Éghajlatváltozás, kétségbeesés és félretájékoztatás: a harc folytatódik

A félelem megakadályozhat bennünket a klímaváltozás elleni küzdelemben? A The Guardian című lapban Damian Carrington megkérdezte az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 380 vezető tudósát, hogy mit gondolnak a jövőről: az eredményekből kiderült, hogy rettegnek, de elszántak a további küzdelemre.

„Néha szinte lehetetlen nem reménytelennek és megtörtnek érezni magunkat” – mondta a klímakutató Ruth Cerezo-Mota. Két dolog azonban segít Henri Waisman, a franciaországi IDDRI politikai kutatóintézet kutatója: „Emlékezve arra, hogy mennyi előrelépés történt azóta, hogy 2005-ben elkezdtem a témával foglalkozni, és hogy minden tizedfok sokat számít – ez azt jelenti, hogy még mindig hasznos folytatni a harcot.”

Christiana Figueres, az ENSZ éghajlatváltozási egyezményének 2010 és 2016 közötti vezetője, válaszolt ezekre néhány nappal később. „A kétségbeesés érzése érthető, de megfoszt minket az ügynökségeinktől, sebezhetővé tesz minket a félretájékoztatással és dezinformációval szemben, és megakadályozza a szükséges radikális együttműködést” – írta Figueres. „A kétség visszatart minket a bátor cselekvéstől.”

Az IPCC tudósai talán nem klímavesztegetők, de a felmérésre adott válaszaik rávilágítanak a „klímavesztegetés” veszélyeire. Mit kell tehát tenni? A SustainableViews, Michael Mann és Katharine Hayhoe írja hogy „a doom ellenszere a cselekvés”. A cikk szerzői úgy hangoztatják, hogy könnyűnek-gyorsnak tűnik: „Megvan, amire szükségünk van a kibocsátás csökkentéséhez. Az akadályaink kizárólag politikai és gazdasági jellegűek, és ezek az akadályok leküzdhetők.”

Ezt elmondva, készen áll a szavazásra? Kevesebb mint két héten belül mind a 27 tagállamban uniós választásokat tartanak (ha információra van szüksége az üggyel kapcsolatban, ne aggódjon – megoldottuk).

Mint minden választási kampányban, a tájékoztatás kulcsszerepet játszik. A fosszilis tüzelőanyag-ipar, jobboldali csoportok és állami szereplők, például Oroszország által táplált intenzív dezinformációs támadások terjedtek a közösségi médiában a EU Green Deal, a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegesség elérését célzó csomag ellen. A hamis állítások között szerepelnek olyan felvetések, amelyek szerint az EU „szén-dioxid-útleveleket” vezet be, és megtiltja az idősebb autók javítását. A szakértők az által Euractiv megkérdezett szakértők a félretájékoztatás elleni hatékony küzdelem érdekében a diskurzus átpolitizálása mellett érvelnek.

Mivel a jobboldali és szélsőjobboldali befolyás növekedése az európai politikában veszélyezteti az olyan területeken elért eredményeket, mint az éghajlatvédelem és a környezetvédelem, Manon Aubry, Aurore Lalucq és Marie Toussaint francia baloldali európai parlamenti képviselők vitája e tendencia elleni stratégiákat vizsgálja. Ők megvitatják a Alternatives Economiques vel, hogy „a baloldal” hogyan egységesítheti és növelheti befolyását anélkül, hogy kompromisszumot kötne szociális és környezetvédelmi céljai tekintetében.

Toussaint, aki egyben a Zöldek vezető jelöltje is, egy chat with Justine Guitton-Boussion for Reporterre, rávilágít a jelentős brüsszeli környezetvédelmi visszalépésekre. Képzett jogászként és hivatalban lévő politikusként kijelenti, hogy készen áll az „évszázad harcára”: az ökológiára.

Azt is ideje számba venni, hogy mit tettek az elmúlt törvényhozásban. 

A tápanyagszennyezés visszaszorítását célzó uniós szabályozást például nem megfelelőnek kritizálják. Az olyan stratégiák ellenére, mint a biológiai sokféleség és a zöld megállapodás keretében a „Farm to Fork”, amelyek célja, hogy 2030-ig 50%-kal csökkentsék a tápanyagveszteséget és 20%-kal a műtrágya felhasználást, a szakértők meghallgatta Marcello Rossi és Davide Mancini at EUObserver érvelnek amellett, hogy ezek a célok szigorúbb politikák és jobb végrehajtás nélkül elérhetetlenek. Valójában a tápanyagszennyezés, elsősorban az intenzív mezőgazdaságból származó szennyezés már most is fenyegeti az európai víztesteket olyan problémákkal, mint az algavirágzás és az eutrofizáció, ami mind az ökoszisztémákra, mind az emberi egészségre hatással van.

A nagy ipari szervezetek azonban általában nem örülnek, ha üzleti tevékenységük megváltoztatásáról van szó. Ezért a szavazóik érdekeinek védelmében az olyan csoportok, mint a jobbközép EPP és a liberális Renew Europe június után teljesen más gondolkodásmódot szorgalmaznak. „Zöld ipari megállapodást” akarnak, a gazdasági és társadalmi aggályokat helyezik előtérbe a környezetvédelmi stratégiákkal szemben, és kevesebb szabályozást követelnek Brüsszeltől. Különösen az Európai Néppárt ellenzi határozottan a klíma- és környezetvédelmi politikákat tavaly óta, erre példa az ökoszisztémák helyreállítását célzó uniós törvényjavaslat, a természet helyreállításáról szóló törvény. Az Európai Parlament jobboldali képviselői szerint ez veszélyt jelent a gazdaságra és az EU nemzetközi versenyképességére. A baloldali és zöld csoportok viszont igyekeznek kiemelni a természetvédelem előnyeit, többek között az olyan ágazatok számára, mint a mezőgazdaság. EUNews összehasonlította a különböző politikai programokat, és nézett arra, hogyan nézhet ki egy versenyképes Európa.

Végre a holland Földműves-Polgár Mozgalom (BBB, jobboldali populizmus) kormányra kerülése a Geert Wilders vezetésével sarkalatos változást jelent, amely potenciálisan hatással lehet az uniós politikára. Wilders az a fajta ember, aki „klímahisztériáról” beszél, és azt mondja, hogy minden probléma gyökere a menedékkérőkben rejlik. Ha jobban meg akarja ismerni a figurát, olvassa el ezt az Thijs Broer ironikus (ugyanakkor aggasztó) cikkét az Vn számára.

A másik megjegyzés: májusban érdekes újságcikk jelent meg az EU környezetének állapotáról.

Elisabetta Tola, a padovai egyetemről, összekötötte a tudományos szakirodalmat, a műholdas adatokat és a terepi jelentéseket, hogy azonosítsa a leginkább leromlott vagy még ismeretlen olasz vizes élőhelyeket.

Jairo Marcos és Ana Muñoz az ElDiario.es számára a spanyolországi Montánchez városába utazott, ahol a polgárok levertek egy szélenergia megaprojektet, és most demokratizálják saját energiájukat.

Ioana Moldoveanu és Daniel Bojin vizsgálták a romániai portál Rise Project számára az alvilági klánokat, két romániai energiaipari vállalatot és mikro-vízerőműveket érintő maffiapénzeket.

Tom Brown és Christina Last, a Follow the Money, világított rá hogyan rejtik el az olaj- és gázipari vállalatok a valódi kibocsátásukat, egy új technológiával, amely megnehezítheti a nyomon követést.

Georgia Anagnou a Salomon met a görögországi Palamaszban élő emberekkel, akik jogi úton támadják a rendkívül termékeny földjeik napelemparkok céljára történő lekötését, mivel a mezőgazdaságra gyakorolt káros hatásoktól tartanak.

Végre egy kis önreklám: Mimesis kiadta A Fuoco (A tűzben) című könyvét, amely 18 újságíró (köztük jómagam) hozzájárulásait gyűjti össze, akik először a A Fuoco hírlevélben vettek részt, az olasz kollaboratív projektek Pagella Politica, Facta.news és Slow News. Az élelmiszerláncoktól kezdve a migrációig különböző témákat érintve próbáltuk leleplezni az álhíreket és a klímaváltozással kapcsolatos mítoszokat és az azt övező politikát.