Rebecca Harms: „A demokráciában a véleményt független médiának kell támogatnia
Rebecca Harms német politikus, 2004 és 2019 között az Európai Parlament tagja, 2016-ig a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (EFTA) képviselőcsoportjának elnöke volt.
Az European Centre for Media and Press Freedom (ECPMF), a Voices of Ukraine mögött álló szervezet alelnöke. Ez a projekt, amelyben Voxeurop partner, az ukrán újságírók és médiumok támogatását célozza.
Az Európai Sajtó- és Médiaszabadság Központban (ECPMF) betöltött szerepe alapján hogyan ítéli meg a sajtószabadság jelenlegi helyzetét Európában?
Európai uniós politikusként az újságírók és munkájuk védelmét célzó kezdeményezéseken dolgoztam kollégáimmal az Európai Parlamentben. A parlament támogatta a ECPMF 2015-ös megalapítását, mert vissza akartunk lépni az újságírókra nehezedő növekvő politikai nyomás ellen. Láttuk, hogy a kormányok hogyan szorítják sarokba a médiát Magyarországon és Lengyelországban. A Maltában és Szlovákiában újságírókat gyilkoltak meg: Daphne Caruana Galizia és Ján Kuciak. Törökország – amely éppen az EU-hoz való csatlakozásról tárgyalt – a világ legnagyobb újságíró börtönévé vált.
Az Európai Parlament kezdeményezéseit a témáért felelős uniós biztosok – először Viviane Reding, ma pedig Vera Jourova – vették át. És több mint egy évtizedes politikai huzavona után a parlament nemrég elfogadta a Európai médiaszabadságról szóló törvényt. Ez jelentős lépés a sajtószabadság és az újságírók védelme érdekében minden uniós országban. Az EMFA még az EU-n kívül is hatással lesz, mivel a sajtószabadság prioritást élvez majd a jövőbeni csatlakozási tárgyalások során a Ukrajnával, Moldovával és Georgiával.
Miért olyan fontos a sajtószabadság a demokráciákban, beleértve az Európai Uniót is?
A demokráciában a véleményeket szabad, az állam által nem befolyásolt médiának kell alátámasztania. A képviseleti demokráciákban az újságírás a polgárok tudásának és részvételének támasza. Lehetővé teszi a politikusok számára, hogy céljaikat és döntéseiket bemutassák, és azokat ellenérvekkel megvitassák. A jó újságírás tehát elősegíti a felelős véleményformálást. Ezért kulcsfontosságú, hogy a média maga is demokratikus legyen. Mind a köz-, mind a magán médiaszervezetek számára átláthatóságot és nem kormányzati felügyeletet kell biztosítani. A választások előtt különösen fontos a minőség, a függetlenség és a tisztességes tudósítás biztosítása. Végül is a polgárok választják meg azokat a pártokat és politikusokat, akik a nevükben messzemenő döntéseket hozhatnak.
Milyen konkrét szerepet játszhatnak az európai és páneurópai szerkesztőségek az uniós szintű választások előestéjén?
Egy megfelelő páneurópai média mindenképpen jó lenne, ha színvonalas, valóban európai vitát szeretnénk arról, amit Brüsszelben tárgyalnak és döntenek. Hasonlóképpen, jelenleg alig folyik vita arról, hogy mi történik az EU más tagállamaiban, azok különböző politikai és társadalmi programjaival. Az a tény, hogy több mint 27 különböző nyelvet beszélünk, nem könnyíti meg a helyzetet. Továbbra is úgy gondolom, hogy az EU-nak saját közszolgálati műsorszolgáltatóra van szüksége, amely a mai pénzügyi korlátokhoz és technikai lehetőségekhez igazodik.
Már több mint egy évtizede tudjuk, hogy a közösségi média árt a demokratikus folyamatoknak. Ma látjuk annak következményeit, hogy ideológiai alapon elutasítjuk az internet bármiféle szabályozásának megkísérlését. A világháló tette lehetővé a ma oly sokat ünnepelt globális falut, de ez együtt járt a propaganda és a valótlanságok terjesztésének szinte korlátlan lehetőségével. Hazugságok és féligazságok tömegei keringenek csak az EU intézményeiről. Ezeket a polgároknak nehéz lehet ellenőrizni, mert Brüsszel olyan messze van, vagy legalábbis annak tűnik. Az információk és a dezinformációk puszta méreteit tekintve gyakran tanácstalan vagyok manapság.
Szerepet játszanak-e a páneurópai csatornák az ukrajnai és más posztszovjet országokban, például Fehéroroszországban, Moldovában vagy Grúziában kialakult helyzetet illetően?
Az ECPMF második elnökeként igyekeztem támogatni a kelet-európai újságírókat és médiaszervezeteket. Egyébként tévedés ezeket az országokat mind posztszovjetnek bélyegezni. Valójában a hivatásos média és az újságírás növekvő szerepe mutatja, hogy ezek a társadalmak mennyit változtak a függetlenségük óta. Munkájuk révén az újságírók a demokratizálódás és az EU-integráció motorjai is.
In Belorusz az újságírók a manipulált választások és a választási csaló Lukasenko elleni tömegtüntetések után üldöztetés célpontjává váltak. Az üldözötteket vagy bebörtönzötteket támogatni kellett, ami nem volt könnyű. De a hangjukat Nyugaton is meg kellett hallatni. Valóban természetesnek vettem, hogy a fehérorosz kollégák publikálhatták munkájukat a nyugati médiában. Sajnos, nem tudtam nem észrevenni, hogy bár Nyugaton szolidaritás volt, kevés tisztelet vagy kíváncsiság mutatkozott ezeknek az újságíróknak a munkája iránt.
„„Az, hogy több kelet-európai hang jelenjen meg az európai médiában, ezért a tisztelet jele. És egy ilyen hibrid háborúban mindannyiunk biztonságát is segíti‘
‘Az Ukrajna orosz megszállásával 2022 februárjában az ECPMF-nél végzett munkám is megváltozott. Miközben sok újságíró elhagyta Fehéroroszországot és Oroszországot, a legtöbb ukrán szerkesztőség és újságíró háborús körülmények között folytatta munkáját. A Hannah Arendt-kezdeményezés részeként az ECPMF középpontjába került a „Ukrajna hangjai” projekt.
Az ukrán média üzleti modellje, különösen a hirdetéseké, a háború kitörésével összeomlott. Így a kezdeti cél az volt, hogy az újságírók havi támogatással folytathassák munkájukat. A német külügyminisztérium finanszírozásának köszönhetően ezt 2022 ősze óta több mint 100 újságíró és kis szerkesztőség számára tudjuk megtenni, és ez 2025-ig biztosított. Különböző ukrán szervezetekkel és cégekkel (például, Public Interest Journalism Lab és The Fix Media) együtt technikai segítséget is nyújtunk és biztosítást fizetünk a frontvonalbeli újságíróknak. Jelenleg is részt veszünk a Lviv Médiafórumban.
A Voices of Ukraine által támogatott újságírók esetében én is örülnék, ha cikkeiket az európai média jobban átvenné. Természetesen szükségünk van saját tapasztalt külföldi tudósítóinkra. De ebben a háborúban az ukrán újságírók a a mi szemünk és fülünk a helyszínen: többet látnak és hallanak, mint külföldi kollégáik.
Mióta Oroszország hadat üzent Ukrajnának, az áldozat ország egyre nagyobb figyelmet kap. Korábban a Nyugat érdeklődése Kelet-Európa iránt Oroszországra összpontosult. Sajnos a közép- és kelet-európai országok, így Ukrajna iránti érdektelenségünk segítette Oroszországot információs háborújában, majd inváziójában. Ezért az, hogy az európai médiában több kelet-európai hang jelenik meg, a tisztelet jele. Egy ilyen hibrid háborúban pedig mindannyiunk biztonságát is segíti.
Translated by Harry Bowden
