Európa a választások után: Erősödik a jobboldal, de vajon összejön-e?
Véget értek az európai parlamenti választások, és az eredmények megváltoztathatják a hatalmi egyensúlyt az EU legfontosabb intézményeiben. Az európai parlamenti frakciók összteljesítményét tekintve a Zöldek (G/EFA) szenvedték el a legnagyobb vereséget, különösen a németországi és franciaországi támogatottság nagymértékű csökkenése miatt. Ezeket nagyban befolyásolták a helyi politikai dinamika változásai, de a zöld pártok is szenvedtek attól, hogy a korábbi európai választásokhoz képest az éghajlati kérdések általában háttérbe szorultak. A biztonság és a migráció témái ezúttal egyértelműbben domináltak.
A vesztesek között van a liberális Renew Europe (RE). Ebben az esetben a franciaországi és a spanyolországi eredmények voltak a legfájdalmasabbak. Ez utóbbi jellemző az egész Európai Unióra, hogy a centrista Ciudadanos eltűnésétől és a baloldal enyhe gyengülésétől eltekintve a jobboldal – a mérsékelt és a szélsőséges – megerősödött.
Az európai jog megerősítése
Ursula von der Leyen, aki valószínűleg megtartja pozícióját az Európai Bizottság élén, elégedett lehet. Frakciója (az Európai Néppárt – EPP) az Európai Parlament legerősebb frakciójaként erősödött meg, és az EU jelenlegi konzervatív-liberális irányvonalának folytatását hirdeti. Bár a balközép (Szocialisták és Demokraták – S&D) csak minimálisan csökkent az európai parlamenti képviselők száma, a hangsúly jobbra tolódása valóságos.
Ezért felelős többek között a szélsőjobboldali AfD németországi és az FPÖ ausztriai előretörése, a hatalmi állapot fenntartása Olaszországban (ahol Meloni pártja váltotta Salvini Lega pártját), de mindenekelőtt a francia nacionalisták hatalmas sikere. Le Pen pártja több mint 30 százalékot szerzett. a szavazatok kevesebb mint 15 százalékát szerezte meg, míg az elnöki csoportosulás kevesebb mint 15 százalékot. Ez még az alacsony részvétel mellett is megdöbbentő eredmény – olyannyira, hogy Emmanuel Macron júniusra/júliusra előrehozott parlamenti választásokat írt ki.
Franciaország tehát kivételesen rövid és intenzív választási kampány előtt áll, és az Európai Unió a következő parlamenti ciklusban erős jobboldali nyomással fog szembenézni. Az EPP politikusai a centrumpártokkal való további szövetségkötést jelentik be, de elméletileg lehetséges lenne a radikális jobboldallal is kijönni, amit von der Leyen arra használhatna, hogy erősítse tárgyalási pozícióját a meglévő partnereivel folytatott tárgyalásokon, még ha egy jobboldali koalíció kilátása irreálisnak is tűnik. Ez megkérdőjelezi az olyan ambiciózusabb uniós projekteket, mint a Green Deal vagy az infrastrukturális beruházások, amelyeket a baloldal jobban kedvel.
Átrendeződés az Europarlamentben?
Az azonban továbbra is nyitott kérdés, hogy az európai parlamenti jobboldal hogyan oszlik majd meg. Sok szó esett arról, hogy az ECR és az ID egyetlen frakcióba olvadna, amely az S&D-hez hasonló erejű lenne, ami erősítené a jobboldal hangját a következő európai parlamenti ciklusban. Egy ilyen szövetség két potenciális vezetőjének, Giorgia Meloninak és Marine Le Pennek a személyes ambíciói útjában állhatnak. Meg kellene osztaniuk a hatalmat, és például Oroszországhoz való hozzáállásuk is különbözik, így nem biztos, hogy könnyű lesz kompromisszumot kötni. Szintén az elején kell meghatározni, hogy ki lesz a szövetségük tagja.
Egy esetleges néppárti jobboldali frakció, annak ellenére, hogy egyesíti a radikális jobboldal fő erőit, nem lehet elég szélsőséges ahhoz, hogy olyan pártokat fogadjon be, mint az AfD és fasiszta társai más országokból, például a Szlovák Köztársaságból vagy a Lengyel Konföderációból, amely Grzegorz Braunt küldi Brüsszelbe. Ezért a Meloni – Le Pen szövetség esetében valószínűsíthető, hogy az AfD körül egy további szélsőjobboldali frakció alakul, ha sikerül összegyűjteni a szükséges 23 képviselőt.
Hasonló manőverek várnak a baloldal azon részére is, amelyik nem tartozik a meglévő frakciók egyikébe sem. Különböző ideológiai profilú csoportosulásokra utal, a mérsékelt szociáldemokráciától a kommunizmusig, általában konzervatív és bevándorlásellenes beállítottsággal – az úgynevezett alt-baloldal. Itt élen jár a Sahra Wagenknecht Szövetség és az 5 Csillag Mozgalom, amelyeket szintén az oroszellenesség köt össze. Hozzájuk csatlakozhatnak többek között. Görög Kommunista Párt és a szlovák Smer, de bizonytalan, hogy az altbaloldali frakció elegendő tagot szerez-e a hivatalos induláshoz.
Meglepetések – ciprusi tiktoker és spanyol „mókusok
A dán európai parlamenti választások elég nagy meglepetést okoztak, ahol Mette Frederiksen miniszterelnök pártja nemhogy nem lett első, hanem a Szocialista Néppárt megelőzte. A dán szociáldemokraták több mint 100 éves történelmük során ez volt az első vereségük egy baloldali csoportosulással szemben, ami egyértelműen jelzi a jobboldallal fennálló kormánykoalíció kritikáját, amelyet a szociálpolitika feladása és a bevándorlás elleni küzdelemre való összpontosítás jellemez.
A baloldal számára pozitív hírek érkeznek más skandináv országokból. Svédországban és Finnországban is javította eredményeit – az utóbbiban a GUE/NGL-frakcióhoz tartozó Baloldali Szövetség váratlanul 17 százalékot szerzett. szavazat, több mint kétszer annyi, mint legutóbb. Ezzel megelőzte a szociáldemokratákat és a szélsőjobboldalt is. Ami a radikális baloldalt illeti, a belgiumi, írországi és olaszországi eredmények is figyelemre méltóak, ellensúlyozva a számos más országban elszenvedett veszteségeket.
Ugyanakkor egzotikusabb politikusokból sem lesz hiány az új Európai Parlamentben. Egyikük Fidias Panayiotou, egy jól ismert youtuber és tiktoker, akinek a listája közel 20 százalékkal gyarapodott Cipruson. szavazatok. A kampány indításakor a fiatal influencer kijelentette, hogy keveset tud az uniós politikáról, de ígéri, hogy olyan témákkal fog foglalkozni, mint az AI vagy a Bitcoin. Az euróválasztás másik váratlan fekete lova, Alvise Pérez, a Vége a pártnak párt vezetője, sokkal határozottabb nézeteket vall. Egykor a liberális középpárttal társult, ma már a szélsőjobboldallal és az alt-righttal hozható összefüggésbe.
A csoportosulás Spanyolországban közel 5 százalékot szerzett. szavazatok, a párt a végét járja az establishment és a „pártokrácia” számára. Pérez arról vált híressé, hogy állítólagos korrupciós botrányokat leplezett le, majd bíróságon védekezett a rágalmazási vádakkal szemben. Az európai parlamenti képviselői mandátuma állítólag biztosítja számára a mentelmi jogot, amelyre szüksége van ahhoz, hogy folytatni tudja a harcot a „mély állam” ellen, amely állítólag körülötte és támogatói körül leselkedik – több százezer követője van a Telegramon, akik az Anonymous maszkjában lévő mókusokat vették jelképüknek. Az idő majd megmutatja, hogy a TikTok vagy a Telegram sztárjai által előadott újfajta politika múló jelenségnek és kuriózumnak bizonyul-e, vagy egy nap nagyobb hatással lesz az Európai Parlamentre, de egyelőre az influencer-frakciótól nem kell tartanunk.
