni fogunk, de csak akkor, ha Oroszország szétesik” – teszi hozzá.

– Annyi haláleset. A „gazdaság és a tulajdon háborúja, nem a népé” [ukr. az államok és a hatalom háborúja, nem a népé]. Az ő oldalukon is sok fiatal fiú veszett oda” – mondja egy lippici lakos.

– Szerettem Oroszországot, néztem a tévéjüket, a koncertjeiket, mindent, ami orosz. Ők voltak a „sajátjaik”. Mire jó ez az egész? Régen jöttek vásárolni, kereskedtünk, most pedig a házakat lerombolták, az embereket megölték” – hallom a cirkun asszony hangjában az erős érzelmeket.

Kilátások?

Amikor Ukrajna 1991-ben elnyerte függetlenségét, az ország lakossága több mint 50 millió fő volt. A teljes körű háború kitörésének napján ez a szám már 37 millió volt. Most? Ezt senki sem tudja. Minden demográfiai előrejelzés egyetért abban, hogy rossz vagy nagyon rossz lesz. Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Demográfiai és Társadalomkutatási Intézetének vezetője, Ella Lebanova előrejelzése szerint az ország népessége a következő évtizedben 24 és 32 millió fő között mozoghat. Hasonló előrejelzések származnak az Európa Tanács által megrendelt kutatásból is.

Az ukrán hatóságok továbbra is reménykednek abban, hogy a háború befejezése után a migránsok visszatérnek az országba. Ez a kilátás azonban minden hónappal távolabb kerül, ahogy a menekültek egyre inkább elszivárognak új lakóhelyükre, és ahogy Ukrajnát egyre mélyebbre és mélyebbre emészti a háború.

Az ukránok azonban már többször is megmutatták elszántságukat olyan időszakokban, amikor kevesen fogadtak rájuk. Mind 2014-ben, amikor a legvéresebb összecsapások a kijevi Majdan tüntetések során kezdődtek, ahol több mint 100 embert öltek meg az európai integráció nevében, mind pedig 2022-ben, amikor szembeszálltak az orosz agresszióval. Úgy tűnik, az ukrán hatóságok ezúttal is arra számítanak, hogy a népük felemelkedik az esélyek ellen.

**

Az Európai Unió finanszírozásával. A kifejtett nézetek és vélemények a szerzők sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy a Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatóság álláspontját. Kommunikációs hálózatok, tartalom és technológia. Ezekért sem az Európai Unió, sem a finanszírozó szervezet nem felelős.

**

– Jan Wysocki