„Jobban kellett volna próbálkozniuk”: Csehország nem találja a választ a populizmusra

Április 6-a van , és a hőmérséklet már 30 fok fölé kúszik. Az év első utcai vásárai ma nyitják meg kapuikat a Malá Strana téren, a régi Prága szívében. A standok az argentin finomságoktól a bio limonádéig mindent árulnak. Ahhoz azonban, hogy elérjük őket, át kell verekednünk magunkat több száz, többnyire fiatalon, akik nem egy kis harapnivalóért jöttek. Olyan transzparenseket szorongatnak, mint „Az én testem, az én választásom” vagy „Mi vagyunk az igazi életvédők”.

Peter, a Mater Noster diákszövetségtől egy megafonba kiabál. „Az úgynevezett életvédő mozgalom (Hnutí pro život) egyáltalán nem életvédő! Mi vagyunk a társadalmi igazságosságért és a munkások jogaiért, mi vagyunk az életpártiak! Pro-life a nőkért, pro-life a gyerekekért, pro-life a queer emberekért, pro-life a testi autonómiával, pro-life a szeretettel!” . 

Eközben az első sorban egy csoport ember vitatkozik a spanyol „No pasaran” („Nem fognak átmenni”) igeidejéről.

A színpad fölött lobogó rózsaszín zászlóval a tömeg megindul, hogy elzárja a közeli Légió-hidat. Néhányan a híd fedélzetén ülnek, mások tétován állnak a szélén. A blokádot két hegymászó biztosítja, akik megmászták a híd kábeleit. Az úgynevezett Élet Menete, az évente megrendezett abortuszellenes felvonulás még nincs a láthatáron, de a hídon álló tömeg már azt skandálja: „Kleriko-fasizmus, mocsok és söpredék!”

A cseh kormány megkönnyíti a neofasiszták dolgát

Az abortuszellenes felvonulás áprilisi blokádja, a negyedik ilyen tiltakozás, folytatja az 1990-es években kezdődött neonáci felvonulások ellentüntetésének hagyományát. Akkoriban a cseh szélsőjobboldal még úgy nézett ki, mint a nácik sztereotip képe: borotvált fej, csizma és horogkereszt.

Amint arra a politológus Jan Charvát rámutat, könnyű volt elítélni a neonáci skinheadek alakját. És ez még azokra is igaz volt, akik egyes nézeteiket osztották – például a Roma vonatkozásában.

„És igen, sokáig az anarchisták voltak az egyetlenek, akik valóban hangosan és egyértelműen felszólaltak a neonácik ellen” – mutat rá Charvát. „De az anarchisták is azt mondták: mi nem civil társadalom vagyunk, mi az állam ellen vagyunk. Így az antifasiszta blokádokat a médiában két szélsőséges és marginális csoport konfliktusaként, a skinheadek és a punkok harcaként mutatták be, ami nem az átlagembert érinti”.” Ezek a blokádok 2007-ben értek véget. Az anarchisták rájöttek, hogy a neonácik elsősorban harcolni mennek a tüntetésekre – mondja Charvát.

2015-ben, az úgynevezett migrációs válság hatására a szélsőjobboldal végül taktikát váltott. A rasszizmust és az antiszemitizmust felváltotta a Izlamofóbia, a nyílt nacionalizmust az „euroszkepticizmus”, az autoriter utalásokat pedig a közvetlen demokráciára való felhívás (a legerősebb cseh szélsőjobboldali párt neve Szabadság és Közvetlen Demokrácia).

A menekültellenes rendezvényeiken a szónokok a színpadon öltönyös férfiak voltak. Sikerült meggyőzniük a társadalom egy részét arról, hogy a világot „meg nem választott” nem kormányzati szervezetek irányítják. Európa-szerte szolidaritási tüntetések voltak a szíriai menekültekkel, de Prágában csak néhány tucat ember jelent meg a befogadásuk mellett.

A Közel-Keletről és Afrikából érkező menekültekkel szembeni ellenállás valóban konszenzusos ponttá vált a mainstream politikában. A Cseh Köztársaság akkoriban összesen tizenkét menekültet fogadott be az uniós kvóták keretében. Így a muszlim bevándorlás kísértete hamarosan megszűnt mozgósító témaként működni.

Így a Disinformációs gépezet és a szélsőjobboldal más válságok felé fordult: a koronavírus-járvány és a hozzá kapcsolódó korlátozások, a Ukrajna háborúja és a félmillió menekült érkezése. És nem utolsósorban az infláció.

Mindezen válságok akkor tetőztek, amikor Csehországban a reálbérek több mint két éve folyamatosan csökkentek. Ez 2022 végére az a legmeredekebb ilyen mértékű csökkenéssé vált az OECD-ben.

.

A lakosság tartós elszegényedésére a jobboldali cseh kormány az úgynevezett „megszorításokkal” – azaz a neoliberális ideológia által motivált megszorítások politikájával – válaszolt. Ez a társadalom fasiszta áramlatainak kezére játszott. Ők túlságosan is szívesen okolták a gazdasági visszaesésért többek között a Ukrajnának nyújtott segélyeket és a kormánynak az orosz gázzal szembeni (bármennyire is retorikai) ellenállását.

2022 szeptemberében, Jindřich Rajchl, a Trikolóra szélsőjobboldali mozgalom egykori tagja kormányellenes tüntetést hívott össze,  Csehország a szegénység ellen. Követelései között szerepelt a CEZ energetikai cég államosítása, a kormány média- és dezinformációs biztosának megszüntetése, valamint az Ukrajnának nyújtott katonai segélyek leállítása. Megtöltötte a Vencel teret: több mint 70 ezren jöttek el.

A cseh liberálisok erkölcsi fölénye

„Mindannyian elborzadtunk, hogy a félelemkeltőknek sikerült ennyi támogatójukat a Vencel térre csábítaniuk” – emlékszik vissza Mariana Novotná a Milion Chvilek Pro Demokracii  („Egymillió pillanat a demokráciáért”) nevű civil kezdeményezés, amely 2017-től kezdve hatalmas tüntetéseket szervezett – az 1989-es forradalom óta a legnagyobbakat – a Andrej Babiš, Csehország (vádlott) konzervatív miniszterelnöke, üzletember és médiatulajdonos egy személyben. „De sok gazdasági félelmet érzékeltünk. A cseh társadalom attól félt, hogy télen nem lesz mivel fűteni. Ezért olyan embereket akartunk összehozni, akik a félelem ellenére támogatják az Európa-párti irányt. Hogy világossá tegyük, hogy egyikünk sincs egyedül.”

Egy bizonyos mértékig sikerrel jártak. Andrej Babiš nem kapott többséget a 2021-es választáson. A 2022. októberi „Csehország a félelem ellen” tüntetésen hasonló számú ember vett részt, mint Jindřich Rajchl tüntetésén. Novotná azonban elismeri, hogy a „Chvilkaři” óvatosan korlátozzák a kormányt ért kritikájukat, nehogy segítsék Babišt vagy a szélsőjobboldali SPD-t.

Amikor a csoport mégis a kormányt veszi számon, akkor olyan témákról van szó, mint a dezinformáció vagy a Pavel Blažek igazságügy-miniszter összeférhetetlensége. „Szűkítenünk kellett a fókuszt. Nem a társadalmi-gazdasági kérdésekre összpontosítunk. Nem ez az elsődleges témánk, és nincs meg hozzá a szakértelmünk” – magyarázza Novotná.

A cseh liberálisok fő válasza a neofasizmus kúszó előretörésére a dezinformáció cáfolatára tett türelmes erőfeszítés volt. Sajnos, ez gyakran a műveletlen tömegek ellen irányuló erkölcsi felsőbbrendűséggel párosul, amit ékesen illusztrál a „dezolát”  („megtévesztett”) kifejezés, amelyet a dezinformációt terjesztők és támogatók megnevezésére használnak.

A kormánykoalíción belüli és kívüli liberálisok hajlamosak lekicsinyelni annak lehetőségét, hogy a kormány a szociálisan ellenes politikájával a jobboldali populisták karjaiba tereli potenciális támogatóit. A dezoláti -nak jobban kellett volna igyekeznie, hogy jobban képzettek és gazdagabbak legyenek, úgy tűnik, ezt sugallják.

„Manapság [a nacionalistáknak] nincs mit eladniuk, csak a félelmet” – kommentálja Dave a Illumicati kezdeményezés, amelynek tagjai ukrán zászlókat lengetnek Rajchl tüntetésein. „Kihasználják a kormányellenes ellenérzéseket a kevésbé tehetősek körében, akiknek a problémáit könnyű a kormányra fogni. Nem mintha a kormány mindent jól csinálna, de el kell gondolkodni azon, hogy a probléma egy része nem önmaga okozta-e.”

A menekültellenes vagy nőellenes retorikánál sokkal inkább az zavarja a cseh liberálisokat a mai fasiszta-barát populizmusban, hogy gyakran oroszbarát. A „rendszerellenes” ellenzék valóban hangosan bírálja a cseh kormány nyugat-orientált külpolitikáját.

A cseh baloldal bajai

A neofasizmus társadalmi gyökereit tehát csak a mai progresszív baloldal egy kisebbsége tekinti prioritásnak, amely általában inkább a jobboldali populistákat támadja (joggal) olyan kulturális kérdések miatt, mint az abortusz.

„Mi nem vagyunk politikai párt, és nem a mi feladatunk, hogy bárkit is meggyőzzünk” – érvel Kryštof (valódi nevét kérésére nem közöljük) a Kolektiv 115, amely a March for Life blokád társszervezője volt. „Olyan politikát erőltetünk, amely a dolgozó emberekre, a migránsokra, a romákra és a transzneműekre épül. Elutasítjuk az általános „munkásosztály” eszméjét, amely idegengyűlölő, és mindig is az lesz.”

A legutóbbi blokád szép számmal mozgósított embereket, de ez némileg kivételes volt. „Az abortuszhoz való jog a lakosság felét érinti” – magyarázza a nagy részvételt Eva Svatoňová szociológus. „Ugyanakkor ez egy olyan egyesítő kérdés, amelyben a baloldal és a feministák egyetértenek. Ráadásul könnyen láthatjuk, mit tett az életpárti mozgalom az Egyesült Államokban, Lengyelországban, Olaszországban és Szlovákiában.”

.

Március közepén ezzel szemben a Rasszizmus és fasizmus elleni nemzetközi nap alkalmából rendezett tüntetésen gyér volt a részvétel. A cseh baloldal vergődik és továbbra is megosztott. Először 2021-ben esett ki teljesen a parlamentből, szavazóit elszívta a miniszterelnök populista ANO mozgalma, Andrej Babiš. A szociáldemokraták ostoba módon két cikluson keresztül az ő koalíciójában vállaltak szerepet, és még a kommunisták is több éven át támogatták a kormányt.

A helyzetet tovább bonyolítja a cseh baloldal konzervatív körökből érkező migránsellenes és nőellenes retorika. Hiú ábránd, hogy ez segít visszahódítani a hagyományos baloldali szavazókat, és a baloldal újra relevánssá válhat.

Az úgynevezett kommunisták a maguk részéről Jindřich Rajchl szélsőjobboldali mozgalmának egykori tagjaival együtt indulnak az idei uniós választásokon. A szélsőjobboldalra átállt szociáldemokratákat pedig egyre nehezebb számon tartani.

Bohumír Dufek, a Független Szakszervezetek Szövetségének elnöke még Rajchl tüntetésein is felszólalt. Később meghívott egy hírhedt dezinformációs terjesztőt, Daniel Sterziket egy pedagógussztrájkot kísérő tüntetésre – ezzel ürügyet szolgáltatva a mainstream médiának, hogy a sztrájkolók követelésein kívül másról is beszéljen.

Ondřej Slačálek politológus megjegyzi, hogy „a szélsőjobboldal szerepét hazánkban átvette a konzervativizmus egy új áramlata, amely jobbról és balról egyaránt érkezik, és amely a migránsokkal, a nőkkel, a kisebbségekkel és a kortárs liberalizmussal szemben azonosítja magát. Ezt bizonyította, amikor sem az azonos neműek házasságát, sem a Isztambuli egyezményt (a családon belüli erőszakról) nem hagyta jóvá a parlament.”

.

Kollégája, Charvát úgy véli, hogy a cseh közvélemény letargiája a fasiszta fenyegetéssel kapcsolatban a cseh történelem ismeretéből is fakad: „Mi kis nemzetnek tartjuk magunkat, míg Európában inkább közepes méretűnek. Lappang az az érzés, hogy manipulálnak bennünket, hogy Oroszország és Németország között a perifériára szorultunk.”

Ezt a demobilizációt az 1990-es években Václav Klaus, a jobboldali miniszterelnök, majd a konzervatív Polgári Demokratikus Párt (ODS) vezetője tovább szította. „Klaus úgy látta, hogy a civil aktivizmus bitorolja a politikai pártokat, amelyeknek választásokat kellett nyerniük, és így az egyetlen legitim, támogatást érdemlő szereplők voltak” – teszi hozzá Charvát.

Egy erős ellenfél

Eközben a mai jobboldali cseh kormány továbbra is veszít támogatottságából: népszerűségi mutatója jelenleg 17% körül mozog. Másfél évvel a parlamenti választások előtt Babiš visszatérése a miniszterelnöki székbe szinte elkerülhetetlennek tűnik.

A kérdés továbbra is az, hogy egyedül vagy koalícióban fog-e kormányozni. A lehetséges partnerek a szélsőjobboldali SPD és a konzervatív ODS. Utóbbi a jelenlegi kormány legerősebb pártja, de éppen annak az ígéretnek köszönhetően csatlakozott a kormányhoz, hogy eltávolítja Babišt a hatalomból és „megmenti a cseh demokráciát”.

Kormányzati jelenléte mindazonáltal előnyös a cseh oligarchia befolyásos alakjai számára, így lehetségesnek tűnik egy választás utáni megállapodás az ODS és Babiš között. Sőt, Babiš ANO-ja és az SPD koalíciójának kísértete hasznos alibinek bizonyulhat, amely lehetővé teszi az ODS számára, hogy Babišsal együtt kormányozzon.

Mindenesetre az a valószínűség – a bizonyossággal határos -, hogy a következő cseh kormány nem lesz együttérző a nem fehér menekültekkel, alárendelődik a fosszilis tüzelőanyag-oligarchiának és az agrárbiznisznek, és nem a társadalmi kohézió lesz a prioritása. 

A hagyományosan definiált szélsőjobboldal hatalomátvétele nem fenyeget, bár a következő Babiš-kormány autoriternek bizonyulhat. De valami a szélsőjobboldali világnézetből már régen beszivárgott Csehország demokratikus főáramába. Ez ellen nehezebb lesz harcolni, mint egy csomó kopasz fej és csizma ellen.