Az európai választások után a “Meloni-modell” az európai migrációs politika jövője?

A választások jöttek és mentek, és egyfajta zsibbadtságot hagytak maguk után. Bár a rettegett "barna hullám" lehet, hogy nem következett be, ezek a legutóbbi választások mégis úgy tűnik, hogy egy új korszak jelét viselik. Különösen egy kérdés maradt megválaszolatlanul: mit hoz a jövő az Európában száműzetésben élő emberek számára egy olyan választás után, amelyen a biztonság és a bevándorlás témája mindenütt jelen volt? Vajon a nagy szavakat nagy tettek követik majd?

Egy új európai valóság

Bár annyi eltérő politikai elemzés létezik, ahány politológus, a konszenzus szerint a migráció ellenőrzésének kérdése nagyban befolyásolta a szavazás kimenetelét és az Európai Parlament jobbra tolódását - ezt a prognózist az év elején dokumentáltuk.

A spanyol napilap El Salto számára Angel Ferrero ködös képet fest: "Az Európai Unió a legrosszabb arcát mutatta a világnak ezeken a választásokon: egy demográfiai télbe lépő kontinens, egy szellemi mocsárban, amelynek partjainál a frusztráció és a neheztelés áldozatául esett népesség él, amelyet a szélsőjobboldal úgy tudott becsatornázni és kihasználni, mint senki más".

Externalizáció és az olasz modell

Hogyan tudja a szélsőjobboldal kihasználni az európai választásokon szerzett befolyását? Az egyik gondolatmenet a határok külsővé tétele, amely folyamat már az előző törvényhozás alatt is jól beindult.

"Az EU azt remélte, hogy a májusban elfogadott uniós Migrációs és menekültügyi paktum kiüti a szél a szélsőjobboldali pártok vitorlájából, amelyek a migránsellenes jegyet, de most az újonnan megválasztott szélsőjobboldali parlamenti képviselők talán szigorúbb korlátozásokat akarnak" - írja Joanna Gill írja a Context.

"A szélsőjobboldali pártok valószínűleg támogatni fogják a menedékkérelmek nem uniós országokban történő feldolgozására vonatkozó új megállapodásokat, és támogatják a blokk külső határainak további megerősítését" - jegyzi meg Gill, "ami a jogvédők szerint növeli az erőszakos visszatoloncolások kockázatát".

Az újonnan megalakult Európai Parlament ezért megragadhatja a lendületet, amelyet a Egyiptommal, Tunéziával, Mauritániával és Libanonnal aláírt migrációs megállapodások adtak, és új szövetségeseket kereshet az EU-n kívül. Ez minden bizonnyal tetszene Giorgia Meloni olasz miniszterelnöknek (Fratelli d'Italia, szélsőjobb), akinek a Albániával kötött kihelyezési megállapodása 2024. augusztus végén lép hatályba, és máris ambíciói vannak arra, hogy az Európai Unió is kövesse példáját.

"Ez a megállapodás számos országban megismételhető, és az Európai Unió strukturális megoldásának részévé válhat" - lelkendezett Meloni a szavazás előtt, idézte Alessia Peretti a Euractiv számára. "Ez a megállapodás kezd modellértékűvé válni. Néhány hete a 27 európai országból mintegy 15, az EU többsége, aláírta a Bizottsághoz intézett felhívást, amelyben többek között azt kérik, hogy kövessék az olasz modellt. Még Németország is kifejezte érdeklődését a megállapodás iránt, belügyminisztere (Nancy Faeser) révén" - tette hozzá az olasz miniszterelnök.

Federica Matteoni, a Berliner Zeitung számára egyetért ezzel a kilátással: "Bár a célt még nem értük el, Meloni modellje, miszerint a menekültügyi eljárások vizsgálatát és feldolgozását kiszervezik nem uniós országokba, már nem tűnik tabunak Európában". Matteoni szerint Giorgia Meloni a migráció kezelésének kérdésében a Ursula von der Leyen - aki jelenleg az Európai Bizottság következő elnöki tisztségének favoritja - álláspontjához igazodhat. Minden azonban még nem dőlt el.

"Még nem tudjuk, hogy Meloni terve sikeres lesz-e. Mind Olaszországban, mind Albániában az emberi jogi szervezetek bírálják a projektet" - mutat rá Matteoni. "A parlamenti ellenzék is bírálta a terveket, populista intézkedésnek nevezve azokat, és figyelmeztetve a költségekre, amelyek jelenleg 800 millió euró körül vannak, de várhatóan emelkedni fognak. Az ellenzéki politikusok egy 'olasz Guantánamo' létrehozásának veszélyéről is beszéltek". Matteoni rámutat a projekt jogi hiányosságaira is, mivel az európai szabályozási keret az európai menekültügyi eljárásoknak az EU területén való lefolytatását írja elő.

Mi a helyzet a migrációs és menekültügyi paktummal?

Európa határainak kiszervezése, követve Olaszország példáját Albániában vagy a UK példáját Ruandában, a legjárhatóbb útnak bizonyulhat az Európai Unió számára. A bevándorlási és menekültügyi paktum - egy többéves vita után elfogadott és 2026-ban hatályba lépő jogszabálycsomag - érintése egyelőre elképzelhetetlennek tűnik. Dalia Frantz, a La Cimade egyesület európai ügyekért felelős vezetője a Voxeurop által közzétett interjúban értékes összefoglalót ad. Frantz joggal emlékeztet minket arra, hogy nem csak az európai szint a tét. "Nyilvánvaló, hogy a szélsőjobboldal nemzeti szinten is képes lesz fellépni".

Valójában, miközben az Európai Parlamentet felkérhetik, hogy a jövőben további kiszervezési megállapodásokról gondolkodjon, egyes tagállamok máris saját kezükbe vették a kérdést. A Lengyelországban a egy no-go pufferzóna újbóli felállítása a Belarusz ellen egyesületek egy csoportja nyíltan kritikát fogalmazott meg a Maciej Duszczyk belügyi és közigazgatási miniszterhelyettesnek címzett nyílt levélben, amelyet a Krytyka Polityczna tett közzé. Eközben Finnország - a nemzetközi nyilvánosság szeme elől elzárva - az Oroszországgal közös határának lezárására készül, a megnövekedett "instrumentalizált migráció" összefüggésében, amint azt Ana P. Santos beszéli a InfoMigránsok-ban.

Amint azt Ciarán Lawless beszélte a Voxeurop néhány hete megjelent sajtószemléjében, egy új politikai centrum formálódik, amelyet baloldali személyiségek testesítenek meg, akik a migráció szigorúbb ellenőrzését támogatják.

Ha a jobb- és baloldal, valamint a centrum valamiben közeledik egymáshoz, akkor az a migráció elleni küzdelem szükségességéről kialakuló konszenzus, amely nem fog megszűnni, miközben az emberi jogok és az Európába való belépés korlátozására szánt források megfelelősége minden eddiginél lényegtelenebbnek tűnik.