A német demokrácia végre felébred a szélsőjobboldallal szemben
A német szélsőjobboldal és politikai élharcosa, az Alternative für Deutschland (AfD) 2024 eleje óta egy váratlan – és masszív – népi mozgalom miatt került a háttérbe. Január közepe óta németek milliói vonultak az utcára minden hétvégén, hogy békésen elítéljék az AfD idegengyűlölő retorikáját és antidemokratikus programját. A mozgalom még mindig tart, bár lassabb ütemben.
A kirobbantás kiváltó oka a hírhedt „potsdami találkozó” története volt. Az oknyomozó platform Correctiv január 10-én leplezte le hogy ezen a titkos találkozón, amelyre 2023 novemberében került sor Berlin közelében, olyan emberek találkoztak, akik állításuk szerint nem ismerték egymást. Köztük voltak a konzervatív CDU párt tagjai, az AfD parlamenti képviselői és vezetői, a Von Bismarck család egyik sarja, néhány gazdag magánszemély, valamint neonácik és identitárius aktivisták. A találkozó fő előadója Martin Sellner, az osztrák identitárius mozgalom vezetője volt. Ő ismertette egy „visszavándorlási” terv részleteit, amely kétmillió külföldi tömeges kiutasítását irányozza elő Németországból Észak-Afrikába. A „rosszul asszimilálódott” német állampolgárok deportálását is kilátásba helyezték.
„A „visszavándorlás” fantáziája már jó ideje létezik” – mutat rá Lorenz Blumenthaler, az Antonio Amadeu Alapítvány (AAS) kutatója és szóvivője, egy német szélsőségességre és rasszizmusra összpontosító civil szervezet. „A szélsőjobboldalt tanulmányozók körében jól ismert, de eddig nem keltett nagy figyelmet. Ezért meglepett minket a nyilvánosság reakciójának erőssége”. A magas szintű politikai intrikákról szóló leleplezések a jelek szerint sokkot okoztak, csakúgy, mint egy olyan valós találkozó konspiratív hangulata, ahol ilyen konkrét – és alkotmányellenes – tervek kerültek terítékre.
„Régóta tudom, hogy az AfD egyes vezetői náci utalásokkal tarkított rasszista dolgokat mondanak” – jegyezte meg Wiebke Brenner, egy helyi tüntető, akivel február 3-án találkoztunk Berlinben. „De hirtelen megtudni, hogy jelentős anyagi forrásokkal rendelkező emberekkel találkoznak, hogy a külföldiek tömeges kiutasításának terveiről beszéljenek! Ez ijesztő. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.”
A tüntetések zajosan szembeszálltak az AfD lázító állításával, miszerint Németország a gazdasági csőd és a kulturális széthullás szélén áll, és úgy tűnik, megfékezték az AfD felemelkedését. A februártól kezdődően a választási szándékot vizsgáló összes országos felmérésben a párt megtorpant, a 24%-os csúcsról 16%-19% közötti tartományba esett a csúcsról 16%-19%-ra. Az AfD keleti központi tartományaiban, például Szászországban, Türingiában és Brandenburgban is látható a visszaesés – bár az AfD ott még mindig 30% körül mozog.
„Az első tanulság az, hogy rövid idő alatt sok embert lehetett mozgósítani”, mondja Blumenthaler úr. „Ezek voltak a legnagyobb tüntetések a klímatüntetések óta. És a mozgósítás széleskörű volt, sok olyan idősebb embert vonzott, akik korábban soha nem vonultak utcára, hogy a szélsőjobb ellen tiltakozzanak. Végül, a tüntetések mindenhol zajlottak, beleértve a keleti kisvárosokat is, ahol a szélsőjobboldal erős, és ahol bátorság kell ahhoz, hogy szembeszálljunk vele.”
Központi szerepet játszott a fő szervező, a Friday for Future klímamozgalom és a Campact civil szervezet. A közösségi média elsajátításának, országos kapcsolataiknak és a helyi szereplőkkel való gyors kapcsolattartás képességének köszönhető, hogy a tüntetések ekkora méreteket öltöttek. „Megmutatták az aktivistáknak is, hogy az évekig tartó helyszíni munka nem volt hiábavaló – a nem aktivistáknak pedig azt, hogy milyen hatékony lehet egy ilyen elkötelezettség” – teszi hozzá Pit Terjung, az egyik szóvivő. Az Antonio Amadeu Alapítványtól a „Nagymamák a szélsőjobb ellen” csoportig minden csoport az aktivizmus iránti növekvő lelkesedésről beszél.
„Ahhoz, hogy túllépjünk az egyszerű tiltakozásokon, közös narratívára van szükségünk, amely mozgósítja az embereket. Ez nincs meg” – Lorenz Blumenthaler, Antonio Amadeu Alapítvány
„A mozgalom szövetségeket kötött és számos demokratikus mechanizmust aktivált” – teszi hozzá Lorenz Blumenthaler. Például a német munkaadók, akik általában kerülik, hogy állást foglaljanak, a Német Szakszervezetek Szövetségével (DGB) közösen közzétettek egy közös felhívást a visszavándorlás gondolata ellen. Az egyházak egyértelműen az AfD ellen foglaltak állást. Ami a médiát illeti, az nagyobb figyelmet szentelt a szélsőjobboldali nebuló működésének és céljainak.
Az AfD felemelkedése a közösségi hálózatokon, különösen a Tik Tokon került górcső alá. Különösen a türingiai AfD-frakció került reflektorfénybe, amely úgy tűnik, hogy a szeptemberi tartományi választásokon az első helyen fog szerepelni. Így kiderült, hogy a párt tervei szerint az alkotmányos és politikai eszközöket kihasználva Thüringiát szélsőjobboldali laboratóriummá kívánja alakítani.
Három hónap elteltével a tüntetések száma és gyakorisága drámaian csökkent. A hétvégi több százezer tüntetőről mára már csak néhány tízezerre rúg. Lorenz Blumenthaler szerint ez nem meglepő: „Ahhoz, hogy túllépjünk az egyszerű tiltakozásokon, szükségünk van egy közös narratívára, amely mozgósítja az embereket. Ez nincs meg. És bár a hagyományos politikai pártok mind üdvözölték és támogatták a mozgalmat, nem ők kezdeményezték, és nem is járultak hozzá túlságosan.”
Az európai parlamenti választások, majd három keleti tartományban a regionális választások előtt álló szociáldemokrata SPD és mindenekelőtt a konzervatív CDU nehezen tudja elképzelni a szélsőjobboldallal szembeni jövőbeli szövetséget. Az is nehezükre esik, hogy egyértelmű álláspontot foglaljanak el, hogy úgy húzzanak vörös vonalakat, hogy közben ne utasítsák el a szélsőjobb tiltakozó szavazóit.
A tüntetések legalábbis újraélesztették a vitát egy olyan párt megfigyeléséről, amelynek több németországi régióban működő fiókjait a hírszerző szolgálatok szélsőségesnek minősítették. A párt betiltására irányuló eljárás perspektívája most nagyobbra nőtt. Erről a német alkotmány rendelkezik, ha „valós jelek” utalnak arra, hogy egy párt a liberális és demokratikus alkotmányos rendet akarja megtámadni és „felszámolni”.
