Öt évvel a 2019-es elindítása után az európai zöld al ku meglepő paradoxonba került. A megállapodás Európa-szerte viták tárgya, de szinte senki sem tudja megmondani, hogy mennyit hajtottak végre belőle!
Ez részben annak köszönhető, hogy nem egyértelmű, milyen előrelépések történtek: az Európai Bizottság egyik dokumentuma leírja az eddig elért eredményeket, de összekeveri az intézményi és a gyakorlati előrelépéseket. Támogatók és ellenzők egyaránt tanácstalanok, amikor olyan kérdésekre kell válaszolniuk, amelyek azonban alapvető fontosságúak: vajon a paktum valóban megvalósítja-e a céljait, túl azon, hogy azok formálisan jogalkotási javaslatokká válnak? Jó úton haladnak a dolgok? Milyen hiányosságai, gyengeségei és egyensúlyhiányai lehetnek?
A helyzet megvilágítása érdekében a döntéshozóknak és a nagyközönségnek egy könnyen használható, ingyenesen hozzáférhető és a lehető legátfogóbb statisztikai eszközt kínálunk: a Green Deal Compass-t. A mutató 14 mutatóból áll, amelyek a Zöld Megállapodás négy fő területére vagy „pillérére” oszlanak: éghajlat és energia, erőforrások és szennyezés, mezőgazdaság és élelmiszer, biológiai sokféleség és ökoszisztémák. A mutatók mindegyike kiemelten szerepel az európai jogszabályokban.
Ezért ezeket az európai statisztikai hivatal, az Eurostat megbízható és naprakész értékelésnek veti alá, ami lehetővé teszi számunkra, hogy összehasonlítsuk a jelenlegi állapotukat az elfogadott célkitűzéssel. A mutatókat az elkövetkező hónapokban és években frissíteni kívánják, de már most is kellően megbízható adathalmazt alkotnak ahhoz, hogy az európai zöld alku pályájának első értékelését lehetővé tegyék.
Megközelítésünk lényeges része, hogy az Európai Unió egészének szintjén számszerűsítünk, a mutatókat a 27 tagállam átlagának tekintve. Ezzel a határozottan európai megközelítéssel igyekszünk ellenállni annak a kísértésnek, hogy a Green Deal a „jó tanulók” és a „balekok” közötti szépségversennyé váljon.
A sajátos nemzeti jellemzők gyakran értelmetlenné teszik az ilyen országszintű összehasonlításokat. Alapvetően a rivalizálás és a verseny logikája elég kárt okoz az adóügyi, költségvetési és szociális kérdésekben ahhoz, hogy az ökológiai átmenet területén elkerülhető legyen. A Green Deal közös stratégia az elkövetkező évtizedekre. Az Európai Unió sikere (vagy kudarca) leginkább az Európai Unió szintjén mérhető.
A „Green Deal Radar” az általunk kidolgozott összesített mutató, amely a Green Deal helyzetének áttekintő értékelésére szolgál. Az európai stratégia négy pillérének előrehaladását mutatja be.
A grafikonból két sokatmondó tény derül ki: az első, hogy a Green Deal a meglévő mutatókat tekintve jó úton halad. A 2030-as célkitűzések megvalósítása terén elért előrehaladás kétharmad (az „Energia és éghajlat” pillér esetében) és negyed (a „Mezőgazdaság és élelmiszer” pillér esetében) között mozog. A második tény azonban az, hogy a Green Deal erősen el van tolódva az energia- és éghajlatvédelmi pillér javára. A másik három pillér csak negyedét-harmadát érte el a kitűzött céloknak. („Mezőgazdaság és élelmiszer” mutatja a legkevesebb előrelépést, ami hasznos fényt vet a környezetvédelmi szabályozásokról szóló heves vitára, amely az elmúlt hónapokban mezőgazdasági köröket izgatta.)
Ezután részletesebben megvizsgálhatjuk az egyes pillérek sajátos dinamikáját, hogy jobban megértsük a folyamatban lévő változásokat (a meglévő mutatók fényében, amelyek – ne feledjük – még mindig csak részlegesek).
Az energia-klíma pillér rendelkezik a legtöbb objektíven számszerűsíthető mutatóval, amelyet az európai jogszabályok rögzítenek (összesen hat). Ez aligha meglepő, hiszen ez áll a 2019 decemberében meghatározott stratégia középpontjában, amelyet az a törekvés határoz meg, hogy „legyünk az első klímasemleges kontinens”. Sajnos ez a konkrét cél az adatok által feltárt valósággal ütközik.
Míg az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenése az EU egészét tekintve kétségtelenül nagymértékű, és a 2030-as célhoz vezető út több mint felét tette meg, a Covid-19 utáni tendencia kevésbé lenyűgöző. A kibocsátások 2021-ben meredeken emelkedtek (és ezt nem ellensúlyozta a 2022-es csökkenés). Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint csökkenésük továbbra is túl lassú.
Az EU szén-dioxid-semlegességi stratégiája mindenekelőtt azt feltételezi, hogy a fennmaradó bruttó kibocsátást (amely nem csökken nullára) a szén-dioxid-elnyelők elnyelik. A kibocsátás szén-dioxid-elnyelők általi elnyelésének mutatója azonban az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent, ami magának az éghajlati válságnak a következménye (amely egyéb károk mellett óriási erdőtüzeket okoz és rontja az ökoszisztémákat). A Green Deal Iránytűnk tehát rávilágít az európai stratégia egy súlyos, nem eléggé ismert hiányosságára. A paktum az energetikai és éghajlati célkitűzésekre összpontosít, és nem fordít kellő figyelmet az ökoszisztémák életképességére, amely végső soron meghatározza a paktum sikerét.
Az „Erőforrások és szennyezés” pillér elemzése egy másik egyensúlytalanságot is feltár: bár a kibocsátások csökkennek, a természeti erőforrások fogyasztása tíz évvel ezelőtt megállt. Az európai gazdaság tehát messze nem fenntartható. Hasonlóképpen, a „Biológiai sokféleség és ökoszisztémák” mutatói valós és biztató előrelépést mutatnak a szárazföldi és tengeri területek megőrzésére vonatkozó 2030-as célkitűzések felé, ugyanakkor a madárfajok számának csökkenése (ami az EU biológiai sokféleségének szélesebb körű erózióját tükrözi, különösen a rovar- és kétéltűpopulációk tekintetében) az 1990-es évek eleje óta töretlen, sőt az elmúlt két évtizedben felgyorsult. Nyilvánvalóan vannak más egyensúlytalanságok is, amelyeket nem lehet mérni a mi eszközünkkel, kezdve azzal, hogy a Green Deal jelenlegi formájában nem tartalmaz társadalmi ambíciókat.
A Green Deal Compass tehát nem tökéletes értékelési eszköz. A Green Deal mutatóinak pontosításával és számának növekedésével javításra és bővítésre szorul. Mindazonáltal az eszköz objektív fényt vet számos folyamatban lévő vitára, és egyértelmű választ ad a cikk elején feltett kérdésre: „Eléri-e az európai zöld alku a céljait?”.
Az Iránytű lehetővé teszi számunkra, hogy azt mondhassuk, hogy igen, bár nem kiegyensúlyozott módon – ami még veszélyeztetheti a még mindig törékeny sikert.
– Jérôme Creel, Eloi Laurent, Emma Laveissière
Eloi Laurent, Jérôme Creel és Emma Laveissière lesznek a következő élő eseményünk vendégei, május 2-án, csütörtökön 13.30-kor (CEST). Kattintson ide a regisztrációhoz.
