Menu

European news without borders. In your language.

Menu

Nemi erőszak, beleegyezés, hatalom (és nőgyilkosság)

TVanessa Filho francia filmjének Le Consentement  („Beleegyezés”) váratlan közönséghez jutó váratlan sikere újra a közbeszéd középpontjába állította a beleegyezés fogalmát Franciaországban, de Európa más részein is.

A film Vanessa Springora 2020-ban megjelent, azonos című könyvének adaptációja, amely a szerző és Gabriel Matzneff író (akit most újabb vádak érnek kiskorúak elleni szexuális zaklatás) kapcsolatának történetét meséli el. A történet kibontakozásakor a szerző 14 éves, Matzneff pedig 50 éves. Kapcsolatuk a nyilvánosság elé kerül, a családok, a társadalom és a közvélemény számára.

A „beleegyezés forradalma”

A szöveg egy kollektív lépést tesz afelé, hogy szavakba öntsön annyi kérdést, amelyek áthatják a férfiasság és a nőiesség, a hatalom és az erőszak történetét, és amelyek a #MeToo-val robbantak ki. Mi a beleegyezés? Mit jelent beleegyezni egy kapcsolatba, a szexuális együttlétbe? Mi az a hatalmi viszony, ami az intim kapcsolatokat áthatja? A #MeToo a „beleegyezés forradalma” volt, írja Mediapart.

A megjelenéskor Vanessa Filho filmje diszkrét sikert aratott a közönség körében, különösen a városi, művelt középosztály körében – magyarázza Le Monde. Aztán valami váratlan dolog történt: tíz nappal a megjelenés után „húsz év alatti fiatalok, tizenöt éves lányok, párokban, barátokkal vagy szülőkkel, sokan munkásnegyedekből, akik nem tudtak a könyv létezéséről” elmentek a moziba. Ez a közönség teszi ki a regisztrált belépők majdnem felét a feljegyzett belépők majdnem felét. Mi történt? A TikTok „jelenséggé”, bensőséges eseménnyé tette a filmet, mondja Radio France. Ezek a fiatal nők filmre vették magukat, amint bemennek és távoznak a színházakból. Néhányan sírva. A hashtag #leconsentement a cikk írásakor 32 millió megtekintést ért el. A könyvből, amelyből havonta körülbelül 1800 példány fogyott, októberig 17 500 példányt adtak el.

Egy másik, ugyanebben a témában készült film a fiatalok szexhez, szerelemhez és beleegyezéshez való viszonyáról szól: Molly Manning Walker How to Have Sex című filmje (amely Cannes-ban elnyerte az Un Certain Regard díjat). A The Guardian-ban Barbara Ellen meghív mindenkit, hogy nézze meg ezt a filmet, mert „egy alapvető, pusztító igazságot mond el nekünk: A szexuális beleegyezés, bármennyire is elméletileg, vitatható és kulturálisan fertőtlenített, „kint a terepen”, ahol számít, ahol az igazi lányok és fiúk vannak, továbbra is egy csúszós fogalom marad, és túl gyakran nem is létezik.” Allen szerint „itt az ideje elismerni, hogy a ragadozók kihasználják a szexuális beleegyezés kiskapuit és apró betűs részét. Hogy számukra a vonakodó beleegyezés még mindig legális beleegyezés. Azt is el kell ismerni, hogy a fiatalok lehetnek tájékozottak, mégis sebezhetőek.”

A beleegyezés a nemi erőszak meghatározásában

November 14-én az Európai Parlament, a Bizottság és a tagállamok ismét összeültek, hogy megvitassák a 2022. március 8-án elindított, a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak elleni küzdelemről szóló irányelv javaslatát, amely meghatározza, mi minősül szexuális erőszaknak (nemi erőszak, beleértve a házasságon belüli nemi erőszakot, a csonkítást, a kényszerházasságot, a kényszersterilizációt, a zaklatást…), és 2023 júniusában az európai parlamenti képviselők jóváhagyták, amint beszámolt róla a francia-német tévécsatorna Arte.

Múlt júniusban azonban néhány ország – különösen Franciaország, de még MagyarországLengyelországHorvátország, a Cseh Köztársaság és Németország – ellenezte az 5. cikket, amely a nemi erőszakot „beleegyezés hiányaként” határozza meg.  Mint Le Monde magyarázza, ezek az országok – legalábbis formálisan – arra alapozzák ellenállásukat, hogy csak az úgynevezett „euró-bűncselekmények” – korrupció, terrorizmus és szexuális kizsákmányolás – szerepelnek a Az EU működéséről szóló szerződés 83. cikke (TfUe) az európai jog hatálya alá tartoznak, míg az olyan bűncselekményekkel, mint a nemi erőszak, a nemzeti büntető törvénykönyvek foglalkoznak.

És van egy másik, kulturális és társadalmi probléma is: hogyan használjuk, határozzuk meg és gondolkodjunk a beleegyezés fogalmáról jogi szempontból. Tanulmányok – Nature, 2023. május – és a józan ész alapján például tudjuk, hogy a félelem nem mindig fizikai ellenállásban vagy akár hangos és egyértelmű vagy alig suttogott „nem”-ben nyilvánul meg. Eközben az „igen” különböző formákban és különböző okokból érkezik. Bár a fogalom jelen lehet a szokásokban és a szókincsben, jogi szempontból ez egy összetett kérdés.

Az oszlopok Libération, az amerikai feminista és jogász Catherine MacKinnon – akinek a szexuális zaklatás definíciójáért folytatott jogi csatát köszönhetjük, és aki most jelentette meg Le Viol redéfini  („A nemi erőszak újraértelmezése”, Flammarion 2023) – ellenzi a franciaországi törvény megváltoztatását, amely a nemi erőszakot „erőszakkal, kényszerrel, fenyegetéssel vagy meglepetéssel” elkövetett szexuális aktusként határozza meg.

„Ha meg akarják változtatni a törvényt, tegyék világossá a nemek közötti egyenlőtlenségeket, amelyek a vállalatok, az intim kapcsolatok, a párok és a családok körében léteznek. Hogyan gyakorolhatja a beleegyezést, ha társadalmi egyenlőtlenségek között van? A beleegyezést arra használják, hogy igazolják a hatalom nélküliek engedelmességét a hatalmasok törvényeivel szemben” – magyarázza MacKinnon. A jogász szerint a jelenlegi törvényt nem a beleegyezés fogalmával kellene javítani, hanem „az egyenlőtlenség dimenziójának bevonásával: osztály, életkor, „fajok”, kisebbségi státusz, nemzetiség, vallás, fogyatékosság, a lista terjedelmes és részletes a törvényben”.


A nemi alapú erőszakról 

Az UN Women Nők és lányok nemi alapú gyilkosságairól (nőgyilkosság/nőgyilkosság) szóló jelentés becslései szerint 2022-ben világszerte 45 000 nőt és lányt ölt meg valamelyik partnere vagy rokona. 

.

Európában az Európai Bizottság szerint hetente körülbelül két nőt öl meg partnere vagy családtagja. Az adatok nem pontosak a pontatlan meghatározások és a heterogén adatgyűjtés miatt. Az Európai Adatújságíró Hálózattal (EDJNet) közösen végzett MIIR tanulmány, amelyet közzétettünk 2022-ben jelentettünk, arról számol be, hogy 2011 és 2021 között több mint 6500 nő (óvatos becslés) halt meg az EU-ban a partner vagy családtagja keze által.

Október 1-jén lépett hatályba az EU-ban a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló isztambuli egyezmény, Eunews jelentések. Mindezt annak ellenére, hogy hat ország megtagadta a ratifikálást (Bulgária, Csehország, MagyarországLettországLitvánia és Szlovákia). Az említett TfUe szerint azért kell majd betartaniuk, mert az Unió által kötött nemzetközi megállapodások „kötelezik az uniós intézményeket és a tagállamokat”.

A patriarchátus megsebesült, ezért vadabb – Interjú Ilda Dominijanni

-val.
Graziella Balestrieri | L’Unità | november 22. | IT

Giulia Cecchettin 22 éves egyetemista volt. November 11-én megölte volt férje, Filippo Turetta, akivel baráti viszonyban maradt. Az év eleje óta az olasz belügyminisztérium adatai szerint 102 nőt öltek meg. Ezek közül 82 nőt családi és/vagy intim környezetben öltek meg, 53-at pedig a partnerük (vagy volt partnerük) ölt meg.

L’Unità által megkérdezett Ida Dominijanni újságíró rendszerszemléletű olvasatát adja ennek a jelenségnek a – talkshow-kban vagy politikusok által terjesztett – diskurzusokkal szemben, amelyek egyszerű bűncselekményre vagy egyéni devianciára redukálják. „A véleményformálók egy egész csoportja meglepődik azon, hogy Olaszországban kevesebb a nőgyilkosságok száma, mint az észak-európai országokban, és azt a következtetést vonják le, hogy ezért helytelen a nőgyilkosságokat a patriarchális kultúrának tulajdonítani. E kifogás mögött teljes tudatlanság húzódik meg azzal kapcsolatban, hogy mi is a patriarchátus. A patriarchátus egy kultúrákon átívelő társadalmi-szimbolikus rendszer, amely különböző kultúrákban különböző formákban fordul elő, és amelyet nem győz le a demokrácia. Egy poszt-patriarchátussal van dolgunk, amely már nem a hagyományos patriarchátus, amelyben a nőket nem is kellett megölni, mert háziasították őket. Most egy megsebzett patriarchátussal van dolgunk, amelyet a nők kivívott szabadsága sebez meg, és amely aztán brutális módon reagál erre a szabadságra.”

Francesca Barca

Translated by Ciarán Lawless

Go to top