„A nyereség privatizálása, de a veszteségek társadalmasítása”. Három történet az északi ökológiai hanyagságról
Miranda Bryant in The Guardian cats it „one of the worst environmental disasters in the country’s history”: egy kétmillió tonna szennyezett talajból álló földcsuszamlás lassan közeledik Ølst falu felé a Dánia jütlandi régiójában, és azzal fenyeget, hogy elpusztítja a helyi ökoszisztémát, beleértve az Alling Å folyót is. A helyi lakosok attól tartanak, hogy falujukat, ahogyan Rasmus Karkov beszéli a dán napilapban Berlingske, „az iszap, salak, szennyezett talaj és homok temeti maga alá, amelyet az elpusztult nyércek rothadása hat át”. A földcsuszamlás a Nordic Waste által működtetett üzemből származik, amely, mint The Local kifejti, feldolgozza a hulladékot amely „főként a dániai nercfarmokról származik, amelyek bezárását a Covid-19 járvány idején elrendelték, valamint némi Norvégiából importált hulladékot is tartalmaz.”
Szóval eddig botrányos, de ami most következik, az talán az igazi oka annak, hogy ez az ügy „A skandináv hulladékbotrány” néven vált ismertté. Miután a környezetvédelmi minisztérium januárban elmarasztalta a Nordic Waste azonnal csődöt jelentett, és a dán adófizetőkre hagyott egy kezdetben mintegy 27 millió eurós számlát. A dán COWI becslések szerint a tisztítás végül több mint kétmilliárd koronába (több mint 268 millió euró) kerülhet. Ez arra késztette Dave Petley brit földtudóst, hogy leírja az ügyet „a nyereség privatizálásának, de a veszteségek társadalmasításának klasszikus eseteként” jellemezze. Még keserűbb pirulát kell lenyelni, amikor a dán és grönlandi földtani intézettől (GEUS) megtudjuk, hogy a földcsuszamlás valójában már 2021-ben elkezdődött, de csak az utóbbi hónapokban kezdett felgyorsulni.
A Nordic Waste legnagyobb részvényese, Torben Ostergaard-Nielsen Dánia hatodik leggazdagabb embere, nettó vagyona becslések szerint több mint 5,5 milliárd euró. Ahogy Lone Andersen és Jesper Høberg írni A Finans-ban egy másik dán milliárdos, Bent Jensen kevésbé van elragadtatva Ostergaard-Nielsen-től: „Ha ennyi milliárdod van, akkor számít-e, ha 2 milliárd koronát költesz arra, hogy eltakarítsd magad után?” Ezt az érzést a dán szociáldemokrata miniszterelnök, Mette Frederiksen is visszhangozza. A Nordic Waste csődjéről kérdezték, miközben meglátogatta a helyszínt, amit ő „folyamatban lévő katasztrófának” nevezett, Frederiksen said a The Local Denmark -nek, hogy „Nem tudok semmi jót mondani róla. A számlát könnyedén ki lehetett volna fizetni, ha [a Nordic Waste] akarta volna”.
Andersen és Høberg megkereste Dánia másik kilenc leggazdagabb emberét is (köztük a Lego családot), és megkérdezték, hogy „erkölcsi és társadalmi felelősségüknek tekintik-e, hogy hozzájáruljanak a tisztításhoz és a megelőzéshez”. A milliárdosok közül többen azt válaszolták, hogy nem kívánnak válaszolni az újságírók kérdéseire, a többiek pedig nem is vesződtek a válaszadással.
Egy utolsó irónia az egészben az, hogy a Nordic Waste alapítója, David Peter York volt boasting on Amtsavisen hogy a földcsuszamlás által érintett régiót „Dánia vezetőjévé teszi a fenntartható környezetvédelem és az újrahasznosíthatóságra összpontosító hulladékvállalkozások terén”, éppen akkor, amikor a jelentések már azt sugallták, hogy létesítménye közvetlen veszélyt jelent a helyi környezetre. Mint Rasmus Karkov magyarázza a Berlingske oldalon, York folyékonyan beszéli az ökológiai felelősségvállalás összes „divatos szavát”, és együttműködött több zöld céggel a térségben. Végül a dörzsölt, zöldre mosott homlokzat végül átadta helyét a mocsok áradatának.
A Nordic Waste botrány nem az egyetlen fenyegető ökológiai katasztrófa, ami miatt Dániának aggódnia kell. Mads Lorenzen és Kresten Andersen in Finans discuss a „ketyegő környezetvédelmi bombáról, amely nap mint nap a dán vizeken hajózik”: nevezetesen a szankcionált olajat a dán tengerszorosokon keresztül szállító orosz és görög hajók úgynevezett „árnyékflottájáról”. Míg nagyon sokan vannak aggódnak, Newsweek szerint az a tény, hogy Oroszország különféle trükkökkel, fedőcégek és adóparadicsomok bevonásával próbálja elhomályosítani az olaj Moszkvához való kapcsolódását (és ezzel megkerülni a szankciókat), mások számára az elsődleges aggodalom az ökológiai.
A származásuk és tulajdonlásuk homályossága mellett a szóban forgó tartályhajók gyakran öregek és nem rendelkeznek teljes körű biztosítással, és gyakran olyan legénységgel rendelkeznek, akiknek kevés tapasztalatuk van Dánia forgalmas és zavaros vizeiben. Mindez arra késztette a dán állami számvevőszéket, hogy közzétegyen egy jelentést amely feltárja a védelmi minisztérium felkészületlenségét egy olaj- vagy vegyi anyagszennyezés esetén. Lorenzen és Andersen egy sötéten mulatságos példával magyarázza el, hogy milyen lassú lehet a takarítási művelet: „Három évvel ezelőtt 27 órába telt, mire egy reagáló hajó kiért egy baleset helyszínére. Szerencsére csak egy részeg kapitány volt egy viszonylag ép, műtrágyával megtöltött hajón”. Kevésbé mulatságos, hogy a védelmi minisztérium reagálóhajó-flottája már 1996-ban elavult volt (a National Audit Office már 2016-ban is ilyen figyelmeztetéseket adott ki). Michelle Bockmann of Lloyd’s List Intelligence a helyzetet „katasztrófára váró helyzetnek” nevezi.
Ezeknek a hajóknak az árnyékos származása és ingatag biztosítási státusza pénzügyi terhet is jelent. Katasztrófa esetén könnyen lehet, hogy (ismét) a dánok állják a számlát. Más rövid és hosszú távú megoldások mellett Christian Friis Bach dán író és balközép politikus azt szeretné, ha Dánia eltörölné a opt-out -ot, hogy az európai uniós jog alapján szigorúbb büntetésekkel lehessen küzdeni a környezeti bűnözés ellen, és segítse az országot a bűnözők határokon átnyúló üldözésében, The Local Denmark tudósít. „Nem sokat segít az oroszok ellen, akik nem az EU-ban vannak, de ez egy jó kezdet” – mondta Bach a Finansnak.
Tovább északra, Norvégia fennáll a veszélye annak, hogy elköveti azt, amit a környezetvédők (és egyre több nemzeti és nemzetközi intézmény) ökocídiumnak neveznek. A Seas at Risk és Ecocide Alliance tagjai többek között, figyelmeztet in EUObserver hogy a skandináv ország döntés a sarkvidéki mélytengeri bányászat engedélyezéséről „hosszú távú zavarokat fog okozni az éghajlat stabilitásában és a tengerek egészségében”. A szerzők szerint Norvégia döntése megfelel az ökocídium jogi definíciójának az ökocídiumnak: „jogellenes vagy szándékos cselekmények, amelyeket annak tudatában követtek el, hogy jelentős a valószínűsége annak, hogy e cselekmények súlyos és akár széles körű, akár hosszú távú károkat okoznak a környezetben”. Ennek alapján a szerzők szerint az Európai Uniónak és a nemzetközi közösségnek követelnie kellene, hogy Norvégia vonja vissza döntését.
Mint Reporterre beszámol, február 7-én az Európai Parlament elfogadta a határozatot követelve, hogy Norvégia védje meg az északi-sarkvidéki ökoszisztémákat és kérjen moratóriumot a mélytengeri bányászatra. A Greenpeace Franciaország az állásfoglalást győzelemnek nevezte. Meglátjuk, hogy Norvégia enged-e a nemzetközi nyomásnak. Végül is már figyelmen kívül hagyták a tudósok, a civil társadalom, a Norvég Környezetvédelmi Ügynökség és egy petíció több mint 500.000 ember által aláírt aggályait.
