Súlyos ügyek
Az emberi történelem során a halál mindig is erősen rituális volt, és mindig is foglalkoztatta a képzeletünket. A gyász egyetemes érzelmét mindenki érzi, és kultúránként és vallásonként különbözőképpen fejezi ki. Kelet-Ázsiában és a mediterrán térségben hivatásos gyászolókat alkalmaznak, hogy elkísérjék a halott családját és közösségét, míg például Indonéziában nem bátorítják a sírást, és a világ számos rituáléjában inkább az elhunyt életét ünneplik öröm és tánc által, vagy akár a veszteség okozta fájdalom ellenére is.
.Európában is változatosak a gyászt és a gyászt övező rituálék; az olaszországi katolikus temetés ünnepélyességétől a spanyolországi halottak napjának örömteli életünnepéig a kontinens a szeretteitől való búcsúzás széles spektrumát öleli fel. Németországban a hamvasztás gyakori gyakorlat, és a természetes temetés egyik formájának tekintik – még akkor is, ha sok aktivista felhívja a figyelmet a magas CO2- és mérgezőgáz-kibocsátásra.
A természetbarátabb technológiák irányába egyre nagyobb a mozgás, ami a halállal és a környezettel kapcsolatos európai hozzáállás megváltozását tükrözi. A bonyolult koporsók és az erősen szennyező balzsamozó vegyszerek helyett egyesek a biológiailag lebomló anyagokat és környezetbarát eljárásokat választják, lehetővé téve, hogy testük az élet és a halál harmonikus körforgásában visszatérjen a földbe.
A halál gazdasági kérdés is, mivel a legtöbb temetkezési gyakorlat rendkívül drága, és finanszírozásuk néha csődbe viszi a gyászoló családokat.
Az EU határain belül a gyász és a gyász vitatott téma. Az Európába igyekvő menekültek veszélye beláthatatlan mennyiségű holttesttel árasztotta el a Földközi-tenger partjait, ami arra készteti az embereket, hogy feltegyék a kérdést: vajon minden életet egyformán értékesnek tekintenek-e? Egyenlőek vagyunk-e a halálban?
Egyes testek más okokból is vitatottak – az LMBTQIA+ temetések az egyén megélt valósága és a hagyományos temetések heteronormatív rituáléi közötti szakadékkal foglalkoznak.
A mai vendégek
Yvonno Leeb temetkezik és előadásokat tart a folyamatközpontú temetés, a halottápolás, valamint a queer halál témakörében. 2019 óta dolgozik temetkezési területen, és közreműködött a temetkezési vállalkozói képzési program kialakításában a berlini székhelyű Kultur Trauer nonprofit szervezetben, amely a halálról szóló oktatási és kulturális programokat kínál. Emellett a bécsi Tamo Burials egyik társalapítója is.
Anastasia Smirnova nemrég szerzett építészmérnöki diplomát a bécsi Iparművészeti Egyetemen, ahol Circumitus című projektjén dolgozik. A kezdeményezés kis pavilonokat helyez el a bécsi központi temetőben, hogy támogassa a gyászoló egyéneket, és olyan friss rituálékat vezessen be, amelyek megváltoztatják a temetőkről alkotott hagyományos elképzeléseinket.
Stefan Dinges teológus, tanácsadó, mediátor és orvosi etikus a Bécsi Egyetem Orvosi Etikai és Jogi Intézetében. Tagja a Letzte Hilfe Österreich csapatának, amely az élet végi segítségnyújtásról és a haldoklók gondozásáról tart tanfolyamokat a lakosság számára.
Eredetileg építész és belsőépítész, Noémi Ambrózy megváltoztatta pályáját, miután két hallássérült gyermek édesanyja lett. Tanúsított gyászpedagógus és oktató a Hand in Hand Parenting-nél. Szakemberként a veszteségekkel és a mindennapok sajátos kihívásaival dolgozik a belső erőn és a közösségépítésen keresztül. Képviseli a Magyar Napfogyatkozás Egyesületet, amelynek fő céljai közé tartozik a gyászolók segítése és a gyásszal kapcsolatos kérdések kutatása.
A bécsi Alte Schmiede Kunstvereinban találkozunk velük.
Források
Halál és haldoklás: hogyan kezelik a különböző kultúrák a gyászt és a gyászt John Frederick Wilson, The Conversation.
Miért szeretnek a dán szülők a halálról beszélni írta Jessica Joelle Alexander, Time.
Miért nem gyászolja Európa a Földközi-tengeren bekövetkezett haláleseteket? Heidi Mogstad, Aljazeera.
.A közös temetési rituálék felfedezése a világ minden táján, Egyszerű alternatívák.
.Temetések a világ körül sorozat: Európa, Security National.
Kreatív csapat
Papp Kinga Réka, főszerkesztő
Merve Akyel, art director
Pintér Szilvia, producer
Papp Gabriella Zsófia, digita producer
Salma Shaka, író-szerkesztő
Priyanka Hutschenreiter, projektasszisztens
Vezetőség
Hermann Riessner, ügyvezető igazgató
Csikós Judit, projektmenedzser
Nagyné Kardos Csilla, irodai adminisztráció
OKTO Crew
Senad Hergić, producer
Leah Hochedlinger, videofelvétel
Marlena Stolze, videofelvétel
Clemens Schmiedbauer, videofelvétel
Richard Brusek, hangfelvétel
Az utómunka
Golovics Milán, dialógusszerkesztő
Ruszkai Nóra, videószerkesztő
Nagy István, utómunka
Művészet
Victor Maria Lima, animáció
Cornelia Frischauf, főcímzene
Feliratok és feliratok
Julia Sobota, Daniela Univazo, Mars Zaslavsky, Marta Ferdebar, Olena Yermakova, Farah Ayyash
Hosted by the Alte Schmiede Kunstverein, Wien
Felvilágosítás
Ez a beszélgetős műsor a Display Europe produkciója: egy úttörő, a közértékekben meghonosított médiaplatform.
Ezt a programot az Európai Unió Kreatív Európa programja és az Európai Kulturális Alapítvány társfinanszírozza.
Fontos, hogy az itt kifejtett nézetek és vélemények kizárólag a szerzők és előadók sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) nézeteit és véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem az EACEA nem tehető felelőssé.
