A médiakoncentráció Európában, a demokrácia növekvő veszélye
A médiakoncentráció arra a jelenségre utal, amikor a médiatulajdon fokozatosan kisszámú befektető kezébe kerül. Az utóbbi években a kérdés kritikus jelentőségűvé vált: a jelenlegi trend szerint a médiavállalatok a márkáik konszolidálása érdekében egyesülnek, ahogy kiemelt a 2022-es Media Pluralism Monitor (MPM) jelentésben, amelyet a Centre for Media Pluralism and Media Freedom.
.A különböző vélemények kifejezése és láthatósága elengedhetetlen a valódi demokrácia fenntartásához: ezek a pluralizmus garanciái, amely az eltérő hangok egyensúlyát feltételezi. A médiatulajdonosok és részvényesek jelentős befolyást gyakorolnak a tulajdonukban lévő vállalatok szerkesztői irányvonalára: ezt nevezik „véleményhatalomnak”. Valójában ez a fő hozadéka a befektetésnek, amelyet a médiavállalatok vásárlói remélnek. Bár a médiavállalatok messze nem tartoznak a legjövedelmezőbb befektetések közé, továbbra is vonzzák a spekulánsok érdeklődését.
Ez a jelenség ma már általános. Példaként említhető az ausztrál-amerikai Rupert Murdoch, a Fox News és a The Sun vezetője, valamint a tavaly júniusban elhunyt üzletember és politikus Silvio Berlusconi, aki Olaszország legnagyobb magántévécsatornáinak tulajdonosa volt.
A Franciaországban Vincent Bolloré az, aki tüzeli a vita nagy részét: A Bolloré tulajdonában van a Canal+ csoport, amely 3 országos csatornát (C8, Cnews és CStar), valamint a Prisma média, amely 35 magazint működtet, a celebmagazintól Voici a Harvard Business Review -ig és a (nagyon) fiatal közönségnek szóló magazinig Mortelle Adèle. A Bolloré-csoport tulajdonában van még a Dailymotion videoplatform, a Hachette kiadóóriás és az Europe 1 mainstream rádióadó is. Bolloré évek óta azt a stratégiát követi, hogy az általa megvásárolt márkákat a politikai jobboldal felé tolja, amit már elutasított számos alkalommal.
Ez a tendencia más európai országokban is megfigyelhető: a Britanniában Jonathan Harmsworth, Rothermere 4. vikomtja ellenőrzi az országos sajtó 40 százalékát. A Németországban a Bretelsmann csoport könyveket ad ki, televíziós és rádiócsatornákat sugároz és filmeket gyárt. Végül pedig mind 18 magyarországi regionális sajtócím Andy Vajna, Heinrich Pecina vagy Mészáros Lőrinc tulajdonában van .
A számok aggasztóak: a Media Pluralism Monitor 2022-ben átlagosan 82 százalékra becsülte a médiakoncentrációval járó kockázatot az Európai Unió tagállamaiban. Az európai kontinens egyetlen országában sem alacsony a kockázat, és csak 4 ország esetében közepes a kockázat.
Ezt a kockázati tényezőt jogi változók – van-e az országban médiakoncentrációt megakadályozó jogszabály, hatékony-e ez a jogszabály, és független hatóság hajtja-e végre -, valamint gazdasági változók – az ágazat pénzügyi helyzete inkább vagy kevésbé kedvez-e a médiakoncentrációnak – alapján számítják ki.
Hírek médiakoncentrációja: országonkénti kockázati térkép
Az európai fúziós szabályozás a végső biztosíték a nemzeti jogszabályok kudarcával szemben, ahogy Jean-Yves Mollier történész és kiadástörténeti szakértő magyarázza a Alternatives Economiques munkatársainak. Mollier szerint a Bolloré- és a Lagardère-csoportot Brüsszel egymás után állította meg, amikor éppen azon voltak, hogy a kiadói szektor abszolút uraivá váljanak.
A médiakoncentrációt azonban nem lehet pusztán a versenyjoggal megfékezni: a puszta gazdasági megfontolásoknál sokkal fontosabb demokratikus kérdések forognak kockán. Sőt, még ha különböző tulajdonosok osztoznak is az európai médiavállalatokon, a véleménypluralizmus akkor is veszélyben van, ha a szóban forgó tulajdonosok mind ugyanabból a háttérből vagy ugyanabból a politikai táborból származnak.
A ragadozó befektetők befolyása elleni harcban a másik kar az átláthatóság kötelezettsége. Egyesek úgy vélik, hogy ha az olvasóknak elmagyarázzák egy kiadvány lehetséges elfogultságait, az segíthet nekik abban, hogy objektívebben tekintsenek az általuk fogyasztott – olykor elfogult – információkra. Például egy, a fosszilis tüzelőanyagokat gyártó vállalatok ökológiai elkötelezettségéről szóló cikket objektívebben lehet értelmezni, ha az olvasó tudja, hogy az azt közzétevő médium tulajdonosa egyben több olajvállalat vezetője is.
Az európai fúziós szabályozás a végső biztosíték a nemzeti jogszabályok kudarcával szemben, ahogy Jean-Yves Mollier történész és kiadástörténeti szakértő magyarázza a Alternatives Economiques munkatársainak. Mollier szerint a Bolloré- és a Lagardère-csoportot Brüsszel egymás után állította meg, amikor éppen azon voltak, hogy a kiadói szektor abszolút uraivá váljanak.
A médiakoncentrációt azonban nem lehet pusztán a versenyjoggal megfékezni: sokkal fontosabb demokratikus kérdések forognak kockán, mint puszta gazdasági megfontolások. Sőt, még ha különböző tulajdonosok osztoznak is az európai médiavállalatokon, a véleménypluralizmus akkor is veszélyben van, ha a szóban forgó tulajdonosok mind ugyanabból a háttérből vagy ugyanabból a politikai táborból származnak.
A ragadozó befektetők befolyása elleni harcban a másik kar az átláthatóság kötelezettsége. Egyesek úgy vélik, hogy ha az olvasóknak elmagyarázzák egy kiadvány lehetséges elfogultságait, az segíthet nekik abban, hogy objektívebben tekintsenek az általuk fogyasztott – olykor elfogult – információkra. Például egy, a fosszilis tüzelőanyagokat gyártó vállalatok ökológiai elkötelezettségéről szóló cikket objektívebben értelmeznek, ha az olvasó tudja, hogy az azt közzétevő médium tulajdonosa egyben több olajvállalat vezetője is.
Ezzel összefüggésben, a kooperatív médiumok a jelenlegi trenddel ellentétes irányba mennek. Az ilyen típusú médiumok tulajdonosai ugyanis a munkatársak és a tagolvasók. Egy egyéni befektető nem válhat többségi tulajdonossá, a szerkesztési politika pedig teljesen független marad a közgyűléstől, így elkerülhető az összeférhetetlenség kockázata. Végül pedig az ilyen valóban független médiumok raison d’être -je a döntéshozatal nagyobb átláthatósága az alkalmazottak, az elkötelezett tagok és az olvasók között.
Röviden, a médiakoncentráció Európában aggodalomra ad okot. A jelenségnek a véleménypluralizmusra, és következésképpen a demokrácia állapotára gyakorolt pusztító következményei már bőségesen bebizonyosodtak. Sürgősen szükség van tartós változásokra az európai média ökoszisztémájában, hogy lehetővé váljon a sokszínűség kifejezése. Az alternatív részvénytulajdonosi modellek, mint például a szövetkezetek megjelenése és a kontinensnyi országra kiterjedő jogalkotási erőfeszítések a változás mozgatórugói közé tartoznak.
