Hogyan osztja meg a gázai háború a baloldalt és hogyan polarizálja Közép-Európát is
2023. november 9., 2039. november 2023
A nyugat-európai városokban és kisebb mértékben az Egyesült Államokban is egyre több tüntetés zajlik Palesztina támogatására, Izraelt bírálva. Vannak olyan hangok, amelyek tagadják a demokratikus zsidó állam létjogosultságát. Londonban vagy Párizsban egyenként több tízezer embert gyűjtenek össze.
Az Izraelt övező viták a közösségi médiába és az egyetemi kampuszokra költöznek. Megosztják a baloldalt, különösen Nagy-Britanniában és Franciaországban.
Az október végén az ENSZ Közgyűlésének „állandó, azonnali és humanitárius tűzszünetre” felszólító határozata ellen szavazó négy uniós ország közül nem kevesebb, mint három közép- és kelet-európai (Horvátország, Csehország és Magyarország) – egy (Ausztria) pedig szomszédos ország. Lengyelország, Szlovákia, Románia és Litvánia tartózkodott a szavazáson. Az Unió egyetlen posztkommunista állama, Szlovénia támogatta az állásfoglalást.
Nem voltak olyan tömeges tüntetések a gázai palesztinok támogatására a mi térségünkben, mint Európa nyugati részén.
„Apartheid állam”.
A gázai háború elleni varsói tüntetések egyike kizárólag egy Dávid-csillagot ábrázoló, „tartsátok tisztán a világot” feliratú transzparens miatt keltette fel a mainstream média figyelmét. Ezt egy norvég diák vitte magával. A feliratot védelmező hangok – azzal érvelve, hogy az Izrael állam zászlaját ábrázolja, nem pedig a Dávid-csillagot önmagában, és kizárólag anticionista, nem pedig antiszemita – enyhén szólva is ritkák voltak, de a közösségi médiában hetek óta egyre nő az Izrael elleni harag. Különösen a baloldali buborékban. Ez nem csak a gázai háborúra vonatkozik, hanem a megszállt területekkel és a Palesztin Hatósággal szembeni egész politikára, sőt magára Izrael állam projektjére is, mint demokratikus zsidó államra – amelyet a baloldalon egyesek nem annyira „a Közel-Kelet egyetlen demokráciájának”, mint inkább „a világ utolsó gyarmati államának” tekintenek.”
A mozgósítás kulcskérdése – az Izrael politikája és létjogosultsága feletti radikalizálódás elősegítése – természetesen továbbra is a Gáza elleni jelenlegi támadás és annak civil áldozatai.
A Varsóban október 29-én tartott tüntetés után a Young Together – az azonos nevű párt ifjúsági ága – profilja a következőket tette közzé: „Ma végigvonultunk Varsó utcáin, azonnali és tartós tűzszünetet követelve Gázában. A palesztinok ellen elkövetett népirtást soha nem lehet igazolni, el kell ítélni és meg kell büntetni”.” Szczepan Twardoch író, aki a parlamenti választásokon hivatalosan a Razem szejm-jelöltek csoportját támogatta, így nyilatkozott: „A „népirtás” kifejezés használata ebben a kontextusban nagyon szégyellem magam.”
A Krytyka Polityczna kérdésére Maciej Konieczny – a Razem tagja és a kilencedik szejm lengyel-palesztin parlamenti frakciójának társelnöke -, hogy helyénvaló-e a pártja ifjúsági csoportja által ebben az összefüggésben használt „népirtás” kifejezés, így válaszolt: „Mint a Szejm külügyi bizottságának alelnöke, igyekszem itt nagyon pontosan megválasztani a szavaimat. Nem hiszem azonban, hogy a Gázából naponta hozzánk érkező információk és képek fényében érdemes lenne a fiatalokat erős szavakért bírálni.”
A National Board of Together közzétette állásfoglalását a gázai eseményekkel kapcsolatban. Azzal kezdi, hogy elítéli a Hamász terrortámadást. A szerzők továbbá leszögezik, hogy „a támadás nem politikai vákuumban történt. Izrael 56 éve megszállva tartja a palesztin területeket. Az állam apartheid politikát folytat, megtagadja a palesztinok alapvető jogait, tömeges kitelepítéseket hajt végre és mindennapos erőszakot, amely az idei év során mind Gázában, mind Ciszjordániában eszkalálódott”. Izrael gázai akcióit „háborús bűncselekménynek” nevezik, a poszt tűzszünetre való felhívással zárul.
Nem szól semmit Izrael önvédelemhez való jogáról, vagy a békét biztosító megoldásról – mint például két állam létrehozása a történelmi Palesztinában, zsidó és arab, az 1967 előtti határok között. Amikor erről kérdezték, Konieczny úr így válaszolt: – A kétállami megoldást Izrael állam szándékos intézkedései rendkívül megnehezítették, ha nem lehetetlenné tették.
Azért, hogy Izraelt rákényszerítsék a palesztinok jogainak tiszteletben tartására, a Together támogatja az Izrael elleni bojkott- és szankciókampányt, az apartheid-korszak dél-afrikai politikájának mintájára. A kampány, amely az Izraellel folytatott termékek, vállalatok, kulturális kezdeményezések vagy akár tudományos cserék bojkottálására buzdít, rendkívül ellentmondásos. A tudományos vagy kulturális kezdeményezések bojkottja a nacionalista izraeli jobboldal politikáját leginkább bíráló köröket sújtja, és vannak olyan hangok, amelyek az egész kampányt de facto antiszemitának minősítik.
„Ez már nem is vita.”
Konieczny kollégája a koalíciós Baloldali Klubból, Anna Maria Zhukowska másképp látja a gázai konfliktust. A politikusnő a lengyel-izraeli parlamenti frakció alelnöke, és vasárnap Izraelbe látogatott. Mint az RMF rádiónak adott interjújában elmondta, tájékozódni akar az ottani helyzetről. „Nem annyira azért megyek, hogy Izraelt támogassam, hanem hogy támogassam azokat, akik a terroristák ellen harcolnak, azokat, akik csecsemőket gyilkolnak” – mondta Robert Mazureknek.
Az asszony ugyanebben a beszélgetésben elismerte, hogy Izrael létjogosultságának tagadása megfelel az antiszemitizmus definíciójának. Zsukovszkajának a közel-keleti konfliktussal kapcsolatos álláspontja, amelyet egy politikus az X portálon ismertetett, vitát váltott ki a baloldali buborékban. Különösen az a poszt, amelyben azt állította, hogy míg a kurdok „saját nyelvvel és identitással rendelkező nép”, addig a „palesztin identitás az Izrael-ellenességre és az iszlámhoz való ragaszkodásra fut ki”
.Zsukovszkaja a múlt hét végén indoklás nélkül törölte fiókját az X portálon. A Gazeta Wyborcza kérdésére, hogy miért döntött így, azt válaszolta: „Mert elegem lett.”
A Krytyka Polityczna kérdésére, hogy egyedül érzi-e magát az Izraelben és Palesztinában zajló eseményekkel kapcsolatos nézeteivel, Zsukovszka röviden így válaszol: „Igen”. Elismeri, hogy ez a kérdés megosztja a lengyel baloldalt. Ezzel együtt azt mondja, hogy a vita elsősorban generációs jellegű.
A gázai helyzettel kapcsolatban a legnyíltabb és legdühösebb álláspontot valóban a fiatal aktivisták képviselik, akik gyakran egyszerűen agresszornak és gyarmati projektnek tekintik Izraelt, amely jelenlegi formájában a legjobb esetben is anakronizmus. Hasonló polarizáció figyelhető meg számos nyugati demokráciában.
Hová fogja ez a konfliktus vezetni a baloldalt? – A Hamász korábbi, 2014-es izraeli inváziójához képest sokkal mélyebb és komolyabb megosztottságot látok. Szeretném, ha ez a vita magasabb szinten zajlana. Mert ma már gyakran nem is vita, hanem egyenesen gyűlöletkampány” – válaszolta Zsukovszkaja.
„Ez nem egy meghatározó kérdés.”
A többi párt, amely a baloldallal együtt valószínűleg új kormányt alakít majd, egyértelműen közelebb áll Zsukovszkaja álláspontjához. Rajta keresztül ment Izraelbe Pawel Kowal képviselő a PO-ból. A Gazeta Wyborcza című lapnak adott interjújában azt mondta: „Az itt történtek bármilyen értékelését azzal kell kezdeni, hogy kimondjuk: A Hamász egy terrorszervezet, amelyet eszközként használnak a közel-keleti béke lerombolására, Izrael elszigetelésére, az amerikai politika tönkretételére a régióban. A Hamász a felelős, beleértve a polgári áldozatokért mindkét oldalon, mert ők kezdték.”
A parlamenti képviselő számára a Hamász-támadás a Moszkva-Peking-Teherán tengely által a „kollektív Nyugat” ellen folytatott háború újabb részlete. Kowal neheztel a lengyel kormányra, amelynek képviselői nem mentek Izraelbe a támadások után. Zbigniew Rau külügyminiszter az arab nagykövetekkel való találkozót követő nyilatkozatában szolidaritását fejezte ki a gázai halálos áldozatokkal és „megértését a palesztin politikai törekvésekkel”, és „félrekalibráltnak” nevezte azt. A palesztin államiság és a palesztinok politikai törekvéseinek kérdésére sem Smith, sem az interjút készítő újságíró, Dorota Wysocka-Schnepf nem tért ki.
Necessary, amikor Smith kijelentéseiről kérdezték, „egyoldalúnak” nevezte azokat. Ő maga elismeri, hogy pozitívan látja Rau miniszter álláspontját: – Értékelem, hogy a lengyel kormány kivétel a térségben, és kiegyensúlyozott álláspontot képvisel itt” – mondja, miközben bírálja a Morawiecki-kabinetet a Gázában tartózkodó és evakuálási segítséget kérő lengyel állampolgárok kérdésében tanúsított passzivitásáért.
Megkérdezzük a Necessaryt, hogy az izraeli és palesztin helyzethez való hozzáállás kérdéses lehet-e az új koalícióban. – Nem hiszem, hogy így lenne. Ez nem annyira meghatározó kérdés a lengyel érdekek szempontjából, mint például az Ukrajnának nyújtott segélyekhez való hozzáállás – válaszolja.
Visegrád Netanjahunak
Rau miniszter álláspontja valójában különbözik Csehország és Magyarország álláspontjától, amelyek nemcsak a gázai tűzszünetet követelő ENSZ-határozat ellen szavaztak, hanem a közgyűlés általi elfogadása után Jana Černochova cseh védelmi miniszter a szövetségből való kilépésre szólította fel Csehországot.
A szövetségből való kilépésre szólította fel Csehországot.Csehszlovákia felbomlása után az egymást követő cseh kormányok többször is nemcsak Izraelhez, hanem még az izraeli jobboldalhoz is közel álló álláspontot foglaltak el. 2012-ben Csehország volt az egyetlen ország, amely – Izraellel együtt – Palesztina ENSZ-képviseleti státuszának emelése ellen szavazott. Elutasították a megszállt területekről származó termékekre vonatkozó uniós iránymutatást. A parlament 2019-ben határozatot fogadott el, amelyben elítélték az Izrael bojkottjára való felhívásokat. Miért ilyen Izrael-párti a cseh kormány álláspontja? Jan Bělíček, az A2larm.cz cseh újságírója szerint: – Ez mély történelmi hagyományokból ered.
Tomáš Masaryk, a két háború közötti Csehszlovákia első elnöke szimpatizált a cionizmus követeléseivel. A két világháború közötti időszakban és a háború utáni első években is folyamatosan támogatta a palesztinai zsidó állam létrehozásának gondolatát, amíg Csehszlovákia kénytelen volt irányt változtatni, mint minden keleti blokkbeli ország. A kommunizmus bukása után a kifejezett Izrael-párti kurzus reakció volt a népi demokrácia időszakának politikájára. Ezt gyakorlatilag minden politikai erő folytatta. A szociáldemokraták és egyes politikusok megpróbálták árnyalni a kérdést.
Milyen mértékben tükröződik ez a politikai osztály konszenzusa a közvélemény Izraelhez és Palesztinához való hozzáállásában? Prágában tüntetések zajlottak Izrael gázai akciói ellen, a résztvevők számát csak százakban lehetett megszámolni.
Bělíček szerint azonban a szokásosnál sokkal többen voltak. Az újságíró szerint valami kezd változni az izraeli és palesztinai helyzet megítélésében a cseh közvéleményben, bár nagyon lassan. Az Izraellel szembeni kritika egyre nagyobb visszhangot vált ki a közösségi médiában, folyamatosan szembesülve az antiszemitizmus vádjával.
A magyarok is az ENSZ-határozat ellen szavaztak. Ez nem volt meglepő mindazok számára, akik az elmúlt években figyelemmel kísérték az izraeli-budapesti kapcsolatokat. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök szoros szövetségesre talált Orbán Viktorban. És mindezt annak ellenére, hogy az Orbán-kormány a Soros György elleni kampányt szervezve egyenesen antiszemita indítékokra hivatkozott.
Ami közös Orbánban és Netanjahuban, az a liberális demokráciával szembeni ellenszenv, az elitekkel szembeni ellenérzések mozgósítására és radikálisan nacionalista érzelmekre épülő politika. Az előbbi szövetségesként garantálja Netanjahu támogatását azokon a nemzetközi fórumokon, ahol Izraelt bírálják az emberi jogok megsértése miatt. Magyarország, Lengyelországhoz hasonlóan, megvásárolta Izraeltől a Pegasus kémrendszert, amelyet a kormány politikai ellenfeleinek megfigyelésére is használni akartak. A Hamász-támadás és Izrael támogatása viszont lehetővé teszi Orbán számára, hogy visszatérjen kedvenc témáihoz: a terrorizmus fenyegetéséhez és a határok védelmének szükségességéhez a globális délről érkező újonnan érkezettektől, mint potenciális terroristáktól.
Az elméletben ugyanezen a szinten a Netanjahu-kormánynak egyet kellene értenie a lengyel kormánnyal. De miközben mi is megvettük a Pegazust, és Netanjahu állítólag tanácsokat adott a Jog és Igazságosság pártnak, hogyan lehet a bíróságokat leigázni, Lengyelország tartózkodott az ENSZ-határozatnál, és két éve nincs nagykövetünk Izraelben. Az előzőt, Marek Magierowskit az izraeli külügyminisztérium azt javasolta, hogy szabadságáról ne térjen vissza a posztra, miután az elnök aláírta a közigazgatási eljárási törvénykönyv módosítását, amely lehetetlenné teszi a Lengyelországban maradt egykori zsidó tulajdonra vonatkozó követelések érvényesítését.
Polarizációs korlátok
Régiónk, bár az izraeli és gázai helyzet miatt szintén ki van téve a polarizációnak, sokkal kevésbé, mint a nyugat-európai vagy az amerikai demokráciák. Ez a tendencia várhatóan folytatódni fog két tényező miatt. Az első a palesztinokkal szolidáris lengyelek kis diaszpórája, akik a Közel-Keletről vagy iszlám országokból származnak – az ilyen hátterű választók hozzáállása jelentősen befolyásolja a nyugati politikai pártok, különösen a baloldaliak álláspontját.
Második: Lengyelországnak reálisan szinte nulla befolyása van arra, hogy miként oldódik meg az izraeli-palesztin helyzet – legfeljebb az Európai Unió irányvonalát alakíthatja a kérdésben. A polgároknak ezért nem szabad úgy érezniük, hogy a lengyel kormányra gyakorolt nyomásgyakorlásuk bármit is megváltoztathat.
A polarizációt tovább fokozza a lengyel állampolgárok és állampolgárok egyre növekvő csoportjának részvétele a globális hírkörökben és buborékokban, ahol Izrael politikája gyökeresen eltérő érzelmeket vált ki – különösen a Gázával kapcsolatban.
írta: Jakub Majmurek
