Tunézia, Mauritánia, Egyiptom – tégláról téglára alakul az Európai Erőd
Az 2024-es európai választások közeledtével Európa legfelsőbb hatóságai folytatják a migráció kezelésének kiszervezésére irányuló politikájukat. A Tunézia és Mauritánia után most Egyiptom következik.
7,4 milliárd euró gazdasági segély a szigorúbb határellenőrzésért cserébe – ez Európa kínzó ígérete Egyiptomnak. A 2024. március 17-én aláírt partnerségi megállapodás 200 millió eurós megjelölés költségvetést tartalmaz a migrációra. Bár az egyiptomi partokról viszonylag ritkán indulnak el, az ország stratégiai pozíciót foglal el több migrációs útvonal kereszteződésében, amelyek a Líbia, a Gázai övezet és a Szudán között húzódnak.
„Az Egyiptommal való kiszervezési mechanizmus időzítése nem elhanyagolható. Az Európai Unió a palesztin menekültek tömeges beáramlásától tart, akik az IDF által Gázában elkövetett mészárlások elől menekülnek”, magyarázza a francia média Politis.
Az egyiptomi elnök, Abdel Fattah al-Sissi máris „Európa új kedvenc diktátora”, írja Mirco Keilberth a német napilapban Die tageszeitung. Azt kell mondani, hogy al-Szíszinek nem igazán van más választása: „Az elnök […] az elfogadott finanszírozási tervvel akarja megmenteni országa és 106 millió lakosú országának megtorpanó gazdaságát” – írja Keilberth. „A gázai háború, a csökkenő turisztikai bevételek és az egyiptomi font összeomlása az elmúlt hetekben növelte a társadalmi feszültségeket az országban.”
Les Egyptiens eux-mêmes pourraient être impactés par l’accord passé avec l’Union européenne, explique Bianca Carrera Espriu dans le Green European Journal (GEJ). „Fournir à un gouvernement extrêmement abusif une technologie de surveillance à double use et une formation sur la manière de l’utiliser augmente le risque qu’elle soit utilisée pour la surveillance interne et le ciblage des opposants„, s’inquiète Claudio Francavilla, directeur adjoint du plaidoyer auprès de l’UE pour l’ONG Human Rights Watch au GEJ.
Az egyiptomiakat magukat is érintheti a Európai Unióval kötött megállapodás, magyarázza Bianca Carrera Espriu a Green European Journal (GEJ). Claudio Francavilla, a Human Rights Watch nem kormányzati szervezet uniós érdekérvényesítő igazgatóhelyettese Carrera Espriunak elmondta, hogy „ha egy rendkívül visszaélő kormányt kettős felhasználású megfigyelési technológiával és a használatára vonatkozó képzéssel látunk el, az növeli annak kockázatát, hogy azt belső megfigyelésre és ellenzékiek célba vételére használják fel”.
Egyezmények sora
En parlant d’accord, j’avais déjà abordé celui passé entre l’UE et la Mauritanie dans ma dernière revue de presse. L’encre n’est même pas encore sèche que le traité est déjà largement critiqué. Dans un article exhaustif pour Al Jazeera, Hassan Ould Moctar explique le caractère inédit de la situation : „Tout d’abord, le financement négocié est beaucoup plus important que les efforts d’externalisation précédents. […] Deuxièmement, alors que l’opposition à l’externalisation des frontières en Mauritanie s’est toujours limitée à une poignée d’organisations de la société civile, le dernier accord sur la migration a déclenché un tollé dans la société„, explique-t-il. Miközben az ellenzéki pártok egy tervet szorgalmaznak az „illogén bevándorlók” hazánkban való újrabeillesztésére, a polgári társadalom kritizálja az Európai Unió erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy „Mauritániát Európa csendőrévé tegye”.
Amíg az ellenzéki pártok egy tervet szorgalmaznak az „illogén bevándorlók” hazánkban való újrabeillesztésére, a polgári társadalom kritizálja az Európai Unió erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy „Mauritániát Európa csendőrévé tegye”.Az EU és Mauritánia közötti megállapodással az legutóbbi sajtószemlémben foglalkoztam. Még meg sem száradt a tinta, és a szerződést máris sok kritika éri. A Al Jazeera, Hassan Ould Moctar magyarázza a helyzet példátlanságát: „Először is, a kialkudott finanszírozás nagyságrendekkel nagyobb, mint a korábbi kiszervezési erőfeszítések. […] Másodszor, míg a mauritániai határkiszervezéssel szembeni ellenállás történelmileg egy maroknyi civil társadalmi szervezetre korlátozódott, a legutóbbi migrációs megállapodás társadalmi felháborodást váltott ki” – magyarázza. Míg az ellenzéki pártok az „illegális bevándorlók” országba való áttelepítésének tervét látják benne, a civil társadalom kritikusan szemléli az EU azon törekvését, hogy „Mauritániát „Európa csendőrévé” tegye”.
De az EU már máshol keresgél.
Az Cipruson tett látogatásán Margaritis Schinas, az Európai Bizottság alelnöke bejelentette a program következő lépését: a blokkot Egyiptommal összekötő megállapodáshoz hasonlót, de ezúttal Libanonnal. A kérdés a Szíriából érkező migránsok érkezése. Bár a szöveg még csak előkészítő szakaszban van, a szigetország számára nagy a tét. „Csak ebben a hónapban a hatóságok 533 tengeri érkezést regisztráltak, szemben a tavaly márciusi 36-tal”, magyarázza Reuters. Nicosia számára a polgárháború sújtotta ország egyes régióinak „biztonságosnak” minősítése lehetővé tenné a hatóságok számára, hogy állampolgáraikat hazatelepítsék.
A sajtótájékoztatón Schinas méltatta az ország sikereit a bevándorlás elleni küzdelemben, és gratulált a „kis Ciprusnak”, amiért „Európa hazatelepítési bajnokává” vált, beszámol a görög napilap Kathimerini.
Politikánk és annak következményei
Az POLITICO számára írt cikkében az Európa Tanács emberi jogi biztosa Dunja Mijatović elítéli a migránsok és menedékkérők ellen elkövetett különféle emberi jogi jogsértéseket – Európa saját határain belül. Mijatović számára a legelnyomóbb politikák veszélyes üzenetet közvetítenek. „Azt jelzi, hogy a bíróságok tekintélye és függetlensége, valamint az igazságszolgáltatáshoz és az emberi jogokhoz való hozzáférés feláldozható, ha a kormányok úgy gondolják, hogy ez megfelel politikai prioritásaiknak vagy választási szempontjaiknak” – mondja.
Mijatović különösen az Egyesült Királyság és Franciaország gyakorlatára utalva aggódik amiatt, hogy ez az egész kontinensre kihat. Egy olyan elmozdulás, amely ” a fékek és ellensúlyok létfontosságú szerepének elítélésével kezdődik, majd az emberi jogokat, a jogállamiságot és végső soron a demokratikus társadalmak alapvető értékeit közvetlenül veszélyeztetné.”
„Ha az állam valóban ennyire barátságtalanná válik a migránsokkal szemben, akkor ez a helyzet korántsem előnyös a francia társadalom számára. Éppen ellenkezőleg, minden tagja jogainak és szabadságjogainak súlyos megsértésének forrása”, argues Vincent Sizaire for Manière de Voir (Le Monde Diplomatique). Amellett, hogy a francia politika az emberkereskedelem fejlődését és a kiszolgáltatott és olcsó munkaerő megteremtését ösztönzi, a bevándorlási törvényt „a bíróságon kívüli kényszerintézkedések laboratóriumává tette, amelyeket aztán minden állampolgárra kiterjeszt”.
Sizaire szerint az elnyomó gyakorlatokat először külföldi állampolgárokon tesztelik, mielőtt „a veszélyesnek ítélt […] emberkategóriákra” alkalmaznák, egészen a tévesen vagy jogosan „terroristának” minősített egyénekig és csoportokig – ez egy figyelemre méltóan rugalmas jogi meghatározás. „A külföldi állampolgárok jogainak és szabadságainak tiszteletben tartása iránti aggodalom tehát nem csupán a testvériség kifejezése. Hanem az összes polgár biztonsága iránti elkötelezettség is” – érvel.
fordította.
